2024. november 23., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

195 éve született Irinyi János, a zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálója; 190 éve született testvéröccse: Irinyi József, a márciusi ifjak egyike – az ő javaslatára született meg a híres 12 pont.

Irinyi János


195 éve született Irinyi János, a zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálója; 190 éve született testvéröccse: Irinyi József, a márciusi ifjak egyike – az ő javaslatára született meg a híres 12 pont.

Albis falu (nem tévesztendő össze a háromszéki Kézdialbissal) Bihar megye északnyugati részén fekszik, 11 km-re Margitta várostól. Szomszédai: a községközpont Érbogyoszló (keleten), Adony és Ottomány (északon), Asszonyvására (nyugaton), Apátkeresztúr és Monospetri (dél, délnyugaton) valamint Margitta (délkeleten). A megyeszékhely, Nagyvárad 60-65 km-re található Albistól, többféleképpen lehet megközelíteni: vasúton Apátkeresztúr, vagy pedig műúton Érbogyoszló felé. Földrajzi szempontból a falu területe a Tisza síkságának peremvidékéhez tartozik, a Diószeg-Tasnád szubkolineáris alegységhez, valóságos átmenetet képezve a Tisza síkságát képviselő Ér völgye és a Szilágysági dombok között. Először Alba néven említik a pápai tizedjegyzékben 1333–1336-ban. Névváltozatai: 1373 – Albeus, 1427 – Albes, 1474 – Albys, majd 1828-tól az Albis nevet viseli. A falu állandóan lakott volt, mivel a törökök nem bolygatták meg a nyugalmát. Albis a Gutkeled nemzetségből származó albisi Zólyomy család ősi fészke és temetkezési helye volt. Itt nyugszik Zólyomy Dávid háromszéki főkapitány, a székelység generálisa, Bihar vármegyei nagybirtokos nemes, iktári Bethlen Kata férje, Bethlen István erdélyi fejedelem veje (sz. 1600 körül), aki, miután 1633. április 4-én I. Rákóczi György fejedelem elfogatta, s hűtlenség és hatalmaskodás címén az országgyűléssel fő- és jószágvesztésre ítéltette, majd életének megkegyelmezve életfogytiglan Kővár várába záratta, 1649. augusztus 1-jén hunyt el. A 16. századig a Makó család is részbirtokosa volt a településnek, azonban a XVI. században ez a család is kihalt. A török idők után több birtokosa is volt, gróf Kevenhüller József, Dietrichsten, Zichy Ferenc és gróf Stubenberg József. 1720-ban kb. 100 lakosa lehetett. 1828-ban már 458 lelket, 1851-ben 1280 lakost írtak össze, bár ez utóbbi adatot vitatják. 1910-ben 1088, 1930-ban 1205, 1980-ban 1123 főt számoltak. Az 1992-es népszámlálás alapján 1054 lakóból 946 magyar, 19 román, 83 roma és egy német. Nevezetességei: református temploma már a XIII. század végén fennállt; Irinyi József mellszobra, illetve a szülőháza helyén felállított emlékmű; a Csonka torony maradványai; a szőlőhegy, a református temető, ahol helyenként még zsidó sírok is találhatók.

Irinyi János (Albis, 1817. május 18. – Vértes, 1895. december 17.) vegyész, a zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálója, Irinyi József testvérbátyja. Van olyan vélekedés, hogy nem 1817-ben és nem is Albison, hanem 1819-ben és Nagylétán látott napvilágot, mások Zsákára teszik szülőhelyét. Édesapja Irinyi János, a báró Mandel család nagylétai uradalmának tiszttartója volt, kiváló mezőgazdász. Különösen állattenyésztési szempontból mind a Mandel uradalmat, mind saját vértesi birtokát korszerű mintagazdasággá fejlesztette. Maga az Irinyi család régi református nemesi család. A feltaláló Irinyi János elemi iskoláit Nagylétán végezte, majd középiskolai tanulmányait Nagyváradon folytatta. Édesapja elvárásainak megfelelően a debreceni Református Kollégiumban jogi diplomát szerzett, majd vegytant hallgatott a bécsi Politechnikumban. Egyik professzorának (Meissner Pálnak) sikertelen kísérlete kapcsán jött rá a nem robbanó, zajtalan gyufa megoldásának gondolatára. Hosszú kísérletsorozat után, 1836-ban szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufát (a gyufa fejében a foszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-dioxiddal keverte). Találmányát eladta egy Rómer István nevű gyufagyárosnak, a kapott összegből külföldre ment tanulmányútra, s ebből fedezte későbbi berlini egyetemi, majd hoffenheimi gazdasági akadémiai tanulmányait. Berlinben, 1838-ban (21 évesen) könyvet írt a kémia elméletéről, amelyben különösen a savakkal foglalkozott. Értekezett a szikes talajok javításáról is. A magyar szódás szikesek gipsszel történő javítását először Irinyi javasolta. Ugyancsak ő alapította az első magyar gyufagyárat (gyújtófák gyára) 1839-ben Pesten.

Irinyi egyike volt a legtehetségesebb magyar kémikusoknak. Az 1848–49-es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott, Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és az állami gyárak felügyeletével. Őrnagyként a nagyváradi lőporgyár vezetője volt. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után visszavonult a politikai élettől, tudományos munkásságának élt. A mai köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője volt, valamint jelentős szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában. Mezőgazdasági kísérletei anyagilag tönkretették, s könyvelői állást kellett vállalnia, majd a debreceni István malom igazgatója lett. 1895-ben hunyt el Vértesen. Nagylétán 1982 óta áll mellszobra, és az Irinyi-emlékszoba.

Irinyi József (Albis 1822. március 13. – Pest, 1859. február 20.) hírlapíró, műfordító, országgyűlési képviselő, Irinyi János testvéröccse. Nagyváradon, majd 1838-tól Debrecenben tanult. Egyéves joggyakorlat után Pestre költözött ügyvédi vizsgájának letételére. Megismerkedett a kortárs magyar irodalom akkori vezető személyiségeivel (Toldy Ferenc, Bajza József és Vörösmarty Mihály) és az írói pályát választotta. Az Athenaeum című lap munkatársa lett. 1842-ben bejárta Németországot, járt Franciaországban és Londonban is. 1843-ban tért haza. Úti élményeiről írt munkáját a magyar cenzúra nem engedte megjelentetni, ezért külhonban látott nyomdafestéket (Német-, francia- és angolországi úti jegyzetek. Halle, 1846. Két kötet). Az irodalomtörténészek ezt a munkát tartják a reformkor legkiemelkedőbb útleírásának. 1843-ban a pozsonyi országgyűlés alatt letette az ügyvédi vizsgáját. 1844-ben a Pesti Hírlap munkatársa, a külföldi hírek rovatát szerkesztette 1848-ig. Más lapokba is dolgozott, az Életképekbe írt karcolatokat és színházi kritikákat. Kétszer párbajozott, egyik alkalommal a Budapesti Híradó szerkesztőjével. Az 1848-as pesti forradalomban tagja annak a választmánynak, amelyik követelte a Helytartótanácstól a cenzúra eltörlését, Táncsics Mihály szabadon engedését. Ő javasolta, hogy követeléseiket foglalják össze pontokba. Ez volt a 12 pont első változata. A korbácsütésszerűen elhangzó mondatok kiváló stilisztára vallanak. Érződik az egészen, hogy ezt egy magabiztos, ifjonti hévvel megáldott ember írta. A néhány nap múltán Jókaiék által csekély mértékben módosított szöveg is megőrizte a 12 pont ezen erényét. Az 1848-as nemzetgyűlés megnyitása előtt ott találjuk a bizottságban (tagjai: Kemény Zsigmond, Lónyay Gábor, Bónis Samu, Csengery Antal), amely előkészítette a képviselőházi szabályokat. A nemzetgyűlésnek végig a tagja maradt, jelen volt Debrecenben és Szegeden is. 1848. október 8-án a kormány követségi tanácsosként Párizsba küldte a magyar érdekek képviseletére. Az 1849. április 14-én elfogadott függetlenségi nyilatkozat híre után idegen névre szóló útlevéllel hazatért, és még részt vett két debreceni ülésen. A szabadságharc bukása után külföldre akart menekülni, de Grazban elfogták. Pestre az Újépületbe hozták, majd több havi fogság után halálra ítélték. Haynau megkegyelmezett neki. A visszavonult Irinyi ettől kezdve haláláig a szépirodalommal foglalkozott. 1858-ban a Dunamelléki református egyházkerület tiszteletbeli főjegyzőjévé választották. Az 1850-es években a Pesti Naplóban és a Magyar Sajtóban publikált. Elhunyt 1859. február 20-án délután fél 6 órakor szívgyulladásban, élete 36. évében. Örök nyugalomra helyeztetett 1859. február 22-én délután a Kerepesi úti temetőben a református egyház szertartása szerint. Haláláról Jókai Mór is megemlékezett a Vasárnapi Újságban: „Irinyi valóban az egész hazai intelligenciának halottja, kinek sírjára annyival nehezebb gondolnunk, mert oda nem egy bevégzett, hanem egy megkezdett munkásság van eltemetve”. Az Irinyiek szülőházára emléktáblát helyezett a helybéli közösség, amely 2001-ben megalakította az Irinyi József Társaságot.

(Forrás: Wikipédia)

Összeállította: B. D.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató