Ami napirenden kívül terítékre kerül
A hét végi EU-csúcsértekezlet – a huszadik az euróövezeti államadósság-válság 2010-es kirobbanása óta – hivatalos napirendje meglehetősen unalmasnak ígérkezik.
A hét végi EU-csúcsértekezlet – a huszadik az euróövezeti államadósság-válság 2010-es kirobbanása óta – hivatalos napirendje meglehetősen unalmasnak ígérkezik. Iránymutatások a növekedés és a foglalkoztatás rövid, illetve középtávú ösztönzése érdekében, a kulcsfontosságú partnerekkel fenntartott kereskedelmi és beruházási kapcsolatok elmélyítése, a többéves pénzügyi keret (az EU-támogatási alapok) 2014-2020-as programjának körvonalai, bel- és igazságügyi kérdések, köztük a schengeni kormányzás és a menekültügy témaköre és esetleg konkrét külpolitikai kérdések.
Ez azonban a nagyvilágot nemigen érdekli. A külső tényezőket – a válságtól szenvedő embereket, az EU-n kívüli nagy partner kormányokat, a piacokat, a befektetőket – az érdekli, ami az előre megírt napirenden nem szerepel, de tudható, hogy szóba kerül.
Az első és legfontosabb: tovább erősíteni a közös költségvetési szabályozást, vagyis a tagországok elvileg szuverén költségvetés-alkotásának és végrehajtásának közös felügyeletét és ellenőrzését. A szabályokat az utóbbi években megszigorították, új szabálysértési tényállásokat vezettek be – ilyen a túlzott deficiten kívül most már a túlzott egyensúlytalanság –, bővítették a szankciórendszert. Mindennek most nem várható további gyúrogatása, de a kiegészítése mindenképp napirendre kerül, és ez lesz most a kulcskérdés.
Ez a napirendi pont az úgynevezett közös euróövezeti kötvény ügye. Ebben nem az az újdonság, hogy kötvény és közös: közös kötvényeket eddig is adott és ad ki mind az Európai Bizottság – az EU többéves pénzügyi keretének garanciájával –, mind az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF), a tagországok garanciakvótáival a háttérben, és kötvényeket fog kiadni az euróövezet július elsején induló új mentőalapja, az Európai Stabilitási Mechanizmus (EMS) is, amely a tagállamok szintén kvóta szerint megállapított garanciáival való feltöltéséig, legalább egy évig párhuzamosan működik majd az EFSF-fel. Ezeknek a régóta használatos közös kötvényeknek az a közös sajátságuk, hogy a bevételüket továbbkölcsönzik a megsegítendő országoknak. A törlesztésért tehát a támogatott ország a felelős. Eddig sosem fordult elő, hogy a háttérgaranciákat bármiképp mozgósítani kellett volna.
A most elkerülhetetlenül napirendre kerülő közös euróövezeti kötvény újdonsága az lenne, hogy bevételét nem továbbkölcsönöznék, hanem afféle központi költségvetési támogatásként osztanák el a rászorulók között. Vagyis ez a kötvény az euróövezet mint nem létező egységes állam nem létező egységes központi költségvetését pótolná a nem létező megyék és helyi önkormányzatok – a jelenleg szuverén tagországok és kormányaik – számára. A törlesztésért ilyenformán és értelemszerűen szintén nem a kisegített térségek – tagországok – lennének felelősek, hanem a együttesen és egyetemlegesen az euróövezeti tagországok.
Éppen ezért – mert egyelőre nem létezik semmilyen politikai, szervezeti, illetve közös költségvetési alap, amire ilyen kötvényt nagyobb bátorsággal építeni lehetne – ellenzi a közös kötvényt a német kormány, amelynek álláspontja egyszerű: nem lehet a kocsit a ló elé fogni. A németek megpuhítására számos elképzelés született: legyen a közös kötvény csak rövidebb lejáratú, bevételének elosztása legyen célokhoz kötött, GDP-arányos, odaítéléséről és a támogatottak belső pénzügyeinek kiigazításáról döntsön valamilyen új szerv, például euróövezeti pénzügyminisztérium. A hét végén kiderül, paríroz-e a német kormány ebben a sorsdöntő ügyben, vagy fordítva: a többiek ismerik-e el szuverenitásuk csorbításának szükségét, vagy pedig megint nem történik semmi.
