Anyagilag szűkmarkú, érzelmileg nagyvonalú

A pénzzel szűkmarkúan bánt, még akkor is, ha a saját kényelméről volt szó, ugyanakkor mások iránt meglepő érzelmi nagyvonalúságról tett rendszeres tanúbizonyságot Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök – legalábbis a személyes archívuma által most nyilvánosságra hozott korabeli feljegyzésekből következtethetően.

A pénzzel szűkmarkúan bánt, még akkor is, ha a saját kényelméről volt szó, ugyanakkor mások iránt meglepő érzelmi nagyvonalúságról tett rendszeres tanúbizonyságot Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök – legalábbis a személyes archívuma által most nyilvánosságra hozott korabeli feljegyzésekből következtethetően.

A Cambridge-i Egyetem által kezelt Thatcher-levéltár 1981-ből származó – harminc év után kutathatóvá tett – személyes iratainak egyike például felfedi, hogy a 86 esztendős exkormányfőt – a háború utáni időszak legsikeresebb konzervatív párti brit politikusát, aki egymás után háromszor vezette választási győzelemre a torykat – annyira aggasztották a chequersi miniszterelnöki rezidencia fenntartásának költségei, hogy egészen kivételes alkalmaktól eltekintve nem engedte a fedett úszómedence fűtésének használatát.

Chequers a mindenkori brit kormányfő államilag finanszírozott vidéki pihenőhelye, ahol – hasonlóan az amerikai elnökök híres rezidenciájához, Camp Davidhez – gyakran vendégeskednek a világpolitika, a média és a celebvilág legnagyobbjai. A cambridge-i archívum által a múlt hét végén közzétett iratok tanúsága szerint azonban Thatcher – miután birtokba vette az általa egyébként „imádott” rezidenciát – első intézkedései között rendelte el az úszómedence fűtésének kikapcsolását.

Károly trónörökös és Diana hercegnő 1981-ben tartott világraszóló menyegzője volt az egyik olyan kivételes alkalom, amikor az 1979-ben megválasztott tory miniszterelnök – Nagy-Britannia első női kormányfője – engedélyezte a medence vízének melegítését, tekintettel arra, hogy az esküvő alkalmából több magas rangú egyházi és politikai méltóság is Chequersben vendégeskedett, köztük – feleségével együtt – Robert Runcie, Canterbury akkori érseke, az anglikán egyház első számú vallási vezetője, aki az esküvői szertartást celebrálta a londoni Szent Pál-székesegyházban.

Margaret Thatcher hetente két-háromezer levelet kapott, és igyekezett minél többre személyesen válaszolni.

Így tett annak a kislánynak az esetében is, aki 1981-ben személyesen neki tárta fel szülei válása felett érzett lelki fájdalmát. Válaszlevelének géppel írott első részében a miniszterelnök közölte, hogy nagyon megindította a beszámoló, és nagyon sajnálja a történteket. Hozzátette ugyanakkor, hogy sajnos nem tudja megoldani a problémát, és csak annyit tanácsolhat, hogy a kislány beszéljen szüleivel a kérdésről.

A géppel írott rész itt befejeződik, ám úgy tűnik, hogy a kormányfő a levél elküldése előtt mégiscsak elszánta magát valamilyen közbelépésre, mivel a kézírásos folytatásban azt javasolja fiatal levelezőjének, hogy számoljon be szüleinek levélváltásukról, és mutassa meg nekik az ő válaszlevelét. Thatcher hozzátette: nagyon szeretné tudni, hogy mi történik, sőt felajánlotta azt is, hogy ha a kislány Londonban jár, akkor ő nagyon szívesen találkozik vele. A hét végén nyilvánosságra hozott levéltári dokumentációból azonban az már nem derül ki, hogy e találkozó valaha is létrejött-e, és az sem, hogy a kislány szülei a miniszterelnöki intervenció hatására meggondolták-e válási szándékukat.