Apor Károly, a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság első elnöke 200 éve született.
A Kemény Zsigmond Társaságra vonatkozó okiratok Apor Károly hagyatékában
Apor Károly, a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság első elnöke 200 éve született. A Népújság Színes Világ mellékletének 2012. július 13-i számában röviden bemutattuk életét. A Kemény Zsigmond Irodalmi Társaságban betöltött szerepét és ehhez kötődő levelezését részletesen ismertette Marosi Ildikó A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája: Levelek, iratok, adatok (1876–1948) című könyvében (Kriterion, 1973).
Apor Károly elemi iskoláit atyai nagyatyjánál, Nagybányán kezdte 1822-ban, majd 1824-ben Bécsben folytatta. Bécsben magántanítója Nyitske Alajos volt, aki nevét az irodalomba is beírta. Sajnos Szinnyei József is csak ennyit említ meg: Nyitske Alajos, nevelő. Munkája: Elbeszélések, regék s legendák a magyar előkorból. Németből báró Mednyánszky Alajos után szabadon ford. Pest, 1832., 1834. Két kötet. (Szebényi Pállal együtt)
Apor Károly tanulmányait a bécsi Therezianumban folytatta mint az öreg Ferenc király pártfogoltja. Ez időben írta a következő „novellát”, mely igazán tanulságos történet egy leendő törvényszéki bírónak.
Az ítélet
Cháled, Abdallah Alequhairi fia, Basrai Kormányoksága alatt történt, hogy egy nap egy igen jó nevelt ifjoncot vezettek elejébe, mivel előbbi éjjel lopáson kapták vala rajta. Alig látta meg őt Cháled, azonnal mind szépségén, mind a kedveltető magaviseletén felindulva módot akart neki szerezni, hogy minden büntetéséről megmenekedhessen, és már ürügyöket koholt, melyekre mentségeit alapíthatná. Mi vihetett téged ezen tettre? kérdezé mindenekelőtt szelíden az ifjút. „Semmi más, felelé az, mind a mérséketlen többre vágyás”.
„Úgy tetszik nékem, nem volt se apád, se anyád, kik kellőleg nevelhettek és beléd a tilos tettek iránt utálást önthettek volna.”
„Hagyjad ezen haszontalan kérdezéske-dést, mondá haragosan a fogoly, és szólj inkább a törvény sanyarúsága szerént.”
Ilyetén beszédén az ifjúnak megilletődött a Kormánynok, és így intézte hozzá szavait:
„Talán szégyelled magadat ezen gyülekezet előtt, jer ezért, és vallj meg nékem mindent magányosan.”
„Nincs semmi is vallani valóm más, mint hogy abban a házban, a hol elfogtak, készenleg mentem lopni, hogy ügyetlenségem és vigyázatlanságom okáért által rajta kaptak és ide hoztak.”
Midőn az Emír, e szerént felszabadíthatását lehetetlennek vélte, börtönbe vitelését parancsolá. Nem sokára ítéletét is tudtára adatta, hogy mint orv a törvény szigorú szava szerint jobb kezétől fog megfosztattatni.
„Ah, kiálta fel az ifjú, ítélése hallása után, még is inkább akarom kezemet elveszteni, mint magamat nyelvem által meggyalázni.”
Megtudván a Kormánynok ezen szavait az ifjúnak, még azon östve magához hívatta az ifjút, mulatta véle egy darabig magát, és mivel mind inkább érdekelte őtet az ifjú sorsa, így szólla hozzá:
„Lehetetlen, hogy te egy alávaló orv mesterségét űzted volna; tagadd holnap másodszori kérdezésemre tettedet, és meg leendesz mentve.”
Erre visszavitette őtet a tömlöcbe.
Más nap minden Basrai lakos kiindult, hogy az ifjú utolsó vallomásakor jelen legyen; kíváncsi volt mindenki a dolog kimenetelét saját szemeivel látni. A némberek felette sírtak és zokogtak, úgy annyira, hogy az Emír többször egyszernél hallgatást parancsolni kényszerítetett.
„Lopással vádoltatol, mondá a Kormánynok minden utána a nép lecsillapodott, de tán az, amit elcsentél, oly kicsiség, hogy nem is érdemli ezen nevet.”
„Oh, felelé az ifjú, minden esetre megérdemli tettem ezen nevet”.
„Vagy tán orv segédeid voltak, kik –”
„Mily szerencsétlen volnék, ha magam rosszaságával meg nem elégedve még másokat is rosszara csábítottam volna.”
Ezek az igék hallására bőszülten terve semmisülésén, egy pálcával az ifjúra ütött, mely a károsítás ítéletének jele, mondván:
„Ezen ifjúnak bűnhődését maga kívánta, adja az Isten meg néki akaratját.”
Erre a bakónak által adván, ez a kárhozott kezet a bitófára tette, és a pallost, mellyel azt leüsse, kezébe vette. Feszülő figyelem irtóztató csend uralkodása mindenfelől, midőn a némberek tömegében zsibaj támad és egy szép termetű leány a bakóra rohan és azt feltartóztatja. Most az Emírhez fordulván, patyolatját hátra veti, és emígy szól:
„Ó Kormánynok ne hirtelenkedjél és hallgassál ki engem mindenek előtte ítéletedet véghez vitelével.”
Mind az Emír, mind az egész népség örvendve bámulá szépségét és merészségét ezen gyenge leánynak, aki, minekutána engedelmet kapott, az ifjú kalandját, mely által orv képben jelent meg, felfedezésre szerényen és őszintén beszélte el, hogy ezen ifjú szeretője légyen és éjszakánként szokta volt őtet meglátogatni. Utolsó éjjeli látogatásakor pedig vigyázatlansága által zajt okozván, hogy mint szeretője apjának és testvéreinek bosszulásoktól magát megmenthesse, tetetve mintha köntösöket és más kicsiségeket lopólag összve szedne, ön hírnevét kockáztatva rajta kapatva, mint tolvaj elfogaltatott. Megilletődvén az Emír egy oly nemes lelkű tetten összve ölelte az ifjút az egész város lakósai gajdolása között. A leánynak apját azonnal magához hívatta, gyermekét az ifjúnak, ki nagylelkűleg szeretője becsületét életével is menteni kész volt, nevében feleségül meg kérte, és maga erszényéből tíz ezer arannyal ajándékozta meg a szerencsés ifjoncot.
Therezianumban Nov. 1833.
Nem vagyok irodalomtörténész, hogy eldöntsem, hogy a fenti szép történetet Apor Károly szerezte vagy másolta, esetleg fordította. A történet önmagában is megállja a helyét, ha arab népmeséből származik is. Apor Károly költeményes-füzetében található, a versei után folytatólag, és az ő kézírásában olvastam. Mellékelem a füzete címlapjának fényképét is.
Apor Károly kézirata a Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltárban található (Fondszám 36, dossziészám 1769.), egyéb fiatalkori költeményeivel és irodalmi zsengéivel együtt. Tehát Apor Károly nemcsak irodalomszervező volt, hanem maga is írt irodalmi alkotásokat. A következő részekben igyekszünk bemutatni néhány olvasmányosabb irodalmi alkotását.
Irodalom
1. Marosi Ildikó: A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. Levelek, iratok, adatok (1876–1948) című könyvében. Kriterion, 1973.
2. Állami Levéltár Sepsiszentgyörgy. Az Apor család levéltára (Fond Familial Apor nr. 36.)
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
