Arany János és Mentovich Ferenc barátságáról (VII.)

Charivari (olvasd Sárivári)

Arany János és Mentovich barátságának egyik legkedvesebb fejezete az egymás ugratására rajzolt vicclap volt. Erről elsőként Benkó Imre számolt be Arany János Nagykőrösön című művében, majd ezt a részletes beszámolót Nagy Endre, a marosvásárhelyi református kollégium hajdani igazgatója Benkótól idézi:

»Mentovich a napi eseményekről élclapot rajzolt és írt „Charivari” címmel. Arany ezzel szemben „Contra Charivarit” szerkesztett, melynek minden száma Mentovichot ábrázolta.

A Charivari első száma Szilágyit ábrázolja, amint egy fürdőkádban ül, „Székely (Szilágyi neve magok között) meg nem erősíttetvén a kormány által, vasas fürdőben erősíti magát” aláírással. A második szám egy orgonát ábrázol, ahol a sípokat gyermek- és macskafejek helyettesítik, középen pedig Nagy József orgonista feje van s aláírva: „Indítvány, miképp lehetne a kőrösi orgonánál az ércsípokat ideiglenesen pótolni.” A kőrösi egyház orgonájának ugyanis, mely akkor készült, ércsípjai nem érkeztek meg kellő időre. Egy későbbi szám mindenféle pecsenyével rakott, terített asztalt ábrázol, s mellette dr. Lengyel, a természetrajz tanára eszik, aláírva: „Lengyel professzor állattömési működésében.” Lengyel ugyanis meghozatta a természetrajz szertár számára az állattömő eszközöket, de még addig semmit sem tömött ki. Egy másik számban pedig a kecskeméti küldöttséget rajzolta le, sintérdróttal kezükben, amint a kőrösi gimnáziumot kerülgetik. Aláírva: „A kecskemétiek professzort fogdosnak.” Ugyanis több kőrösi tanárt hívtak meg a kecskemétiek az igazgatói székre, de egyikök sem fogadta el.

Ezzel szemben Arany „Contra Charivari”-jának első száma „Krakkó ostroma”. Egy kis váracska áll a képen, s ettől nem messze Mentovich hason fekszik, háttal fordulva a váracska felé. Mentovich ugyanis többször mesélte társainak, mint vett ő részt a Krakkó körül folyt csatározásban. Ugyanerre vonatkozik a 2. szám, melynek aláírása: „A krakkói diadal: Utánam, vitézek!” Mentovichot úgy ábrázolja, amint kardját, puskáját eldobva menekül, s e közben csákója és parókája fejéről leesik. A harmadik szám aláírása: Obstupati, steteruntque comae1.” Mentovich két társával ferblizik, s a nagy csodálkozástól hajszálai égnek állnak; ebben az az élc, hogy Mentovich egészen kopasz volt s parókát nem viselt. A 4. szám aláírása: „Legjobb az egyenes út”, s a képen Mentovich az iskolakerítésen mászik át. Ennek az volt a története, hogy egyszer Mentovich az órák bevégzése után még jó darab ideig időzött szertárában, s mikor haza akart menni, minthogy az iskola nagy vasajtaja be volt zárva, s senki sem volt a közelben, kénytelen volt a kerítésen átmászni az Aranyék udvarára.

A 7. szám aláírása: „A kék vadász (Mentovich elnevezése maguk közt) fegyverengedélyért folyamodik” s azt ábrázolja, amint Mentovich egy díványon ül a zsandár neje mellett, s annak éppen kezet csókol. A 8. szám aláírása: „A fegyverengedélyhez szükséges varjú fejek beszerzése.” A képen Mentovich egy fa alatt áll, s bár feje felett sok varjú repked, puskája a fához van támasztva, s több gyermektől vásárolja a döglött varjúkat.

Ha e vidám társasághoz végül hozzávesszük azt a szerény, megelégedett családi tűzhelyet, mely neki osztályrészül jutott s melyet ugyan egyszer-máskor csapásokkal is látogatott a sors, de azért a maga szerénységében mindig boldognak érezte magát: megtaláljuk mindazokat az okokat, melyek több tárának távozása dacára út Kőrösön tartották.«2

A Charivariból képet egyedül csak Dánielisz Endre Arany és Mentovich barátsága című cikkében közölt:

„a maguk szórakoztatására afféle humoros faliújságot szerkeszt Mentovich Charivari (Sári-vári) címen. A címet egy korabeli híres francia, illetve közvetlenebbül az ugyanígy nevezett első magyar élclaptól (1848) kölcsönözték. Mentovich a tanárélet mulattató epizódjait örökítette meg benne, s ötleteit — rajzolni nem tudván — mással kiviteleztette. Aranynak különösen három szám tetszhetett, mert ezeket Tompának meglepő részletességgel írja le (Arany János hátrahagyott iratai és levelezése, III. Budapest, 1888. 394—395). Arany válaszul megrajzolja a Contra-Charivarit, s ennek valamennyi példányával Mentovichot csipkedi. A jó néhány ellenszám megjelenése bizonyítja, hogy ezekért a csipkelődésekért nem haragudott meg a nagy tréfacsináló. Aranyra viszont a játék határozottan jótékony hatással volt. Erről maga tesz tanúságot, amikor Mentovich végleges eltávozásakor Tompának így panaszkodik: „M. amint olvashattad, elhagy bennünket. Sajnálom. Igen jó fiú volt. Ki csinálja ezentúl a charivarikat, melyekben ő oly nagy mester." Majd levele befejezésében többedmagának a véleményét foglalja össze: „Ily jó kedély igen nagy jótétemény volt ránk, melancholiáns emberekre nézve" (levelének kelte: 1856, a szünnapok elsőjén).”3

A nagy kérdés: vajon fizikailag hol találhatók ma meg a Charivari és a Contra-Charivari füzetek? Egyetlen fogódzó Dánielisz Endre, a nagyszalontai  90 éves Arany János-kutató cikke. Az idős szakértő – kérdésemre – határozottan állította, hogy ő Törös László nagykőrösi Arany János-kutatótól, a hajdani múzeumigazgatótól kapta meg, és nekem is azt ajánlotta, hogy Nagykőrösön keressem. Természetesen ezt az utat végig is jártam, de sajnos nem akadtam a Charivari füzetek nyomára. (Ezúton is köszönöm Mészáros László nagykőrösi történész-muzeológusnak.) Mivel Szilágyi Sándor történész hagyatékában maradtak a Charivari füzetek, ezért azon a nyomom indultam tovább. Szilágyi Sándornak sok kézirata található az OSZK Kézirattárában, és ott Bakos József könyvtáros-levéltáros volt olyan kedves, hogy több napon át utána keresett, de semmi nyomra vezetőt sem talált a Charivari füzeteket illetően. Szilágyi Sándor az akkori Egyetemi Könyvtár főigazgatója volt, tehát ezt az utat is bejártam. De sem a hajdani Egyetemi Könyvtár mai jogutódjánál, sem az ELTE Levéltárában nincs nyoma a Charivari füzeteknek. (Köszönet Mód Zsuzsannának, az ELTE Egyetemi Könyvtár munkatársának és Varga Júliának az ELTE Levéltára igazgatónőjének.)  A legtöbb Arany János-kéziratot az MTA Könyvtár Kézirattára őrzi, ezért tőlük is segítséget kértem. Sajnos nem volt szerencsém.(Köszönet Mázi Béla kolléga úrnak, az MTA Könyvtár Kézirattárából.) Ott sincs!

Maradt hát a nagy közvélemény és az olvasóközönség osztott, de nem lebecsülendő tudása: Vajon hol lehetnek a Charivari és a Contra-Charivari Mentovich Ferenc, illetve Arany János által megrajzolt füzetek? Merthogy az 1960-70 években még megvoltak, arra bizonyíték a 90 éves Dánielisz Endre nagyszalontai kutatónak a tanulmánya! Talán Arany János születésének 200. évfordulójára ez az igazi kézirati ritkaság is előkerülhet, mely az Arany–Mentovich-barátság egyik legkedvesebb tárgyi emléke lenne.

 

Irodalom

Benkó Imre: Arany János tanársága Nagy-Kőrösön. Nagykőrös 1897.

Dánielisz Endre: Arany és Mentovich barátsága, Korunk 1969, június

Nagy Endre: Mentovich Ferencz élete és működése. Maros-Vásárhelytt, 1904. Ev. Ref. Collégiumi Nyomda.

 

1Obstupui, steteruntque comae = A hajam égnek állta félelemtől. 

2Nagy Endre: Mentovich Ferencz élete és működése. Maros-Vásárhelytt, 1904. Ev. Ref. Collégiumi Nyomda. pp.44-46.

3Dánielisz Endre: Arany és Mentovich barátsága, Korunk 1969, június, pp.935–939.