Mindenki learatta a politikai babért a verespataki bányaperrel kapcsolatos meglepetésszerű döntés kapcsán, de a siker oroszlánrészét a kormánypártok vitték el ebben a játszmában, az ellenzéknek csak morzsák jutottak.
Mint ismert, a perben a hazának adtak igazat a multival szemben, ami főleg azért volt meglepő, mert előzőleg a kormány biztosra vette, hogy veszteni fog, és csak az tűnt kérdésnek, hogy nagy, avagy hatalmas kártérítést kell-e majd fizetni a bányavállalatnak. Ilyen értelemben nyilatkoztak naphosszat, még azt is belengetve a pénzügyminiszter kijelentései révén, hogy akár a beruházás folytatására is kötelezhetik az országot. Tulajdonképpen a kormányoldal biztosra játszott: ha elveszett volna a per, a közvélemény már meg volt edzve az esetleges cirkuszra, így viszont most a megmentő szerepében tetszeleghet. Perkálni sem kell, dicsőség is van, mi kellhet még?
A döntés előtti nyilatkozatok nyomán a bányavállalat részvényeinek értéke nőni kezdett a tőzsdén, majd a bírósági ítélet után értelemszerűen a padlóra zuhant, úgy tűnik, a cégnek annyi pénze sincs, hogy a bíróság által rásózott perköltséget meg az országnak fizetendő kártérítést kifizesse. Az utóbbi hetek nyilatkozatai nyomán látható árfolyammozgások egy lehetséges tőzsdei spekulációhoz adtak tökéletes forgatókönyvet.
Ezt igyekezett kihasználni minden erejével a progresszív ellenzék, amely több feljelentést is tett. Egyebek mellett tőzsdei manipulációval vádolták a kormányt, exgazdasági miniszterük kijelentései szerint például vagyonokat kerestek a dolgon. Csakhogy már az egyik idevágó közösségi oldali bejegyzéshez fűzött illusztrációból is mérföldről látszik, hogy, habár a feltételek adottak voltak, a spekulánsoknak esze ágában sem volt meggazdagodni ezen a lehetőségen. Hitelesnek tekinthető tőzsdei szakértők is nyilatkozták már azóta, hogy igen, voltak olyan ügyletek, amikből valaki nyerészkedett az utóbbi időben látható árfolyammozgásokon, azonban ez a haszon összesen mintegy millió dollárnyira rúghat. Ez is csillagászati összeg, főleg a vadkeleten szocializálódott átlagos halandó számára, azonban az olyan tőzsdecápák, amilyeneket az álomgyári filmeken láthatunk a moziban, ennyiért még nem állnak fel a fotelből. Ez a műfaj a tőzsde világában is kockázatos, csak edzett profik és válogatott gazemberek űzik, nekik ez cukorkapénznek is kevés. Így progresszívék ezekkel a feljelentésekkel Don Quijotét megszégyenítő hévvel rohamozzák a szélmalmot, de a gyanútlan kívülállóknak ezt is lehet úgy tálalni, mintha a kormányoldallal hadakoznának.
Politikailag tehát mindenki jól járt eddig a dolgon valamilyen mértékben, de a rossz hír az, hogy az ügynek nem biztos, hogy vége, mert egyes hírek szerint bányászék fontolgatják a fellebbezést. Az a több száz tonna arany lehet annyira vonzó, hogy kölcsönkérjenek ügyvédre egy új perhez. És akkor a ciántó réme ismét fenyegethet.
