Átváltoztatás történelmi nagyasszonyokká

Babavarázslat

Szabó Péter feleségét, Szabó Julianna tanítónőt, a csodaautó névadóját Dósa Ibolya igazgatónő kérdezte, majd arra kértem, hogy mutassa be a kiállított babákat, akik mellett a kiállítás nézői el is olvashatták, hogy kit jelenítenek meg. 

– Látva a férjed sikerét, te is szerettél volna valami érdekessel foglalkozni, azért született meg a babagyűjteményed? – tette fel az első kérdést Dósa Ibolya.

– Gyermekkoromban sokat babáztam, szerettem öltöztetni, rendezni őket. Amikor felnőttem, és tanítónő lettem, a tanítványaimat babusgattam. Aztán megszülettek a gyermekeim, és mind több „babám” volt, akikkel beszélgetni, játszani lehetett, nevelni őket. Egy adott pillanatban, amikor a gyermekeim nagyok lettek, de még nem voltak unokáim, és a hidegvölgyi Szivárvány Alapítványnál végzett munkát is befejeztem, űrt éreztem az életemben. Akkor láttam meg egy turkálóban egy sáros porcelánbabát, ami eredetileg szép lehetett, de abban az állapotában senkinek sem volt kedve hozzá. Gondolkozni kezdtem, vajon kié lehetett, gazdája valószínűleg nagy becsben tartotta, és most itt van sárosan, mocskosan. Megvettem, hazavittem, majd újabbakat vásároltam. Fokozatosan összegyűjtögettem több mint félszázat, és még gyűjteném őket, de már nem férnek. 

– Miért „varázsolod” el őket?

– Az én kedves könyveim a Biblia és a történelemkönyvek; történelem-előadásokat is szívesen hallgatok. Eközben jutott eszembe, hogy a fiúknak ott vannak a nagy hősök, Attila, Árpád, a Rákócziak, és sorolhatnám tovább a fejedelmeket, hadvezéreket, akikről festmények, könyvek, filmek készültek, sokat lehet mesélni róluk. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy minden sikeres férfi mellett egy nagyszerű nő van. Ebből kiindulva gondoltam arra, hogy fontos lenne megtestesíteni történelmi nagyasszonyainkat, hogy a lányok számára is kedvesebb, elérhetőbb legyen a történelem. Amikor ez tudatosult bennem, nézegetni kezdtem a babáimat, hogy melyik lehetne Árpád felesége vagy Lorántffy Zsuzsanna. És valósággal úgy éreztem, hogy jelentkeznek, csak némelyiken parókát kell váltani, új testet formálni stb. Amikor beindult a munka, sokat segített a férjem. 

Mindenik baba életre keltését tanulmányok előzték meg az adott történelmi korról, az akkor hordott ruhákról, hogy az eredetihez hasonló viseletbe öltöztessem őket. 

– Mikor kapott minden apró részletre figyelő, díszes ruhát az első baba? És ki ő? – kérdeztem a továbbiakban Szabó Juliannától, aki a jeles magyar nőalakoknak állít emléket babáival. 

– Ezelőtt három évvel fogtam hozzá az öltöztetésükhöz, minden évben kettő kap identitást, eddig hattal készültem el. Az otthon lévő ötven klasszikus porcelánbaba közül nem mindenikből tudok történelmi babát varázsolni. 

Az első Abacil aranyasszony, Árpád fejedelem első felesége, Nyék vezér lánya volt. Elolvastam Benedek Elek Honszerző Árpádunk című könyvét, abból ismertem meg Abacil kedves személyét. Nagyon megszerettem, és eldöntöttem, hogy létre kell hozzam, „meg kell testesítsem”. 

Utána Rékát, Attila király feleségét szerettem volna megalkotni. Elővettem Gárdonyi Géza, Fáy András és Nemeskürty István könyvét, hogy megtudjam, milyen legendák maradtak fenn róla. A férjemnek elmondtam, hogy nem találok a babák között olyant, amelyiket Rékának öltöztethetném. A segítségével Réka feje több folyamaton ment keresztül. A férjem először megformálta agyagból, aztán szilikonformát készített, amibe beleöntötte a porcelánt. Nagyon örvendtem, hiszen a lányom is Réka. Számomra a semmiből jött létre, a haját és a szemét interneten rendeltem, a testét én szabtam, a karját, lábát kiöntöttük, teljes egészében a mi munkánk eredménye.

Amilyen történelmi téma foglalkoztatott, annak megfelelően választottam ki a következő babát, Árpád-házi Szent Erzsébetet. A feje készen volt, a haját kicseréltem, talán a testét is, mert amelyik babának nem volt szép fehér a vászon a teste, és a töltelék nem volt tiszta, kicseréltem. Úgy próbálok viszonyulni hozzájuk, hogy mindenük legyen mintakép, mert valamennyien egy-egy szép gondolatot is képviselnek.

Egy 1848-as nagyasszonyt is életre akartam kelteni, ezért gróf széki Teleki Blankára esett a választásom. Ő a magyar nőnevelésben tett nagy lépést előre, ugyanis létrehozta az első magyar nyelvű leányiskolát, hogy hazafiságból is többet tanuljanak a növendékei. Bírái fel is hozták vádként, hogy szerepe volt a magyar forradalom elindításában, és amikor megvádolták, bírái előtt nem alázkodott meg, nem kért kegyelmet, a kufsteini börtönéveket is vállalta. Úgy éreztem, megérdemli, hogy egy baba is őrizze az emlékét.

Ha van egy nagyszívű katolikus asszonyunk, úgy gondoltam, legyen egy református is. Ő Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György fejedelem felesége, II. Rákóczi Ferenc dédnagyanyja, aki művelt, a műveltséget pártoló, a sárospataki kollégiumot támogató, könyvnyomdát alapító, az első román nyelvű iskolát létrehozó fejedelemfeleség volt. Történelmi babáimon keresztül szeretném bemutatni, hogy az asszonyok felkészültsége, hite, tudása gyümölcsöző volt. Lorántffy Zsuzsanna recekötényt visel, ugyanis az ő idejében azt varrták, az volt a kézimunka a lányoknak. A korabeli festmények szerint az áttetsző csipkekötényre aranyszállal varrtak mintát. 

A rovásírás tanulmányozása közben mind többször akadtam Torma Zsófia nevére, az ő emlékére készült a hatodik baba. Az első magyar, de értékéhez képest el nem ismert régésznő, a tordosi kultúra kutatójának életét tanulmányoztam, a róla szóló könyvet olvastam, és a levelezését is Kossuth Lajossal, aki méltatta a munkásságát. Jólesett, hogy abban a korban, amikor a nőnek a konyhában volt a helye, ő más utat tört magának, és felvette a versenyt korának legokosabb régész tudósaival.

– Mit üzen a mai gyermekeknek? – kérdezte az igazgatónő.

– Otthon szófogadó gyermek voltam, az iskolában igyekeztem jól tanulni, onnan kikerülve önmagamat képezni. Úgy érzem, hogy az iskola után nem szabad megállni, tovább kell tanulni azt, amihez a legnagyobb kedve van az embernek, és odaadással élni.