2024. november 21., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

azaz hallgasd meg a másik felet is – tanították a tisztességre és becsületre oly igényes rómaiak, ahogyan azt Poncius Pilátus is példázta Jézus Krisztus perében.


azaz hallgasd meg a másik felet is – tanították a tisztességre és becsületre oly igényes rómaiak, ahogyan azt Poncius Pilátus is példázta Jézus Krisztus perében. És hirdetik ma is azok, akik nem ítélkezni, hanem igazságot tenni akarnak. De hetven esztendeje a félművelt, kalandor és hazaáruló politikusok, a részrehajló, korrupt és szervilista történészek, de nem utolsósorban bizonyos okkult erők a múltban és napjainkban is minden alkalmat kihasználnak, hogy rágalmazzák és kompromittálják Magyarországot, a magyarokat, és az éremnek mindig csak egyik oldalát mutassák meg.

Budapesten, a Dohány utcában, szemben a zsinagógával, az egyik ház falán 1992. november 6-án emléktáblát avattak ezzel a szöveggel: „Koszorús Ferenc és hős katonái emlékének, akik 1944. július 5-én és 6-án megakadályozták a budapesti zsidóság deportálását. Bajcsy-Zsilinszky Társaság, Honvédelmi Minisztérium, Erzsébetváros Polgármesteri Hivatala.”

Nem tudom, mifelénk (de másfelé is a világon) hányan tudnak erről az emléktábláról, s arról az eseményről, amiről hírt ad. A holokausztról szinte naponta megemlékezik a világ, jogosan. Azt se elfelejteni, se megbocsátani nem lehet. De ez az éremnek csupán az egyik oldala. A másik oldalon azok vannak, akik életük kockáztatásával tiltakoztak és cselekedtek a történelem eme szörnyűsége ellen. És nem voltak kevesen mifelénk. Több tucatnyit tart számon Jeruzsálem. De jelentőségében páratlan az, ami Koszorús Ferenc magyar vezérkari ezredes és katonái nevéhez fűződik.

Koszorús ezredes hőstette példa nélküli volt 1944-ben abban a kis országban, melyet Hitler fél lábbal már jórészt eltaposott. Koszorús ezredes tengelyhatalmi katonai erővel megakadályozta zsidók százezreinek elhurcolását Budapestről. Ez olyan kockázatos merészség volt, amit egyetlen más európai állam katonája sem vállalt. És nemcsak a deportálást hiúsította meg: három és fél hónappal eltolta Budapestnek a nácik általi végleges elfoglalását.

Ezek után nyilvánvaló a történelem fintora, hogy valamennyi volt tengelyhatalmi állam közül Magyarországot és a magyarokat marasztalják el napjainkban is a legélesebben a fasizmus minden gaztettéért.

Hát ez volna az érem másik oldala, és az Audiatur et altera pars igazsága.

De mi is történt voltaképpen?

Koszorús Ferenc vezérkari ezredesnek a felesége, Gabriella asszony, aki maga is veszélyeztetett volt, Amerikában megjelentetett emlékirataiban a szemtanú hitelességével eleveníti fel az eseményeket.

Miután Horthy Miklós kormányzó a német megszállás negyedik hónapjában kendőzés nélkül értesült arról, hogy milyen sors vár az elhurcolt zsidókra, leállította a további deportálásokat. Erre a hírre Hitler budapesti megbízottja, Eichmann és hűséges társa, Baky László belügyi államtitkár puccsot készített elő a zsidóság elhurcolására és a kormányzó leváltására. A „budapesti nagy akciót” – ahogy a németek nevezték a puccsot – július 10-ig be kellett volna fejezni.

A honvédcsapatok a keleti fronton voltak. A kormányzó testőrsége jelentéktelen volt. Csupán az 1. páncélos hadosztály állomásozott Budapesten, amelynek parancsnoka Koszorús Ferenc ezredes volt. Horthy magához kérette, és az ezredes azonnal felajánlotta szolgálatait. Erre parancsot kapott, hogy számolja fel a puccsot. És Koszorús azonnal intézkedett, számolva a német megtorlással, Hitler bosszújával. A páncélos hadosztály alakulatait július 5-én a főváros stratégiai pontjaira irányította és lezárta a városba vezető valamennyi utat. Másnap reggel felszólította Bakyt, hogy csendőreit azonnal távolítsa el a fővárosból, mert különben megsemmisíti őket. Baky megrettent a határozott fellépéstől, és július 7-én kapitulált, kiürítette a várost. Így menekültek meg a budapesti zsidók százezrei a biztos haláltól.

Mindez ma már történelem. De emlékezni kell rá, hogy voltak Magyarországon abban a vérzivataros korszakban nemcsak Baky Lászlók, de Koszorús Ferencek és bátor magyar közlegények is százával, akik kockára tették életüket, hogy megmenthessék a másokét.

Ennek van évfordulója minden esztendő július 5-én és 6-án.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató