Csütörtöki kimenő
Tapasztalataim szerint augusztus 23. után váratlanul megkopik a nyár. Az ősz előreküldi hírnökeit, és az embert elkapja valami nosztalgikus, megbánással vegyes érzés, kis gombóc ugrik föl a torkába. A lelkiismeret-furdalás abból az önvádból származik: mi mindent mulasztottunk el a hosszú, szép és forró nyár alatt, mennyi jót tehettünk volna az emberiség üdvéért. Például nem olvastuk el Niels Uergeteyföl Skandináv rapszódiáját hat kötetben, megtanulhattunk volna gokartozni, amire nagy-nagy szükségünk lehet még, ha majd indulni akarunk a Maros-ringen, vagy kirándulhattunk volna környező erdőkbe medvelesre, majd egy-két kilométeres könnyed futással tettük volna teljessé a testmozgást, ezt többször is megismételve, hajnalban kelhettünk volna, hogy napfürdőzzünk, multifaktoros naptejjel kenegessük az epidermánkat, és ha ennek ellenére leégnénk, az sem probléma, ugyanis boltjai a multiknak és szatócsoknak telvén teltek joghurttal, amiben éjszakánként feredni kellemetes mulatság, és milyen fölséges. Kivéve a laktózérzékenyeket. Nekik ajánlható – igaz, emeltebb áron – a paprikás vagy sima tepertyűkrém P-éktől.
Augusztus 23. egykor fontos határnap volt honunk éle-tében. Ilyenkor sok embert lehetett sikeresen felbosszantani azzal, hogy rendes évi pihenőszabadságát megszakítva haza kellett utaznia, hogy részt vegyen a vállalat, az intézmény büszkeségtől dagadozó felvonulásán, amely majdnem olyan örömteli volt, mint egy melegfelvonulás, azzal a különbséggel, hogy a felvonulást nézők, ha mertek volna, akkor sem tehették meg: nem kiabálhattak be, nem fujjozhattak, utálkozhattak, dobálhattak be nyereménytárgyakat, ámbátor sokak eszét megjárta, ahogyan a diktatúra haladt önnön sejthető bukásáig. Ja igen, és nem nagyon szivárványos, csak háromszínű zászlóval vonultak az emberek, és azok képével, akiktől nem lehetett nyugodtan társadalmat alkotni, építeni, szabadságot élvezni.
Mára augusztus vége, legalábbis a mi kis városunkban, feledtetni akarja a Forgataggal a nyárkopás tagadhatatlan tényét és az augusztus 23-ák vonulgatását. Az idő kedvező, sokkal kedvezőbb rendszerint, mint amilyet a nemszeretem városvezető rendeletére szoktak elbosszankodni a szervezők és a közönség. Ez vidám és fesztelen, olykor már szertelen is, ami a (rendőrtelen) szabadság érzetét kelti az emberekben és a bengáli tigrisekben.
Igen, a bengáli tigrisek, akik hatalmas kasztokban-klánokban vonulnak be egy-egy verőfényes nyugodalmas éjszaka elején a Városba, zúdulnak be a városbíróról elnevezett utcába, ahol a rendőrség székháza vagyon. A társaság természetesen pompás harci mént (hátaslovat) is magával hoz, így várják bengáliak egyik tigristársuk szabadulását, akit a rendőrség – minő égbekiáltó jogsértés, pofoncsapása a bengáli ön- és nemzetérzetnek – 24 órára személyi és cselekvési szabaságától megfosztott. Azért zárták 24 órára a bengáli tigrist hatósági ketrecbe, mert akadt egy bátor férfiú (nő), aki nem enegedett a zsarolásnak – szabályos zsarolásnak, testi fenyegetéssel is megfejelve –, és azonnal jelentette a bengáli Tigris Ruprecht (Rupi) részéről a személyére és családjára jelentő veszélyt. A rendőrség pedig nem sokat teketóriázott, letartóztatta és bevitte a kóterbe. A 24 óra letelte után szabadon engedte, amit a bengáli tigrisek hatalmas tömege hangos ovációval, üdvrivalgással, anyanyelvi handabandával fogadott, lóra ültetve, kantárszáron vezették haza palotájába a szabadlábast. Ugyanis a zsarolás és erőszak erény, és akit ezért lekapcsolnak, az áldozat. A bengáli palotaetika szerint.
A jóságos rendfenntartók azon estén nem riadóztattak, nem volt csendőrségi kíséret, sorfal a bengáliak menetének két szélén. Nem is kellett bejelenteni a villámcsődületet. Ez ugyanis nem jelentett semmilyen nemzetbiztonsági veszélyt az álladalomra és rendjére nézvést. Elvégre nem történt utalás Trianonra, Székelyföldre, székely autonómiára. Nem kívánták elszakítani Erdélyt, és Bengáliához csatolni... Ha nem lett volna ott a sajtó, és a mindent tanúsító, a közösségi oldalakat is bejárt videofelvétel, a közvélemény nem értesül a rendzavarásról. Hiszen a rendőrség csak kénytelen-kelletlen adott ki sajtóközleményt. Tett feljelentést. Végeredményben politikamentes mozzanat volt. A bengáliak öröméje.
