Austerlitzben Napóleon nyomdokain

Több ezer sátor, ló, ágyú, huszárok, gyalogosok színes hada simul a végtelen mezőkbe, és várja, hogy megkezdődjön az austerlitzi csata… – talán ezekkel a szavakkal vezetné be a világtörténelem egyik legnagyobb modern kori csatájának történetét egy képzeletbeli krónikás.

Történelemóra a Béke síremlék előtt

Történelmi tájakon

A domboldalakra nehezedő köd megdermeszti a tájat. Úgy húzódnak a települések házai a völgyekben, mintha valaki hermelinkabát ujjával takargatná megfázott kezét. A csendet varjúkárogás zavarja meg. A nyirkos szél megrázza a bokrokat és a zöld levelükhöz ragaszkodó fák ágait, s szemtelenül keres menedéket a ruha alatt. A hideg hasogatja a bőrt, kicserzi az arcot, fáj, ahogy megkapaszkodik orron, fülön, s kínozza a szabadon hagyott végtagokat. Nincs ahova elbújni előle. A hó, a jég szaga honol. A hajnali nap sugarai elcsúsznak a dombtetőkön. Időbe telik, ameddig betekintenek a mélyedésekbe. Ahogy egy kicsit gyérül a szürke fátyol, megelevenedik a táj. Több ezer sátor, ló, ágyú, huszárok, gyalogosok színes hada simul a végtelen mezőkbe, és várja, hogy megkezdődjön az austerlitzi csata… – talán ezekkel a szavakkal vezetné be a világtörténelem egyik legnagyobb modern kori csatájának történetét egy képzeletbeli krónikás. Aki valahol a morvaországi Zuran magaslatról kémlelné a tájat, amelyet 1805. december 2-án hajnalban három nagyhatalom, az orosz cári, az osztrák és a francia császári birodalom összesen mintegy 150.000 katonája lepett el. Köztük az a mintegy 1300 fős székely határvédő alakulat, amelynek az osztrák hadsereggel együtt kellett hadba vonulnia Bonaparte Napóleon ellen. 209 évvel az emlékezetes csata után nem sokat változott a táj. Talán csak annyit, hogy korszerű utak kötik össze azokat a településeket, amelyek között zajlott az ütközet. Egy kis fantáziával, történelemismerettel könnyen visszautazhatunk két évszázadot. Ezt tettük mi is 2014 decemberében, amikor félszázadnyi erdélyi hagyományőrzővel együtt felkerestük azokat a helyeket, ahol az egykori határvédő elődök harcoltak és elestek.

Austerlitz – 1805

Napóleon az 1804-es esztendőtől egy Nagy-Britannia elleni inváziót készített elő, London azonban Svédország, Oroszország és a Habsburg Birodalom bevonásával 1805 nyarára megszervezte az addigi legerősebb koalíciót, mely a kontinensen is komoly fenyegetést jelentett a franciákra nézve. A császár tehát egyelőre letett Anglia meghódításáról, ehelyett az ősz elején csapataival átkelt a Rajnán, és megindult kelet felé, hogy szétzúzza riválisait. A háború aztán nem indult túl kedvezően a szövetségesek számára, hiszen miközben a Habsburgok Itália felől várták a francia támadást, Napóleon a német területeken nyomult előre, és október közepén Ulmnál körülzárta Mack tábornok teljes hadseregét. Az elsöprő győzelemmel megnyílt az út Bécs felé, a franciák pedig akadálytalanul elfoglalhatták a császárvárost, miközben I. Ferenc gyakorlatilag kiszorult saját birodalmából.

A tőrbe csalt túlerő

Austerlitz mintegy 150 km-re van Bécstől. S bár az első csatát megnyerte Napóleon, a háború kimenetele kétséges volt, ugyanis az osztrákok és az oroszok egyesítették erőiket, és így 20.000 fővel nagyobb létszámban érték el a morva fennsíkot. A csatatéren három császár állt szemben egymással: Napóleon, I. Ferenc császár és I. Sándor cár, akik személyesen irányították az ütközetet. Az összevont haderővel rendelkező cári és osztrák császári sereg le akarta hengerelni Napóleon seregét. A sietség lett a vesztük. Napóleonnak, zseniális hadvezetői képességeinek köszönhetően, sikerült tőrbe csalnia ellenfeleit. A taktikáját azóta szinte minden katonai akadémián tanítják. A terepet szándékosan választotta ki, és alaposan tanulmányozta. Feljegyezték, hogy a csatát megelőző napon kora hajnalig a csatatéren volt, amely mintegy 30 négyzetkilométert foglalt magába. Az Austerlitz közelében fekvő Pratzen magaslat átengedésével Napóleon látszólag komoly előnyt adott a december 1-jén érkező orosz–osztrák haderőnek. Közben látványosan meggyengítette seregének jobb szárnyát. A csata reggel 8 órakor kezdődött, amikor a franciák a jobb szárnyon megindították a támadást. Az első összecsapás Telnice és Sokolnice falvak közelében zajlott. E két falunak a védelmével volt megbízva a 2. székely határvédő ezred, Johann Mohr vezetésével. A nap folyamán Telnice kétszer is gazdát cserélt. Olyan ádáz küzdelmet vívtak a székelyek, hogy állítólag a császár is tudomást szerzett hősies ellenállásukról. 9 órakor indult a támadás a Pratzen magaslat ellen. Hosszú ideig tartott a csata, ahol több mint 20.000 orosz katona halt meg. Végül a francia seregnek sikerült az áttörés. Közben a lovasok megrohamozták a bal szárnyat. A Pratzen magaslatot elfoglaló franciák kettéosztották a csatamezőt, és mindkét irányból bekerítették az összeomlott orosz és osztrák sereget. Délután 2 órakor eldőlt a küzdelem, Napóleon javára. Az oroszok a Telnice közeli befagyott, mocsaras tavakon keresztül menekültek. A francia tüzérség azonban lövegeivel felszakította a vastag jeget, és sokan az oroszok közül vízbe estek, megfulladtak vagy megfagytak. Délután a győztes francia sereg Austerlitzbe vonult, ahol a kastély udvarán tartott ünnepi seregszemlét követően Napóleon megköszönte katonáinak a hősies küzdelmet. December 26-án megköttetett a pozsonyi béke, amelynek következtében az osztrák császárság területeket veszített. Az austerlitzi csata és a pozsonyi béke is szerepet játszott abban, hogy I. Ferenc 1806-ban lemondott német-római császári címéről, és így gyakorlatilag megszűnt az a birodalom, amely 962-től létezett.

Austerlitz – 2014

Autóbusszal is hosszú az út, pedig már nincsenek határátkelők. A székely hagyományőrzők azonban visszatérő vendégek Telnicében, ahol először 2006-ban állítottak kopjafát a falu határában elesett székelyek emlékére. 2011-ben a Brünni Magyar Polgári Egyesület támogatásával a székely hagyományőrzők újabb, eredeti emlékoszloppal egészítették ki az előzőt. A 2014-es megemlékezés így nemcsak a hadi játékon való részvételt foglalja magába, hanem a székely elődök előtti tiszteletadást is. Az elcsigázott vendégeket Hanika Mónika, a Brünni Magyar Polgári Egyesület vezetőségi tagja, Telnice egyetlen magyar lakosa fogadja. Az első éjszaka spártai körülmények között telik. Egy kis ízelítőt kaptunk a tábori körülményekből. Igaz, nem sátorban húzódunk meg, a község sporttermét foglaljuk el. Aztán, ahogy hétvégére hazamennek a socolnicei szakiskola és bentlakás diákjai, átköltözünk a kollégiumba. Innen indulunk a csatatérre.

A Zuran magaslat

A hideg most is emberpróbáló. Az autóbusz nyújt menedéket. A morva dombok alatti falvak között kacskaringózunk. Ameddig a szemünk ellát, hajdanában mind a csatatérhez tartozott – mondja Nagy József hadtörténész, a megemlékezés-sorozat kezdeményezője, alkalmi idegenvezetőnk. Akkor is köd volt, mint most, így egy kis képzelőerővel visszarepülhetünk az időben. Első állomásunk a Zuran magaslat. Egy hatalmas tölgyfa alatt kőasztal áll, rajta a csata bronzba öntött térképe. Ez ma különleges zarándokhely. Autóbuszok váltják egymást, amelyről a csatában részt vevő nemzetek képviselői korabeli egyenruhákba öltözve szállnak le és fel. A hely azért jelentős, mert innen figyelte a csatát és irányította seregét Napóleon. Közel kerülünk a történelemhez a csatában részt vevő országok zászlaival körülkerített területen. Ma is beazonosíthatók a térképen feltüntetett helyszínek. A győztes csatának köszönhetően a dombtető francia felségterület. Napóleon szerepét ezúttal Nagy József veszi át, aki elmagyarázza a hadműveleteket. A történelmi utazásnak a következő autóbusznyi csoport vet véget, amely türelmetlenül várja, hogy térképközelbe kerüljön, Napóleon hajdani jelenlétével megszentelt francia területre.

A Pratzen magaslat

Továbbmegyünk a csatát eldöntő Pratzen magaslat felé, ahova 1910-1912 között felépítették a Béke síremlékét, az Osztrák-Magyar Monarchia lakosainak közadakozásából, a francia és az orosz kormány hozzájárulásával. A szecessziós stílusú mauzóleumban mintegy 34.000 katona nyugszik, többségükben oroszok. Az emlékmű mögött múzeumot rendeztek be. Egy képletes sátorba kell belépni. Az első teremben vaksötétbe vezetnek be, majd ágyúbecsapódás hangja jelzi a csata kezdetét, s néhány perc alatt a korszerű technika segítségével „élő” adásban követhetjük a csatát. A többi teremben a csatatérről gyűjtött harci eszközök, orvosi felszerelések láthatók, majd végül a három császár életnagyságú figurái, amint megkötik a pozsonyi békét. A zsúfoltság miatt csak az előre bejelentett csoportokat fogadják. 2014-ben meg kell elégednünk az előtérrel, ahol emléktárgyakat lehet vásárolni, no meg egy kávét elfogyasztani. A magaslaton tényleg béke honol. A hagyományőrző alakulatok egyenruháit viselők üdvözlik egymást,
„civilek” fényképezőgépei, telefonjai örökítik meg a történelmi találkozást. Kiegészülünk a Budapesti Nemzetvédelmi Egyetem tanára, dr. Csikány Tamás által vezetett diákokkal, akik részt vesznek a hadi játékban. A tanár úr újra visszaröpít a múltba, és részletekbe menően meséli el az 1805. december 2-án történteket. A csatát ma már oktatják az egyetemen. Napóleon zsenialitásának köszönhetően korszerűsítette a korabeli hadászatot is. Kisebb önálló alakulatokat hozott létre, saját parancsnoki stábbal, amelyek a csatatéren gyors döntéseket tudtak hozni és végrehajtani, és ezzel megnövelte az alegységek mobilitását. Ez a taktika kiválóan bevált Austerlitznél.

(Folytatjuk)