Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-09-03 16:21:57
A Marosvásárhely–Szászrégen közötti út felújításáról, a tervezési elgondolás érthetetlenségéről és veszélyességéről már több szó esett és látott napvilágot ebben a lapban is, de egyelőre a kivitelező köszöni szépen a bírálatot, neki ez nagyon jó és hasznos így, ahogy van, a munkálat folytatódik, a szerencsétlen autós és utasai isszák a levét a rosszul szervezett felújításnak. Íme az esetem:
Augusztus 26-án, vasárnap este 8 órakor Gödemesterházáról indultunk haza Marosvásárhelyre. Öröm és élvezet volt vezetni a gyönyörűen és korszerűen felújított műúton egészen Szászrégenig. Innen aztán kezdődtek a bajok. Sáromberkén már elkezdtük az araszolást: félpercenként 50-60 méter. Amikor beálltam a sorba, körülbelül 3-4 kilométeres dugó alakult ki előttem, ami legkevesebb 400-500 autót jelent. A szembe irányban szakaszokban elhaladt 10-12 autó, majd egy hosszabb szünet, aztán gurultunk mi is újabb 50-60 métert. Így ment ez 25 percen keresztül, míg elértük Ernyében a fényjelzővel irányított kritikus, egysávos, minden bajt okozó szűkületet. Régentől Vásárhelyig 1 óra 20 percet utazott az a több ezer utas, aki hétvégi kiruccanásáról tért haza. Pedig megoldás volna, nem is egy: olyan állítható szemafort kell működtetni, amelyik irányonként differenciált periódusokat kapcsol, figyelembe véve a mindenkori forgalom jellemzőit. Vasárnap esténként ezen a szakaszon a Vásárhely felé illetve kifelé tartó forgalom aránya legalább hat az egyhez.
Ha nincs ilyen szemafor és pénz sincs rá, akkor illene arra a 4-5 órára kézi irányítást biztosítani.
Ha ez a két javaslat, mint annyi más egyéb is, falra hányt borsóként elvész az enyészetben, marad a harmadik: Régen után térjünk balra, Nyárádremetén és Nyárádszeredán keresztül hamarabb hazaérünk, még ha hosszabb is az út.
Borsos Endre,
Marosvásárhely