Az 500 éves szovátai rovásfelirat

Ferenczi Géza 1997-ben könyvet jelentetett meg Székely rovásírásos emlékek címmel (Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely).  

Ferenczi Géza 1997-ben könyvet jelentetett meg Székely rovásírásos emlékek címmel (Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely). A Gyanús, hamis, tévesen székely rovásírásos szövegként számon tartott, és nem létező „emlékek” fejezetben szólt a szovátai fa „edzőedény” két feliratáról is. Két rajzot közölt: az egyik hiányos, a másik rossz. A kötetről magam elmarasztaló véleményt tettem közzé. Azóta is foglalkoztat a használati eszköz kérdésköre.

Utóbb tanulmányt írtam Dr. Székely Zoltán (1912 – 2000) öt levele címmel, amely pazar kiadványban látott napvilágot: Emlékkönyv Székely Zoltán születésének 100. évfordulójára. Szerkesztette: Székely Zsolt. Háromszék Vármegye Kiadó. Sepsiszentgyörgy, 2012. (43 – 66. old.). Írásomban utaltam a szovátai emlékre is. „Az edényen rögzített évszám 15X6. A tízest az írnok nem arab számmal, hanem a római tízes számmal „jegyezte”. Az évszám alatti csokornyi vonalkák mesterjegy-kombinációk „akarnak” lenni, magam nem látom tisztán felirat jellegüket. A betűcsoport ezért nem épült be a rováskatalógus „állagába”. A katalógus pontos címe: Erdélyi István – Ráduly János: A Kárpát-medence rovásfeliratos emlékei a Kr. u. 17. századig (Bp. 2010). Van két megjegyzésem: a) a hibás évszámot Ferenczi Géza is észrevette: nem 1546. b) az általam említett „mesterjegy-kombinációk” minősítést a pontatlan rajzok sugallták.

2015. április 2-i keltezéssel Székelyudvarhelyről levelet írt Zepeczaner Jenő ny. muzeológus. Közlöm sorait: „Tisztelt Ráduly János Úr! Szováta történetére vonatkozó kutatásaink során egy érdekes tárgy került elő. Mivel feltételezhető, hogy rovásírásos jelek vannak rajta, tisztelettel megkérem, hogy mondjon róla véleményt. Mellékelem a Haáz Rezső által készített tárgylap (szöveg és rajz) fénymásolatát. Örömmel vennénk, ha egy kis szöveget is írna, amit a készülő Szováta könyvünkben jelentetnénk meg. Tisztelettel üdvözlöm, Zepeczaner Jenő.”

Nos, ismerkedjünk meg a tárgylap adalékaival. A lap leltári száma: 715. A gyűjtő neve: Debreczeni László. A tárgy leltári neve: Faedény. A tárgy hazája, azaz előkerülési lelőhelye: Szováta (Marost. m.). Egy régi kovácsműhely helyén találták. Az edény 29 cm magas, 2,5 cm vastag, felakasztó fülének magassága 10 cm. Az alsó felén „beégetett írásjelek vannak”, ezekről Haáz Rezső viszonylag pontos rajzot készített (lásd első ábránkat).

A levél elolvasásakor megéreztem: lám, lehetőség nyílt annak eldöntésére, hogy az eszköz valóban hamis-e? Rögvest a számtörténettel, illetve a rovásbetűk történetével foglalkozó szakkönyvekhez nyúltam. Belelapoztam Jakó Zsigmond – Radu Manolescu: A latin írás története (Európa Könyvkiadó. Budapest 1987) című impozáns kiadványába. A 208-209. oldalon megtalálható az Erdélyben használatos arab számjegyek, XV–XVIII. század című összeállítás. A szerzőpáros így fogalmazott: „Minthogy a régebbi irodalomnak az az állítása, hogy a magyarvalkói (Kolozs vm.) templom felirata 1407-ből való, téves olvasaton alapul, az arab számok legkorábban – jelenlegi ismereteink szerint – egy 1418-ban és egy 1429-ben, Erdélyben másolt kódex kolofonjában fordulnak elő, de még római számokkal vegyesen.”

Most meggyőződtem: a szovátai tárgyra égetett számok jellege megfelel a kimutatásban levő egykori számjegyek jellegének. A betűk minősége is egyezik az 1400-as évek végi, 1500-as évek eleji emlékek minőségével. Ezekre a továbbiakban utalni fogunk.

A második sorban levő első jel (balról jobbra haladva) D hangértékű. Fölötte – magasabban elhelyezve – beégetett kicsi csillag látható, nincs köze a rovásjegyekhez. Betűnk a közel kétszáz évvel korábbi, Árpád-korból való homoródkarácsonyfalvi emléken már előfordul. Grafémánk keresztvonala – bal felől – elér a következő függőleges vonalig, így a két függőleges vonallal az R betűt is adja. A harmadik graféma (második függőleges szár) felső felén balra futó vízszintes vonal látható. A graféma az I betűvel azonos. Megépítése szokatlannak tűnik, de van korai azonos változata. A második ábránk kétsoros rovásfeliratának olvasata: TIZENKET APASTALAK (= tizenkét apostolok). Az első sorbeli T betűt az I követi, amelynek vonalvezetése egyezik a mi I betűnkkel. Forrásként Sándor Klára: A Bolognai Rovásemlék (Szeged, 1991) monográfiáját használtuk. Ennek az emléknek a keletkezési kora a szerző szerint: „a 15. század második felére, a 15-16. század fordulójára datálható”.

A feliratban tehát az első három betű össze van kapcsolva, azaz ligatúrát alkot: DRI. Milyen jelentés magva lehet a DRI betűösszevonás? Ugratott, elhagyott magánhangzóra gondolunk. Régi rovásemlékeink zöme mellőzte az e, é magánhangzók jelölését, lévén a magyar nyelv eléggé e-ző természetű. Pótolván a magánhangzót, a DeRI, DéRI, DőRI személynévhez jutunk. Alábbi történeti adataink Kázmér Miklós: Régi családnevek szótára. XIV-XVIII század (Budapest, 1993) impozáns kiadványából valók. Itt csak néhány alakváltozatot közlünk: 1416: Leonardum Dery (Sopron vm.), 1492: Sebastini Dewri (= Dőri) (Sopron vm.), 1525: Leonardy Dery (Sopron vm.), 1558: Francisco Dery (Sopron vm.), 1655: Dőri Lénárd (Miskolcz).

Látható: a legtöbb névtörténeti adalék Sopron vármegyéből való. Józsa András tanár, történész Az ősmagyar vallás emlékei a Székelyföldön (2011) könyvéből idézünk: „Magát a székely népnevet 1092-ben említik először latinos formában Scicul-ként. A székelyekkel találkozunk a későbbi forrásokban szinte a teljes gyepűterületről (Pozsony, Őrvidék, Fertő-tó vidéke, Baranya, Bars, Gömör, Abaúj), sőt az ország belsejében, a mai Százhalombatta határában is volt egy Székely nevű helység” (40. old.). Sopron és vidéke épp egyike eme gyepűterületeknek. A személynév erdélyi előfordulásait kutatva átforgattam a Székely oklevéltár. Új sorozat. I-VIII. köteteinek Névmutatóit, de nem találtam adatot.

A három rovásbetűnek lehetséges más olvasata is: DaRI, DaRaI. Kázmér Miklós a Dari alakváltozatokat a Darai címszónál közli. Íme néhány forma: 1426: Darahy (Szatmár m.), 1522: Barnabás Darj (Bodrog m.), 1588: Darj (Bihar m.), 1602: Darai Márton (Székely okl. 5: 277.), 1619: Dary Sámuel (Prot. egyháztört.) stb.

Volt-e a régiségben a DRI összevont jelünkhöz hasonló betűösszevonás? Igen: a már említett Sándor Klára könyvében, a 97. oldalon található az Albert családnévnek rovásírásos formája: az -e betű ugratva, az -r betű pedig az összevont ALBT után van jelölve, különálló betűként. Keletkezési kora: az 1400-as évek vége.

Az utolsó, bal felőli graféma a CS betűvel azonos, jól balra dől, az írnok talán épp ezzel próbálta érzékeltetni különálló voltát. A betű – szerintünk – a csinálta szó rövidítése. Tehát: DéRI vagy DaRI csinálta (készítette). Ennek a megoldásnak a lehetőségét könnyen tudjuk bizonyítani. A csíkszentmihályi – csíkszentmiklósi rovásbetűs építési felirat 1501-ben keletkezett, a csinálták szó kétszer is előfordul személynevek után.

A csinál ige – Szabó T. Attila vélekedése szerint – szláv jövevényszó, de „annyira meghonosodott, annyira belegyökerezett szókincsünkbe, hogy… a szó ellen küzdenünk… oktalanság volna.” Kerülnünk kell viszont az idegenszerűségeket, mint: katonaságot csinál, cikket csinál, irodalmat csinál stb. (In. Szabó T. Attila: Anyanyelvünk életéből. Válogatott tanulmányok, cikkek. I. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1970. 132-133. old.).

Bevallom: más olvasati lehetőség is foglalkoztatott, például: az első betűt I-ként fogtam fel, aztán mellőztem az R betűt, aztán össze is olvastam betűket: DICS. Az eredmény: sovány vigasz.

Végül: elgondolkoztatott az a tény, hogy – Józsa András meglátása szerint – „Az első lakosok letelepítése az addig lakatlan Szováta mezejére 1576 és 1578 között történhetett.” Nos, 1516-tól 1578-ig több mint 60 esztendő van. Föltételezem: a Szováta mező környékén – közelebb-távolabb – korábban is lakhattak úgynevezett „ős-szovátai” családok, akik a fával való munkálkodást is űzték/űzhették. Vagy: a rovásírást ismerő betelepülők is vihették magukkal Sóváradról, Kibédről, Sófalváról, a Nyárádmentéről. De az értékes tárgyat Szováta megőrizte – századokon át.