A háromhetes választási maraton hajrájának hangzavarában szinte észrevétlen maradt egy vészjelzés, amely már sokadszorra arra utal, hogy a választások utáni következő kormányzat komoly megszorításokkal kell majd kezdje mandátumát.
Az utóbbi időben többször felmerült a médiában, hogy miközben a kampányok során minden erre való utalást szemrebbenés nélkül letagadott, voltaképpen a háttérben már hónapok óta adóemelésekről egyeztet a kormány a brüsszeli illetékesekkel. Erről komoly szakértők is nyilatkoztak az utóbbi időben. Politikus vagy hazai döntéshozó persze nem adta a nevét ilyen értesülésekhez. A legutóbbi, szintén névtelen forrásból származó értesülés szerint az Európai Bizottság áprilistól befagyaszthatja az uniós forrásokat, ha a kormány nem tesz határozott lépéseket az államháztartási hiány csökkentésére, és erről állítólag a napokban hivatalos átiratban is értesítette a kormányt. Amely nyilván nem válaszolt a hírt megszellőztető gazdasági hírportál megkeresésére.
Ha ez a hír igaz, az egy ultimátumot jelent, mert a román gazdaságnak a jelen állapotában az uniós források a motorját jelentik, ha ezeket elvágják, gyakorlatilag szinte az összes közberuházás leáll az országban. A források részleges megvonása már az újjáépítési alapból elmaradó pénzekre vonatkozó hírekkel kapcsolatban is felmerült az ősszel, tehát a brüsszeli szakik valószínűleg komolyan gondolják a drasztikus lépéseket. Nem lenne véletlen, mert már a 2020-as évnek egy túlzottdeficit-eljárással futott neki az akkori kormány, és a büntetőintézkedéseket akkor a pandémiára való tekintettel függesztették fel. De az eljárást magát sosem zárták le, a most épp lejáró mandátumot úgy kormányozta végig a koalíció, hogy közben folyamatosan ígérgette az uniós illetékeseknek, hogy helyrepofozza az államháztartását. Javára legyen mondva, próbálkozott is egyes intézkedésekkel, csak éppen konkrét eredményeket nem tudott felmutatni, a deficit köszöni szépen, kicsattanó egészségnek örvend azóta is.
A helyzet a választók szemszögéből kísértetiesen hasonlít a 2008-asra, amikor a választások előtt minden szépet és jót ígértek a politikusok, aztán a rákövetkező esztendőkben olyan megszorítások jöttek, amikre azóta is sokan keserűen emlékeznek. Meg kell hagyni, akkor egy világválság segített az országnak padlóra kerülni, amiből még hozzáértő hazai vezetéssel is nehéz lett volna kimaradni.
Most annyiban más a helyzet, hogy miközben a felszínen semmi gond, ígértek ezúttal is a kampányokban minden szépet s jót, mit csak a választó szeme s szája kívánhat, közben a háttérben már egyezkednek arról, hogy a nadrágszíjat hány centivel kell majd összehúzni a szilveszteri pezsgőmámorból való ébredés fagyos hajnalán. Mert a világválság utáni keserves talpra állásból röpke másfél évtized alatt sikerült ismét padlóközelbe navigálni a haza gazdaságát, ezúttal minden külföldi segítség nélkül. Egy dolog nem változott semmit: a politikusok üres félrebeszélése.
