2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Mert van, amikor halni kell a hazáért...

Zuhogó, szűnni nem akaró esőben emlékeztek a marosvásárhelyi magyarok az aradi vértanúkra. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete a Székely vértanúk emléművénél szervezett megemlékezést vasárnap, október 6-án. 

A rendezvényen az RMDSZ politikusai mellett jelen volt Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Flender Gyöngyi konzul. Felléptek: Szabó Niki, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja, aki részletet olvasott fel Faludy György Október 6. című verséből, Kásler Magdi népdalénekes, Szabó Előd, a Titán együttes frontembere.

Az egybegyűlteket Szabó László református lelkipásztor köszöntötte. 

Fotó: Nagy Tibor


Éljünk a változtatás lehetőségével!

Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármesterjelöltje kijelentette: azért vagyunk újra itt, a Székely vértanúk emlékművénél, hogy tiszteletünket fejezzük ki azok előtt, akik életüket áldozták a haza oltárán. Harminc évvel ezelőtt szintén sokan szálltak síkra a szabadságért, s bár ez a szabadság nem mindig olyan, amilyennek mi, magyarok szeretnénk, mégis adott a lehetőség arra, hogy választott tisztségviselőink tegyék a dolgukat, képviseljék a magyar közösség akaratát, olyan világot formáljanak, ahova mindig jó hazatérni.

Soós Zoltán Marosvásárhelyt „az elszalasztott lehetőségek” városának nevezte, ahol húsz év óta  mintha megállt volna az idő. Elmaradtak a fejlesztések, ezért az évek során megfogyatkozott a magyarság. Felhívta a figyelmet: néhány hónap múlva a változtatás lehetősége kínálkozik majd, és „éljünk ezzel a lehetőséggel!” Azért, hogy „értékeink és eszméink szerint élhessünk, fiataljaink ne hagyjanak el bennünket, és vessünk  véget annak az uralomnak, ami ezt a várost az enyészet felé taszítja”.

Minden generációnak meg kell harcolnia a maga szabadságharcát

Péter Ferenc, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke beszédében hangsúlyozta: 170 év hét emberöltőnyi emlékezet arról, hogy 13 tábornokot végeztek ki Aradon. Azokat, akik kardot rántottak, hogy hazájuk népe idegen elnyomástól mentesen, szabadon dönthessen jelenéről és jövőjéről. Azonban – jelentette ki – küzdelmük nem volt hiábavaló. 

A továbbiakban felidézte, hogy harminc évvel ezelőtt Romániában egyetlen közintézményen sem volt magyar felirat, nem voltak önálló oktatási intézményeink, nem ünnepelhettük szabadon egyházi és nemzeti ünnepeinket. És bár mára már sok minden megváltozott, Marosvásárhelyen még mindig korlátozott a hivatali anyanyelvhasználat, nincsenek kétnyelvű utcanevek, előszeretettel használják a nacionalista szólamokat azért, hogy a marosvásárhelyieket a marosvásárhelyiek ellen fordítsák. Hangsúlyozta: „minden generációnak meg kell harcolnia a maga szabadságharcát, és a magyar közösség úgy tud méltó lenni az aradi vértanúk áldozatához, ha a mai kor eszközeivel harcol a közösség jogaiért és azért, hogy itt, a szülőföldünkön jövőnk legyen, hogy megteremtsük a gazdasági és egyéb feltételeket ahhoz, hogy a fiataljaink itthon maradjanak, és mindig legyen egy következő nemzedék, aki emlékezni fog az aradi vértanúkra”. 

Ezért biztatott mindenkit, hogy a tavaszi helyhatósági választásokon használják ki a lehetőséget, adják olyan emberek kezébe a várost, akik „nem mondtak le Marosvásárhelyről, nem mondtak le erről a megyéről”, akik „szívükben is közénk tartoznak, nem csak az okirataikban”.

A koszorúzás előtt, egypercnyi csenddel adóztak az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtiszt emlékének. A rendezvény a himnuszainkkal és koszorúzással ért véget.

Műsorvezető Kányádi Orsolya volt.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató