Az asztrológus gondolatai
Az idén november 22. – december 21. között tartózkodik a Nap a Nyilas jegyében. A görög mitológia szerint élt egy halhatatlan, bölcs kentaur, Kheirón, aki Akhilleusz és Iaszón tanítója volt.
Mottó: „A tér és idő rabjai,
az öröklét remetéi
vagyunk.
Minden kétség fölött
őrlődünk két pólus között.”
Kedves Olvasók!
Az idén november 22. – december 21. között tartózkodik a Nap a Nyilas jegyében. A görög mitológia szerint élt egy halhatatlan, bölcs kentaur, Kheirón, aki Akhilleusz és Iaszón tanítója volt. Egy napon azonban Héraklész véletlenül megsebesítette mérgezett nyilával, és ez olyan szenvedéseket okozott neki, hogy lemondott halhatatlanságáról. Zeusz hagyta őt meghalni, és az égboltra helyezte csillagkép formájában.
Ha az előző hónap zodiákusjegyéről, a Skorpióról elmondhatjuk, hogy a legpesszimistább, akkor a Nyilasról nyugodtan kijelenthetjük, hogy a legoptimistább. Ha végiggondoljuk manapság, hogy mi zajlik a világban, akkor talán most van a leginkább szükségünk az optimizmusra és a hitre. A nehézségek minden esetben a hitünket teszik próbára. Mert könnyű hinni akkor, amikor minden rendben zajlik, pestiesen szólva: amikor fut a szekér. De mi van akkor, amikor valakit egy nagy veszteség ér, amikor szétesőben van az élete? Hiszünk-e a sorsban? Hiszünk-e abban, hogy a világnak van egy rendezőelve? Van-e egy felső irányító hatalom? Hiszünk-e Istenben? Ha igen, akkor milyennek képzeljük el Őt? Egy ősz szakállú, bölcs öregembernek? Egy örökké kiáramló energiabázisnak? Mi mindannyian a gyermekei vagyunk, akiket a saját képmására teremtett? Fehérek, feketék, sárgák, kevert színűek. Tömbházlakók, sátorlakók, dzsungellakók, jégkunyhóban lakók, utcán lakók. Más képességekkel, más adottságokkal, más lehetőségekkel élő emberek színes kavalkádja. Szeretjük egymást, gyűlöljük egymást, barátkozunk, szövetkezünk, ellen-
ségeskedünk, vonzzuk és taszítjuk egymást. Hogy mi köti össze az embereket? Az, amiben együtt hisznek. A közös hit, bármi legyen is az. Bár ideig-óráig a közös érdek is lehet kapocs. Magasabb szinten a közös cél. Az sosem lehet cél, amiben valaki nem hisz.
A bipoláris világ mindig is a jó és rossz harcán alapul. A két minőség reménytelen küzdelmén. A jin és jang szemlélteti a legpregnánsabban azt, hogy egyik oldal sem képes felülkerekedni a másikon végérvényesen. A sötét közepén van egy világos pont, amit nem lehet eltüntetni, a világos közepén pedig a sötét, mely eltávolíthatatlan. A megoldás az egyensúly megtalálásában van. A világ kiegyenlítődésre ítéltetett. Ez adhat optimizmust manapság, mert bármilyen fellegek sötétítik is az eget, a napfény előbb-utóbb megjelenik. Az ember nehezen találja önmaga középpontját. Többnyire a periférián szaladgál. Már gyerekkorában belenevelték azt, hogy minősítsen, összehasonlítson. A kereszténység is rengeteg kárt tett az emberiség lelki életében, amellett, hogy megtartó ereje elvitathatatlan. A bűn és erény poláris harcának sok ember esett áldozatául. Gondolok itt az elfojtásokra és az ezekből kialakuló betegségekre. A bűntudattal manipulált emberben egy idő után valami elpattan. Ilyenkor van az, hogy a legerényesebbnek tűnő ember elkövet valami igazán nagy gaztettet. És a világ megrökönyödik. Nem gondolták volna, hogy az illető erőszakos, netán kleptomániás vagy pedofil.
Nyilasnak lenni jó. Mert a jókedv, a humor, a lelkesedés pozitív energia. Felemeli az embert. Az öröm hozzátartozik az életünkhöz. Minél több az öröm, annál egészségesebbek vagyunk. Aki lelkes, az könnyen magával ragad másokat. Lelkesít. Hisz magában. Bízik magában. Van önbizalma. A negatív Nyilas öntömjénező, pöffeszkedő, beképzelt. Lenéz másokat. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. Jóformán minden azon múlik, hogy milyen az ember gyermekkora, milyenek a mintái, és miket tanult iskolás korában. A gyerekkor lenyomata ott van bennünk. És nehéz átírni a magunkkal hozott forgatókönyvet. Ehhez szükségeltetik az a bizonyos damaszkuszi út. Mert szenvedés nélkül nincs átváltozás. Aki próbálta, tudja.
Észrevételeiket, véleményeiket várom az asztros@yahoo.com címre.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Tóth Sándor