Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Idén augusztus 22-től szeptember 22-ig tartózkodik a Nap a Szűz jegyében. A nyár utolsó harmadához érkeztünk, és mifelénk ez azt jelenti, hogy véget ér a kánikula. A mezőgazdaságban főszerepet kap a napraforgó és a kukorica betakarítása, az őszi gyümölcsök szürete. Az ember életéhez szervesen kapcsolódik a munka. Azt is mondhatjuk, hogy többségünk néhány évtizedes földi létének minimum egynegyedét a munkahelyén tölti. De mi is a munka tulajdonképpen? Úgy is fogalmazhatunk, hogy az a hasznos tevékenység, amelyért bért, fizetést kapunk, ami által életünk szükségleteit kielégíthetjük. A kapitalizmusban, abban a társadalmi formációban, amelyben a világ működik, az okozza a problémát, hogy ellentét van a munkaadók és munkavállalók érdekei között. A dolgozó több bért szeretne, a tulajdonos pedig több profitot. Az alku tárgya az, hogy mennyiért érdemes dolgozni, illetve a másik oldalon: mennyit érdemes kifizetni az adott tevékenységért? Az úgynevezett fogyasztói társadalom hajtóereje a túlfogyasztás generálása. El kell hitetni az emberekkel, hogy akkor is vásároljanak meg bizonyos árucikkeket, ha igazából nincs is rá szükségük. Trükkök százait találják ki a reklámszakemberek, amelyekkel beültetik a tudattalanunkba azokat az információkat, melyek vágygenerátorként hatnak az ember ösztönlényére. És ha nincs rá pénzed? Végy fel áruhitelt, és már viheted is haza manipulált vágyad titokzatos tárgyát! Egy baj van a hitelekkel. Az, hogy vissza kell fizetni. És általában kamatot is felszámolnak. A kamat pedig miről is szól? Arról, hogy aki pénzt, árut ad, az nem emberbaráti szeretetből teszi, hanem érdekből. Haszna van belőle. Ő jól jár, te meg rosszul. Főleg akkor, ha nem tudsz fizetni. E konstrukciók legalja az uzsorakamat, ami mögött előre eltervezett rossz szándék áll. Minden döntés előtt racionálisan át kellene gondolni a lehetőségeinket, mert így sokkal kevesebb problémánk lenne. Ahogy a népi bölcsesség mondja: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!
A Szűz a legszorgalmasabb, legdolgosabb szereplője az állatövi jegynek. Az ideális alkalmazott, aki igyekszik a legtökéletesebben végrehajtani azt a feladatot, amit rábíztak. Analizál, számol, összehasonlít, rendszerez. Igyekszik mindent és mindenkit a helyén kezelni. Azonnal észreveszi a hibát. És itt érkeztünk el a kérdéshez, amelyet talán érdemes közelebbről is megvizsgálni. A hiba kérdését. Ugyanis az emberi ego hajlamos meglátni „más szemében a szálkát”. Ami más tökéletlensége, az valójában a mi problémánk. Csak azt kritizáljuk, ami zavar bennünket. És az zavar, amit nem tudunk elfogadni, amivel képtelenek vagyunk azonosulni. Amit meg kell tanulnunk. A sorsunkban is azért következnek be olyan események, melyeket nehézségként, szélsőséges esetekben csapásként élünk meg, mert élettanulmányaink vizsgaidőszakához érkezünk. Amikor valami nem sikerül, amikor úgy érezzük, hogy valaki elgáncsol, fel sem tételezzük, hogy hosszú távon segíthet bennünket a fejlődésünkben. Az ember valahogy úgy lett kitalálva, hogy a jóból képtelen tanulni, sőt a más ember negatív tapasztalatáról sem gondolja úgy, hogy az vele is megtörténhet. Úgyhogy marad a saját tapasztalás lehetősége. Persze sok olyan esetet ismerünk, amikor valaki hibát hibára halmoz, illetve képtelen tanulni saját hibáiból. A helyzet az, hogy nem várható el, hogy mindig mindenki azonnal sikeres vizsgát tegyen. De reménykedjünk, hogy azért előbb-utóbb a fejlődés rögös útján sikerül előrelépnünk.
A Szűz ember racionális. Nem igazán tud mit kezdeni az érzelmekkel. Ez számára a megfoghatatlan, az irracionalitás dimenziója, ahol csődöt mondanak a kiépített rendszerei. Ilyen történés az, amikor Cupido nyila szíven találja.
Az ember szerepszemélyiségei által vesz részt az élet nevű színdarabban, és valljuk be, nehéz, sőt lehetetlen mindig a józan ész és értelem vezérlete által megnyilvánulni. Ezért leszünk nagy bajban, ha netán a mesterséges intelligencia öntudatra ébred, és átveszi a világ irányítását. Erről olvashattunk különféle elméleteket, sőt az ilyen típusú filmek is felvetették ezt a kérdést. A veszély az, hogy a gondolat teremtő erővel bír, így van esély arra, hogy ez bekövetkezzék a közeli jövőben. Csak reménykedhetünk, hogy nem kerül rá sor, mert az irányítás elvesztése végzetes következményekkel járhat.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.