Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2023-12-27 13:00:00
Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
Idén december 22-től január 22-ig tartózkodik a Nap a Bak jegyében. Megkezdődik az asztronómiai tél, bár sokan a naptári december elsejét tartják a tél bejáratának. A téli napfordulókor a leghosszabb az éjszaka és a legrövidebb a nappal az északi féltekén. A fényre akkor van a leginkább szükségünk, amikor a legnagyobb a sötétség. Nem véletlenül döntött úgy a katolikus egyház 345-ben, hogy Jézus születését december 25-re teszi. A zsidó vallás táptalaján megfoganó, kezdetben szektaként működő és üldöztetésnek alávetett kereszténység egyrészt az apostolok önfeláldozó tevékenysége, másrészt egyes római császárok támogatása miatt indulhatott el és alakulhatott világvallássá. Nagy Konstantin császár szerepe kimagaslott, ő volt az, aki államvallássá tette a kereszténységet a birodalom területén. Bizáncba tette át a székhelyét, „új Rómát” alapított, halála után ebből lett Konstantinápoly, ma pedig Isztambul. A Keletrómai Birodalom 1453-ig állt fenn. A Nyugatrómai Birodalom, nem utolsósorban dekadenciája miatt 476-ban gyakorlatilag megszűnt. Európa keresztény alapokra épült, még akkor is, ha az egyházban a középkorban jelentős változások történtek. A reformáció feldarabolta a nyugati kereszténységet, igyekezett visszaszerezni és középpontba helyezni azokat a valódi értékeket, amelyektől a pápák elfordultak.
Manapság egy új Európa formálódik. Azt tapasztaljuk, hogy az EU-ban, melynek teljes jogú tagjai vagyunk, egyértelmű gyökértelenítés zajlik. A ködös perspektíva mögött felsejlik egy kevert lakosságú szuperállam. Folyamatos identitásháború zajlik minden téren. Aki hangsúlyozza a nemzeti identitás fontosságát, és a nemzete érdekeit helyezi a középpontba, az nacionalista, fasiszta, diktatúrát épít, és támadja a demokráciát. Akinek fontosak a gyökerei, a család, a tradicionális értékek, a hagyományok, az maradi és retrográd. Akinek fontos a nemi identitása, az nem elég modern, és ha a szivárványban nem a zászló mögött hirdetett magasztos másságot látja meg, az minimum homofób, de a többi betű mögé besorolt embereket is gyűlöli. Itt van ez az aktuális rongykarácsonyfa-történet. A jópofaság és szolidaritás keverékéből kialakított valaminek semmi köze a kereszténység második legnagyobb ünnepéhez. Arra kiváló, hogy a jóemberség és tolerancia leple alatt összeugrasszák a tradicionális és modern gondolkodású vásárhelyi embert. Elterelő hadművelet. Addig sem teszünk fel olyan „ostoba kérdéseket”, melyek megválaszolása a helyi és európai döntéshozóknak esetleg kellemetlenséget okozna. Na rendben, én felteszem. Mi az igazság Covid-ügyben? És a vakcinák beszerzésének ügyében? Kinek jó a háború, és miért nekünk kell azt finanszírozni? Miért nem az fizeti a gazdasági válságot, aki okozta? Mi a valódi oka annak, hogy egekbe szöktek az élelmiszerárak? Miért mi finanszírozzuk a multinacionális cégek extraprofitját? Kik állnak mögöttük? És kik mozgatják őket? És ki a fő mozgató? Nem lesz ezekre a kérdésekre válasz. Csak nézegetjük a látványtechnikát, a „csinált valóságot”. Az internet bűzös, kusza szemétdombját túrjuk, keresgélünk. De mindhiába. A valódi életünk közben tovaszáll. Még van időnk, mondogatjuk. Biztatjuk meghasonulás felé tartó önmagunkat. Ébresztő! Ragadjuk meg egymás kezét, és kezdjünk valódi életet élni, mert másnak nincs semmi értelme. Létünk örök, életünk véges, az óra körbejár.
A Bak embert már gyermekkora óta koraérettség és tudatosság jellemzi. A valós kérdések foglalkoztatják, komolyan veszi az életet, és igyekszik a legegyenesebb úton célba érni. A lelkizés, az érzelmesség távol áll tőle. Racionális, gyakorlatias, fogékony a mérhető és megtapasztalható világszemlélet elsajátítására. Nehezen nyílik meg, de ha elköteleződik, akkor maximálisan megbízhatunk benne. A Bak a Szaturnusz céltudatos és szigorú birodalma. Minden letisztul. Előttünk a csúcs, amire fel akarunk kapaszkodni. Tudjuk, hogy mi kell hozzá. Mindenkinek van egy életfeladata és egy sorsfeladata. Az előbbit vagy beteljesítjük, vagy nem. Az utóbbi kötelező. Kronosz, a tanító számonkéri mindenkin azt, amiért megszületett. Csak az a diák fél a tanítótól, aki nem végezte el a házi feladatot. Ha van buszjegyem, nincs félnivalóm az ellenőrtől. A tudatos ember megérti, hogy mi a dolga, és megteszi, még akkor is, ha nehéz. Mert a nehéz létrehozza a könnyűt. Az elvégzett munka után édes a pihenés. Ezt üzeni nekünk az élet mestere.
Áldott karácsonyt, és boldog új esztendőt minden kedves olvasómnak!
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.