Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az Azomureş beruházási osztályának új főnöke Vasile Stan mérnök, aki a ’90-es évek elején már tevékenykedett a vegyipari üzemnél. A legfontosabb romániai műtrágyagyártó üzem új menedzsmentje éppen attól a vállalattól, a svájci Ammonia Casale-tól vette át a fiatal mérnököt, amely az Azomureş egyik nagy projektjének, az ammóniagyárnak a kivitelezője lesz.
– Riporter: Mikor került először kapcsolatba az Azomureş vegyi üzemmel?
– Vasile Stan: Nem sokkal a temesvári Traian Vuia Intézet mechanika szakának elvégzése után kerültem a vegyipari kombináthoz. Akkor az ammóniaműhely keretében működő mechanikai javítások részlegére helyeztek. 1993-ban kineveztek a két ipari ammóniagyártó berendezést modernizáló, a svájci Ammonia Casale céggel közös projekt koordinátorának. A munkálatok elvégzése után a Sofert Bákó ammóniagyártó berendezés modernizálásához neveztek ki projektkoordinátornak. Ezt követően a svájci csoport egy visszautasíthatatlan ajánlatot tett nekem, és egy romániai tanácsadó cégen keresztül külföldre mentem. A csoporton belül műszaki mérnökként dolgoztam mindhárom cégnél, az Ammonia Casale-nál, a Methanol Casale-nál, illetve az Urea Casale-nál. A kihívás annál nagyobb volt, mivel ennek a csoportnak a világ minden táján vannak projektjei, és különböző munkamódszerekhez kellett alkalmazkodnom. Az én szerepem a cégnek az illető országokban folytatott tevékenysége összehangolására irányult, a felszerelés átvételétől a működésbe helyezésig. Emellett a felszerelések gyártásába is bevontak, mely tevékenység elsősorban Olaszországban zajlott. Amíg a svájci irodában dolgoztam, a munkálatok dokumentációjának elkészítésével, az előkészületi munkálatokkal, illetve a szerelési munkálatok ütemezésével foglalkoztam.
– Miért döntött úgy, hogy visszatér az Azomureşhez?
– V. S.: Néhány hónapja kezdtem el a tárgyalásokat az Azomureş új menedzsmentjével, és magán az ajánlaton túl, azt hiszem, az is szerepet játszott a döntésben, hogy a mérnöki hivatás mindig új kihívásokra ösztönöz. Gazdag szakmai tapasztalattal térek vissza, és biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk valósítani az új részvényes által meghatározott terveket.
Ne feledkezzünk meg arról sem – és ezt szeretném hangsúlyozni –, hogy mindehhez nagy anyagi erőfeszítésre, illetve nem akármilyen emberi és szakértői hozzáállásra van szükség. Ugyanakkor azért is tértem haza, mert már 1990-ben Marosvásárhelyen teremtettem otthont a családommal.
– Egészen pontosan mi a feladata most az Azomureşnél?
– V. S.: Jelentős mennyiségű munkát kell elvégeznem, ez azonban nem látható át olyan könnyen azok számára, akik nem vesznek közvetlenül részt a beruházási terv gyakorlatba ültetésében. Egyes berendezéseket teljesen vagy részben ki kell cserélni, illetve az Azomureşnek megfelelően át kell alakítani. Nem elég egyszerűen elmenni és megvásárolni egy ammóniagyártó berendezést, annak összhangban kell lennie azzal, ami most a platformon van. Jelenleg a hűtőtornyok, a két ammóniagyártó berendezés, illetve a karbamidberendezés magas szintű korszerűsítésén dolgozunk. A megvalósíthatósági tanulmányok már elkészültek, most az ammónia- és karba-midgyártó berendezésekre vonatkozó üzleti ajánlatokat elemezzük. Eddig kizárólag a nagyobb projektekről beszéltünk, de szeretnék említést tenni a légsűrítők forgórészének modernizálásáról is az ammóniarészlegen, ez a munkálat már zajlik, és lehetővé teszi a váratlan leállások kiküszöbölését. Tevékenységünket összehangoljuk a termelőosztályokon dolgozó kollégák munkájával, és készülünk a nyári általános ellenőrzésre, ami után egy újabb felszereléssor lesz korszerűsítve.
– Milyennek látja az Azomureşt öt év múlva?
– V. S.: Öt év múlva? Modernebbek, hatékonyabbak, környezetkímélőbbek leszünk, de megmarad állandó törekvésünk a jobbra, a mind műszakilag, mind emberileg fejlődést jelentő újítások bevezetésére.
(C. L.)