Az élő múzeum városa

XIV. Múzeumok Éjszakája Marosvásárhelyen és Mikházán

Város a múzeumban, múzeum a városban – szólt az idei mottó, és valóban múzeummá változott Marosvásárhely egy kis időre. Egy jó értelemben vett, modern, mai, interaktív, embereket megmozgató, családias, hangulatos, informatív, jó ízléssel formált – és ami a legfontosabb – élő múzeummá. 

Nem a múlt század diktatúrájának stíljében ismert, poros tárlók mögött tollát vesztett, kitömött pelikán és foszladozó, egynyelvű ismeretterjesztő feliratok petróleum- és penészszagú múzeumává, hanem a hagyományok és régmúlt mellett az éppen aktuális, legfrissebb felfedezéseket közszemlére tevő, készülő tárlatokat is bemutató, több nyelven az érdeklődőkhöz szóló, őket nívós plakátokkal, leporellókkal, katalógusokkal, kisfilmekkel megszólító múzeummá, ahol kiemelt figyelmet fordítanak a gyerekekre, a jövő embereinek kultúrafogyasztóvá való nevelésére is: a hét végén zajló rengeteg gyerekfoglalkozás ezt jelzi. Mellettük persze a felnőttek is megtalálták azt, ami őket érdekelte: a hét végén lezajlott idei Múzeumok Éjszakája Marosvásárhelyen és Mikházán összesen 41 helyszínen 115 eseménnyel várta a látogatókat, akik nem is maradtak el; érződött, hogy a vendéglátók komolyan veszik vendégeiket, akik a kétévnyi elzártságot és a vírus okozta közösségi depressziót követően ismét nyakukba vették, vehették a várost: szombaton és vasárnap igen sok ifjabb és idősebb baráti galeri és kisgyerekes család vándorolt egyik helyszínről a másikra. A karszalagok és feles vizespalackok mellett közös jellemzőjük volt a jókedv, az őszinte kíváncsiság, a nyitottság, a színes sokadalom légköre, a sokadalomé, amely előtt feltárultak a város számukra addig talán rejtett mai és múltbeli kulturális terei. 

Mi szokásunktól eltérően ezúttal nem este, hanem szombaton, napközben jártuk végig e terek egy részét – mindegyiket lehetetlen lett volna, és volt sok olyan állandó tárlat is, amelyet már láttunk. A Kultúrpalotában kezdtük, amelynek kisterme és múzeumpedagógiai terme gyerekzsivajtól volt hangos, itt zajlottak az interaktív tevékenységek és vezetett foglalkozások az antik mozaikolástól az agyagozáson keresztül a Palota-puzzle-ig. A palotában is vezetett séták mutatták be az épületet, illetve a benne helyet kapó tárlatokat, déltől, délutántól estig pedig koncertekre került sor, úgy, ahogyan a palota előtti pihenőterasz előtt felállított koncertszínpadon is. Itt amúgy kellemesen lehetett lazázni, enni-inni és gyönyörködni a szecessziós tér mindmáig lenyűgöző épületeiben.

Innen a természetrajzi múzeumba vezetett az utunk. A főépületet restaurálják, így jelenleg nem látogatható, az udvaron lévő múzeumpedagógiai teremben azonban nívós tárlatot rendeztek be A dinoszauruszok árnyékában: a Hátszeg-medence emlősei címmel. A néprajzi múzeumot ezúttal kihagytuk, az ott lévő kiállításokat láttuk már, igaz, ott meseestre is sor került. Beléptünk azonban a nagy zsinagógába, ahol éppen az épület és a marosvásárhelyi hitközség történetéről tartottak érdekes előadást, a Színház téren pedig többek között népviseleti kiállítás és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház programjai várták az érdeklődőket. A várban össznépi fieszta fogadott, ifjak és idősek, de főként kisgyerekes családok vették birtokba a gyepet, leterített pokrócokon pihentek, beszélgettek, és ameddig a felnőttek a vármúzeumban, a várgalériában és a bástyákban lévő tárlatokat nézték, a lurkókat gyerekfoglalkozásokkal kötötték le a múzeum munkatársai a vezetett sétától a cianotípia-műhelyig. A vármúzeum előtt is múzeumterasz várta a pihenni vágyókat, a jókedv, a játék és az ismerősi találkozások öröme lengte be a teret. 

Nem lehet minden eseményről beszámolni, hiszen az idén a szervezők valóban kitettek magukért: abszolút összművészeti fesztiválként jegyezhetjük a 2022-es Múzeumok Éjszakáját. A múzeumi jelleg, a rég- és közelmúlt bemutatása és megismerése mellett számtalan eseményen vehettek részt az érdeklődők öt múzeumi és húsz partnerintézményi helyszínen – az említetteken túl a Maros Megyei Könyvtárban, a Teleki–Bolyai Könyvtárban, a Keresztelő Szent János-plébánián, az Erdélyi Hagyományok Háza székhelyén, a K’Arte szobában, a Bernády Házban, a zsidó hitközség muzeális központjában, a Páduai Szent Antal-templomban, a római katolikus temetőben, a Jazz&Blues Clubban, a Víz Háza múzeumban, a Petry bisztróban, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, az állatkertben és a mikházi római limeskutató központban: a pódiumbeszélgetésektől a többnyelvű tárlatvezetéseken, koncerteken, népdalmesterkurzuson, táncoktatáson, színházi előadásokon, nyilvános próbákon, improvizációs műhelyeken, állatkerti oroszlánvadászaton keresztül az ókori római gasztronómiát bemutató és kóstolót is nyújtó gasztroworkshopig. 

Amennyiben a jövő múzeumi éjszakái hasonlatosak lesznek az ideihez, nyugodt szívvel előre beikszelhetjük a naptárat, hogy el ne felejtsük, mikor kell családostul, baráti köröstül fölkerekedni és kultúrportyára indulni. Mert abszolút megéri!