Az én gyermekkorom… az otthonban

Az én gyermekkorom és Érzelmeink címmel hirdettek irodalmi pályázatot állami intézményekben nevelkedő elemista és V–VIII. osztályos tanulók számára.

Az én gyermekkorom és Érzelmeink címmel hirdettek irodalmi pályázatot állami intézményekben nevelkedő elemista és V–VIII. osztályos tanulók számára. A gyerekeknek olyan írást kellett megfogalmazniuk, melyből kiderül, hogyan élik meg örömeiket és miként dolgozzák fel kudarcaikat, mit jelent számukra a család, a nagy család, amelyben nevelkednek. A pályázatot a megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság hirdette meg, a díjakat tegnap osztották ki dr. Schmidt Loránd vezérigazgató és Deak Elida vezérigazgató-helyettes jelenlétében.

Megyeszerte több településen kétezer gyereket nevelnek az állami rendszerben. Az intézmény vezetői a nevelőkkel együtt megpróbálnak olyan ösztönző tevékenységeket találni, amelyek egy kicsit felrázzák és alkotásra serkentik a gyermekeket. A pályázati felhívásra 120 gyermek nevezett be, s ezekből a dolgozatokból kellett a legjobbat a zsűri segítségével kiválasztani.

– Nagyon értékes írások születtek, amelyek a gyermekek lelkivilágát tükrözik. Igaz-e, hogy a nyertes egy táblagépet kap? Igaz-e, hogy mobiltelefon is lesz a nyeremények között? – tették fel a kérdést a gyermekek. Igen, válaszoltam nekik, hiszen nem hitték el, hogy ilyesmit is lehet nyerni egy fogalmazásversenyen. A jutalmakat a támogatóknak köszönhetjük. A nyertes dolgozatokat saját folyóiratunkban is megjelentetjük – mondta a díjkiosztó ünnepségen dr. Schmidt Loránd igazgató.

Az ünnepségen a nyertes gyerekek olvasták fel román nyelvű dolgozataikat. Megható írások, szívhez szóló mondatok hangzottak el, amelyeket nem ártana, ha a rendezett családokban élő gyerekek néha meghallgatnának, így többre értékelnék gondoskodó szüleik fáradságát.

– A harmadik évezredben egyesek palotákban, autókban és rengeteg pénzben mérik a gazdagságot. Másoknak a gyerekeik minden kincsük, s az öröm, hogy betevő falatot tehetnek az asztalra. Az én mesém hőse egy sokgyermekes szegény családban született, a legnagyobb a testvérek közül. Kidőlt-bedőlt falú házuk a falu szélén áll. A fiú szegényes ruházattal, foltos nadrággal, szakadt cipővel indult mindennap iskolába. Szorgalmasan tanult és arról álmodott, hogy egyszer tanult ember lesz belőle. Annak ellenére, hogy szegények voltak, a gyerekeket sok szeretettel vették körül a szülők. Az iskolában azonban kinevették, kicsúfolták a fiút, s meg is verték gonoszkodó társai. Egy napon George, mert így hívták, szomorúan és dühösen tért haza, azzal az elhatározással, hogy soha többet nem megy iskolába. Édesanyja megölelte és elmagyarázta, milyen fontos iskolába járni, hiszen csak tanult emberként szabadulhat meg a szegénységtől. Aztán teltek az évek, s egy napon egy jóképű fiatalember jelent meg az ajtóban. Édesanyja boldogan fogadta. Megölelték egymást, majd a fiú elmondta, hogy édesanyja iránti szeretete, a kapott jó tanácsért érzett hála szava hozta haza – írta egy petelei kisfiú.

– Akkor voltam a legszomorúbb, amikor kiszakadtam a családból. Harcolnom kellett, meg kellett szoknom a szülők hiányát, akiktől nem kapok többé szeretetet. Lassan megbarátkoztam a helyzettel, és barátokat szereztem. Ők és a nevelőim árasztanak el szeretettel, s pótolják azt, amit szüleimtől nem kapok meg. Hiába búslakodom, s gondolok folyton szüleimre, változtatni nem tudok – írja egy nyolcadikos lány.

A benevezett dolgozatokból húszat díjaztak. Az elemisták közül Moldovan Alexandru Adelin, Nagy Enikő és Teglaş Ramona lett az első három helyezett, míg a nagyobbik korcsoportban Boţan Gabriel, Székely Ana Alexandra és Rostaş Margareta írása bizonyult a legjobbnak. A díjazottak nevelőik kíséretében gazdag ajándékcsomaggal térhettek vissza a családi típusú otthonokba.