2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Nagy-Nyárád völgyében fekszik a szalmakalapkészítéséről híres Jobbágytelke, amely Orbán Balázs szerint Marosszék „végfaluja oldalról”. A falu népviseletéről is nevezetes, talán itt a legszínesebb a női ruha, de a férfiaké is a díszesebbek közé tartozik.

Férfiing zsinóros lájbival


A Nagy-Nyárád völgyében fekszik a szalmakalapkészítéséről híres Jobbágytelke, amely Orbán Balázs szerint Marosszék „végfaluja oldalról”. A falu népviseletéről is nevezetes, talán itt a legszínesebb a női ruha, de a férfiaké is a díszesebbek közé tartozik.

A férfiviselet tetőtől talpig a nyárádmenti falvakéhoz hasonló, kevés különbséggel. A legények zöld, a házasemberek barna, az öregek fekete kalapot viseltek, nyáron pedig az itt készített, fonott és varrott híres szalmakalapot, melyet már másfél századdal ezelőtt is vásárokon árusítottak. A legények árvalányhajat tűztek a kalapjukra vagy bokrétát, melyet a szeretőjüktől kaptak, s helyette selyemkendőt vettek a leánynak ajándékba. A férfiing itt is hasított, mellén cikcakkosan, géppel varrt hajtásokkal, s az ujjnyi keskeny, kis zárópántot is cikcakkos varrás díszítette. Ez a hullámos díszvarrás régen a vőlegénying gallérján is szerepelt. A lájbi gyapjú háziszőttes, barackmagos mintájú, a legényeké piros-fekete, zöld sújtással díszítve, az „embereké” fekete, 114 darab tölcsérszerű, vásári gombbal díszített, a sok gomb is fekete színű, sújtás ezen nem volt. Az ujjas posztó, vitézkötéses vagy zsinóros. A zsinórt nem vásárolták, hanem otthon fonták gyapjúból. Az ujjast az asszonyok fenyőágasan szőtték, a fiataloknak fehér-szürke gyapjúból, az időseknek fekete-szürke szálakból, s ehhez talált a fenyőágas mintájú nadrág is. Nem volt külön téli és nyári harisnya, egyforma vastagságúra szőtték házilag, s a Görgény völgyében vagy Kibéden dürückölték. Híres háziszabók voltak a faluban Bakó Miklós, Simon Mihály, Berecki K. Menyhárt, akik harisnyát, priccsesnadrágot, ujjast készítettek. A legények harisnyája zöld zsinóros, a zsebén (a kabátzseben is) s a priccsesnadrágon három nyolcas formájú mintával. Nem volt piros színű zsinórozás, a fehér harisnyának a zsebén zöld rátét vagy fekete díszelgett, minta nélkül. Az idősek itt is halálukig harisnyát viseltek. A priccsesnadrág az 1930-as évektől jött divatba, ha öreg varratott, akkor sötétkék, sötétszürke, ha fiatal, akkor világosszürke színű, a zsebén ez is sújtással díszítve; fekete járt az öregeknek, zöld a fiataloknak. A minták a régi hagyományokat másolták, tulipánosak, szegfűsek voltak. Nyáron otthon is, a mezőre is mezítláb jártak. Bocskort az 1930–40-es években a mostani idősek „apói” viseltek, vagy házilag készítve bőrből, toplóból, vagy megvették. A nyári bocskor toplóból készült. Később a férfiak télen bakancsot viseltek, nyáron szandált. A csizma kemény szárú, ünneplő lábbelinek számított, mindenki rendelésre csináltatta, a karjukon levő „lágy hússal” fényesítették templomba, táncba menetelkor. Bundát nem, de báránybőr lájbit varrattak télire, melyet a nyárádszeredai, kibédi, vécsi szűcsök festett báránybőrátéttel cifráztak ki.

sújtás = zsinór

topló = tapló

(Folytatjuk)

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató