Az Európai Unió jövője a nemzeti-etnikai kérdés rendezésétől függ

Az unió jövője nem elsősorban a gazdasági válságra adott válaszoktól függ, hanem a rendkívül komplex – természetesen gazdasági elemeket is tartalmazó – nemzeti identitások egybeillesztésétől – jelentette ki Markó Béla kedden Brüsszelben, az Európai Parlamentben.

Az Európai Uniónak közösen kell megoldást keresnie a nemzeti, kulturális, nyelvi identitások védelmére: az unió jövője ugyanis nem elsősorban a gazdasági válságra adott válaszoktól függ, hanem a rendkívül komplex – természetesen gazdasági elemeket is tartalmazó – nemzeti identitások egybeillesztésétől – jelentette ki Markó Béla kedden Brüsszelben, az Európai Parlamentben.

A miniszterelnök-helyettes az RMDSZ EP-képviselői, Winkler Gyula és Sógor Csaba által szervezett kisebbségi konferencián tartott előadást a nemzeti identitás kérdésének európai vonatkozásairól, a romániai magyar érdekvédelmi politizálás alapvető kérdéseiről. A rendezvényen jelen volt az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi csoportjának számos képviselője is.

Beszédében Markó Béla áttekintést nyújtott a romániai magyar érdekvédelmi politizálás két évtizedének fontosabb eredményeiről, de alapvető gondjairól és dilemmáiról is. Mint mondta, 1989 után a jogfosztott magyar közösségnek szinte a nulláról kellett kezdenie a kisebbségjogi keretek kialakítását.

– A küzdelem még ma sem ért véget, de sokat léptünk előre főként az anyanyelvű oktatás, az elállamosított egyéni és közösségi tulajdonok visszaszolgáltatása, a magyar nyelv, illetve a nemzeti szimbólumok nyilvános használata terén. Ezzel szemben a kollektív jogok elfogadtatása és a különböző autonómiaformák kiépítése még mindig várat magára – tette hozzá a miniszterelnök-helyettes, aki egyben felhívta a figyelmet annak a jelentőségére, hogy a Magyarország határain kívül élő magyar közösségek, köztük az erdélyi magyarok, nem a volt jugoszláviaihoz hasonló, véres etnikai konfrontációt, hanem minden esetben a politikai eszközöket, a többséggel való párbeszédet, az együttműködést választották. Ez a konstruktív politizálás annak a felismerésnek is köszönhető, hogy a magyar közösségeknek alapvető érdekük az általános demokratikus értékek mielőbbi kiteljesítése, és ezt, akárcsak a többségi társadalmak, az európai integrációtól remélték.

Markó Béla viszont nem tagadta azt, hogy ez az unióval szemben támasztott jogos elvárás hatalmas paradoxonba ütközik: a kisebbségek ugyanis attól a globalizálódó Európától remélték és remélik a kisebbségi jogok érvényesítését, a különböző autonómiaformák kötelező normaként való elfogadását, amely azzal küszködik, hogy akadálytalan, közös kommunikációs és döntéshozatali mechanizmusokat alakítson ki, és ugyanakkor nem igazán tud valamit is kezdeni a huszadik-huszonegyedik századi bevándorlók kérdésével vagy a romakérdéssel. Mint mondta, az RMDSZ vezetőjeként az elmúlt két évtizedben számos alkalommal tapasztalhatta, hogy az Európai Unió, az Európa Tanács és az EBESZ nemzeti-etnikai-kisebbségi kérdés iránti érdeklődésében az emberjogi érvek mögött többnyire biztonságpolitikai megfontolások húzódtak meg, de ez az érdeklődés is, akárcsak az Amerikai Egyesült Államok esetében, néhány éves nyitás után eltompult és fokozatosan a háttérbe szorult. Az Európai Unió kritériumrendszere egyáltalán nem segíti az erdélyi magyarságot abban, hogy külön gazdasági fejlesztési régiót hozzon létre. „Mi, romániai magyarok rossznak tartjuk, hogy az Eurostat rendkívül kis mozgási lehetőséget hagyott a gazdasági fejlesztési régiók kialakítására, és nem vette figyelembe, hogy a mennyiségi kritérium mellett legalább olyan fontosak a történelmi vagy akár az etnikai szempontok is. Az Európai Unió távol áll attól, hogy elismerje, a sajátos megoldások, például az etnikai szempontot is érvényesítő autonómiák nagyon is működőképesek lehetnének” – szögezte le Markó Béla.