Az igazságszolgáltatás hálójában
2012-07-24 16:30:39
- Vajda György
Igen furcsán őrölnek a romániai igazságszolgáltatás malmai. Nemcsak a nagy – mediatizált – ügyekben születnek különös döntések, hanem egyszerű esetekben is, úgy tűnik, hogy néha a törvényszegőnek kedvezően billen el Justitia istennő mérlege.
Igen furcsán őrölnek a romániai igazságszolgáltatás malmai. Nemcsak a nagy – mediatizált – ügyekben születnek különös döntések, hanem egyszerű esetekben is, úgy tűnik, hogy néha a törvényszegőnek kedvezően billen el Justitia istennő mérlege.
Saját tapasztalat. Harminc év nyugalom után betörtek családunk vidéki házába. Januártól három hónap leforgása alatt háromszor egymás után. Amatőr módra az ajtózárat, -keretet felfeszítve, megrongálva hatoltak be az elkövetők. Nem vittek el sok mindent, mert a berendezés, a használati tárgyak szinte értéktelenek, másod- vagy harmadkézből valók. De behatoltak a MAGÁNterületre és -házba. Annak rendje és módja szerint értesítettük a helyi rendőröket, akik készségesen kiszálltak a helyszínre. Mivel nem a nyomozóosztályról jöttek, ujjlenyomatot sem vettek. Körülnéztek, majd megíratták az ilyenkor szokásos nyilatkozatot. A kárfelértékeléskor arra kérték a nyilatkozót, hogy ne írjon be nagy összeget, mert akkor más besorolás alá kerül az eset, több az utánajárás stb. Az ilyenfajta ügyintézésben járatlan sértett fél engedett: 300 lejt tüntetett fel. Az ajtóban tett káron kívül az eltűnt tárgyak értéke ez az összeg. Miután a rendőrök dolguk végeztével távoztak, az eset feledésbe merült.
Nemrég a szászrégeni törvényszék mellett működő ügyészségről egy határozatot kézbesítettek, amelyben értesítették a panasztevőt, hogy felfüggesztik az ismeretlen tettes ellen kezdeményezett jogi eljárást. Az indoklás olvastán döbbentem meg. Szabad fordításban a következő áll a dokumentumban: tekintettel a tett elkövetésének körülményeire és arra, hogy az okozott kár értéke kicsi, az ügy jogi besorolása nem jelent társadalmi veszélyt, ezért elrendelik, hogy nem indítanak bűnvádi eljárást ismeretlen elkövető ellen, mivel tette a Btk. 208. cikkelye 1. alpontja, illetve a 209. cikkely 1. alpontja i betűje alapján nem minősített lopás. Megnyugtatásként azt is közölték, hogy a 30 lejes bírósági illetéket az állam állja.
Jogilag lehet, hogy helyén van a dolog, csak hát sérti az ember, a károsított önérzetét. Az ilyen határozatok ugyanis egyértelműen az elkövetőt favorizálják.
A Maros Megyei Bíróságon azt a felvilágosítást kaptam, hogy a bírónak, ügyésznek jogában áll minősíteni a bűntényt. A büntető törvénykönyvben ugyanis nincs megszabva az a határérték, amelynek eltulajdonítása – a csalás kivételével – megváltoztat(hat)ja a jogi besorolást. Magyarul – a konkrét esetben – 300 lejért „nem érdemes” nyomozni, a kivizsgálást folytatni. Ja, hogy magántulajdon-sértés történt? Ez az ügyészt, s ezek szerint a jogi szolgáltatót nem érdekli. Pedig az alkotmány 27. cikkelye kimondja: „a lakás és a tartózkodási hely (domiciliul şi reşedinţa) sérthetetlen. Senki sem hatolhat be bármely más személy lakásába az illető engedélye nélkül”. Vannak kivételek bizonyos jól indokolt helyzetekben.
Ismerősöm mesélte: vidéki házukba betörtek, a lakatot leverték, a tetőcserepet elmozdították, elvitték a tornác vasláncból készült korlátját és az udvaron található, fémhulladékként értékesíthető tárgyakat. Ő is kihívta először a helyi rendőröket, akik értesítették a marosvásárhelyi nyomozóegységet. Amikor a városi kollégáik kijöttek, körülnéztek, majd megállapították a tényeket, s a sértett fél előtt leszidták vidéki kollégáikat: ennyiért zavarni őket?! Az ismeretlen tettes azóta többször visszajött. Semmit nem vitt el a házból és az udvarról, csak rendetlenséget hagyott maga után jelzésként. Mert ő szabadon garázdálkodhat.
Marosvásárhelyi lakásunkba kétszer hatoltak be. A tolvaj(ok) nem is kevés pénzösszeggel távozott, távoztak. Gépkocsimat háromszor törték fel – mind az öt esetet jelentettem a rendőrségnek. A lakásban vettek ujjlenyomatot, nyilatkozat írtam. A járműnél csak helyszíni szemlét tartottak. Az említett esetek óta eltelt több mint három év, s még mindig nem tudom, ki(k) a tettes(ek). Rontottam a rendőrségi statisztikát. Ennyi. Nem tudom, hogy állampolgárként a román államnak mennyit érek, mit szolgáltat nekem adófizetőként, de az előbbi esetekben Justitia nem az igazság oldalára állt. A példákból látni, nem én vagyok az egyetlen. Úgy tűnik, valahogy megromlott a viszonyunk, mint egy rossz házasságban. Csak hát az utóbbi helyzetben van jogorvoslás: a válás. De az előbbiben?...
