Meghitt, bensőséges ünnepség színhelye volt október elsején a marosvásárhelyi máltai ház. Kihasználtuk az idősek világnapját, hogy pótoljuk a járvány miatt elmaradt születés- és névnapi köszöntéseket. Két fiatalt, Láposi Évát és Bob Leventét is köszöntöttük, ugyanis nemrég házasodtak össze. Az ünnepelteket Dendea Mária köszöntötte, aki a szeretet megtartó erejéről beszélt.
Az időskorról, a házasságról lelki vezetőnk, Palkó Ágoston marosjárai plébános osztotta meg gondolatait. Felidézte gyermekkori emlékeit, kiemelve, hogy szülőföldjén, a Gyimesekben az számított boldog házasságnak, ahol sok gyerek volt. Azt tartották, hogy egy gyerek nem gyerek, két gyerek fél gyerek, három gyerek egy gyerek. Ezután olyan idős házaspárokról szólt, akik leéltek egymás mellett sok-sok évet, és nem bánták meg soha, hogy egymást választották. El tudták fogadni egymást jóban-rosszban, meg tudtak bocsátani egymásnak, ha kellett.
A költő Nagy László szavaival kívánjuk, hogy „Adjon az Isten szerencsét” az ünnepelteknek.
Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget. Köszönjük Brejan Mihaela vezetőnknek és a három lelkes máltai alkalmazottnak, Császár Editnek, Gyenes Csengének és Szombat Orsolyának ezt a szép napot, mely elfeledtette velünk, ha rövid időre is, a koronavírus okozta aggodalmainkat, félelmeinket.
Tövissi Éva máltai tag
Gondolatok a matematika-tankönyvek jóváhagyása kapcsán
Érdeklődve olvastam a Népújság egyik lapszámában, hogy jóváhagyták a matematika-tankönyveket, vagy legalábbis ezek román változatát. Jó hírként közlik, hogy a héten egyeztetnek a kiadókkal a fordítással kapcsolatban, és abban reménykednek, hogy ezek is hamarosan eljutnak a diákokhoz. Persze ez a „hamarosan” elég relatív, ismervén a romániai ügyintézés gyorsaságát. Ez nem napokba, hanem hetekbe, de valószínűbb, hogy hónapokba fog még telni, holott az iskolai tanév megkezdődött.
Ennek kapcsán régi, mintegy 40 éves emlékek jutnak eszembe, és elgondolkozom. Elgondolkodom, mert akkor épült Vásárhelyen az új fotógyár a Konishiroku japán cég licence alapján. Hogy min gondolkodom? Hát azon, hogy mi is lett volna, ha a japán cég eredeti, japán nyelven adja át az építkezéshez és beindításhoz szükséges utasításokat, azzal a megjegyzéssel, hogy a technikai személyzet szakmai tapasztalatán, mérnöki érzékén és kreativitásán múlik, hogyan boldogulnak és készítik fel az üzem munkásait az üzem felépítésére, beindítására. Mint ahogy ezt ma elvárják a közlemény szerint. Persze ez még mesének is túl fantázia-dús, mert akkor még léteztek szerződések, volt még becsület, volt még jóérzés. Nagyon úgy néz ki azonban, hogy ezeket a fogalmakat a jelenlegi román tanügyért felelősök nem ismerik. Elég, ha a juttatásokat felveszik, de minek kell annak ellenében adni valamit az adófizetőknek? A román diákoknak már van tankönyvük, a magyarok pedig valahogy csak kiigazodnak, ez az ő dolguk.
Remélhetőleg fog akadni egy-egy becsületesebb, jobb érzésű tanár, aki munkát nem kímélve lefordítja a tankönyvet, mert különben a tanulók nem lesznek versenyképesek a vizsgán. Persze ez többletmunkát igényel, és a tanulók is hamar megtanulják, hogy az elvárások, a mérce teljesen más az ő esetükben. Egy részük azt is megtanulja, hogy az érvényesüléshez többet kell dolgozzanak, mint román kollégáik. Szerencsére ez hosszú távon kifizetődő, mert kiigazodóbbak, felkészültebbek lesznek.
Fodor Lajos
Remény
A koronavírus okozta pandémiának az egészségre, a gazdaságra gyakorolt negatív hozadékai mellett nehézkessé vált az alapítványok, civil szervezetek fennmaradása. A Kopacz Imola által vezetett marosvásárhelyi Magányosok Klubja, a kuratórium komoly munkával mindent megtett, hogy a 30 éves, egy kommunikációs nyelvet használó klub tevékenysége továbbra is életképes maradjon.
A két évtizede elmaradhatatlan gulyásfőző verseny az idén átminősült. Egy szerény kis könyvecskében megszólaltatták a gulyásfőző versenyek volt házigazdáját, Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébánost, a zsűri tagjai közül néhányat: Szabó Ödönt, Hajlák Attilát, Tóth Bélát, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársát, Szilágyi Sándor énekest, valamint Szabó Annamáriát, a klub támogatóját.
A felhívásra húsz versenyző jelentkezett változatosabbnál változatosabb gulyásreceptekkel – mindnyájan díjazottak – az ötletgazda és szerkesztő Kopacz Imolától.
A hosszú, hat hónapos szünet után, az egészségügyi szabályokat szigorúan betartva (maszk, távolságtartás, kézfertőtlenítés) újra találkoztak a klubtagok, hogy megpróbálják foltyatni a megszokott tevékenységeket.
A szép őszi időt kihasználva állatkerti látogatásra indultunk. Városunk büszkesége, Kelet-Európa egyik leggazdagabb állománnyal rendelkező állatkertje a marosvásárhelyi, amely lehetőséget nyújt a kikapcsolódásra, többórás sétára, felfedezni a már ismert állatvilágot. A kiránduláson közös lángosevés is volt, ezalatt a klubtagok megosztották egymás közt a pandémia alatt történteket.
A marosvásárhelyi Magányosok Klubjának hagyományossá vált szüreti báljára is sort kerítettünk, másként, maszkot viselve, betartva minden egészségügyi előírást.
A szüreti hangulatot egy rövid, alkalomhoz illő műsor teremtette meg. Verset mondott: Cseh Juliánna, Jakab Ilona, Péterfi Rozália, Varga Ilona Irén. Némety Ibolya és Varga Ilona Irén énekeltek is.
A Dankó Pista-díjas Szilágyi Sándor nótaénekes, valamint Vidám Gyula prímás zenéje emelte az ünnepi hangulatot, megénekeltették a klubtagokat. A tánc, a jelenlegi helyzethez igazodva, sajnos elmaradt.
Az ebéd az Efendi vendéglő által biztosított „dobozolt” menü volt. Ezután a tombolatárgyakat is kisorsolták. A két fődíj közül az egyiket, egy szép szüreti kosarat Herman Ilona készítette, a másikat, egy szüreti koszorút pedig Péterfi Rozália és Gergely Szilveszter.
Újra felcsendült az ének, reményt sugározva, hogy jövőre minden visszatér a megszokott kerékvágásba.
Hálásan köszönjük klubvezetőnknek, hogy szívet melengető délutánban volt részünk. Megpróbáltunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
