Az olvasó írja

Lírai délután a Magányosoknál

Május 3-án klubvezetőnk, Kopacz Imola meghívására Baricz Lajos pap, költő, marosszentgyörgyi római katolikus plébános tartott könyvbemutatót. – Nagyon sok könyvbemutatón vettem részt Erdélyben, Magyarországon és a Kárpát-medencében sok-sok magyarlakta településen, szívesen teszek eleget a meghívásnak – mondta a vendég. A pap, költő és egyházi író egymás után rakta az asztalra a köteteket, és egyre szaporodtak a könyvoszlopok, hiszen 2002-től 75 kötete jelent meg, versek, szonettek, limerickek, próza, gyermekversek. A könyvbemutatóra elkísérte a marosszentgyörgyi római katolikus egyházközség kántornője, Simon Kinga, aki már kezdettől fogva verseket zenésített meg Baricz Lajos köteteiből, és ezekből nagyon sokat énekelnek különböző rendezvényeken itthon és külföldön is. A könyvek bemutatását Simon Kinga előadása színesítette. Az asztalon a következő kötetek sorakoztak: Fényes csillagok, 160 szonett, Keresem a fényt, 122 szonett, Dicsőséget zengenek, 125 szonett, Áldd meg, Isten!, Vándorbölcső. A legújabb három könyvet nálunk mutatta be. Sorra vette a köteteket, és sok-sok verset olvasott fel. A Keresem a fényt című kötet két verse szorosan kapcsolódik klubunk életéhez.

A Magányosok Klubja 30. születésnapjára írta az Ott van otthonom című verset, amiből néhány sort idézek:

Ott van otthonom, hol jól érzem magam, 

ahol elfogadnak, s megértik szavam, 

bármit elmondhatok, öröm s bánatom, 

nem súg össze senki társával azon.

Az évek során egyedül maradtam, 

ám itt a Klubban társakra akadtam,

akik szeretnek, s akik elfogadtak, 

sok boldog órát, vidám napot adtak… 

Ebben a kötetben klubunk vezetőjének, Kopacz Imolának dedikálta Az ember lelke című versét: 

Az ember lelke hullámzó óceán, 

nem tudja senki, mi rejlik a mélyen,

lehet a felszíne ismerős talán, 

hol locsog a víz homokos-sekélyen,

csak a lélekbúvár száll alá egy percre, 

hogy kifürkéssze a rejtett titkait: 

miként lehetne másnak ehhez mersze,

hisz az ismeretlen mindenkit taszít.

Egy külön világ minden egyes lélek, 

olyan nagy talány, mint maga az élet: 

bele van írva a miként, s a hogyan,

Aki ezt megérti, élhet boldogan:

hullámzik vagy csendes, végül egyre megy – 

az egyén lelkében hogyha megremeg.

Baricz Lajos plébános anyák napja alkalmából egy nagyon szép verssel zárta a könyvbemutatót. Sok magányos embernek jelentett ez a délután feltöltődést. Az asztalon lévő köteteket rövid idő alatt eltüntették a vásárlók. 

Klubvezetőnk felkérte a kulturális műsor szereplőit az anyák napi műsor előadására. Verssel Fejéregyházi Tünde, Fekete Anna, Czerán Erzsébet, Péterfi Rozália, énekkel Némety Ibolya és Fazakas Gizella szórakoztatta a klubtagokat.

Czerán Erzsébet

Tisztázásra váró kérdések

Április folyamán a 194-es lakótársulásnál javításokat végeztek a tömbházlakásokban, illetve csöveket cseréltek a vízlefolyóknál. Nálam is javítás volt, de ami a legfontosabb, felszereltek a vízórára egy műanyag könyököt, a szerelő ledugott egy négyméteres műanyag csövet az alsó lakóhoz, egy emelettel lennebb. Az én lakrészembe nincsen műanyag cső szerelve. A 194-es lakótársulás a lépcsőházba kifüggesztett egy költséglistát, amelyen 300 lej van felosztva, holott nálam nincsen felszerelve a műanyag cső, és nincs munkadíj. A lakók nem tudják, mennyibe került az anyag, mennyi a szerelés munkadíja. Ezt a lakótársulás nem függesztette ki.

Egy másik probléma. A tömbház szárítója és a szeméttároló helyiség ki van adva bérbe kb. 8-10 éve. Senki sem tudja, hogy mennyit kap ezért valaki – azaz a lakótársulás cenzora vagy az ideiglenes blokkfelelős. Kérdésem: miért nincs kifüggesztve, mennyi a havi vagy negyedévi bevétel, hiszen a lakóknak tudniuk kellene, mert részük van benne. A befolyó összegből javítást nem fizetnek. S nem hoznak a lakók tudomására semmit, csak a havi fogyasztási költségre számítanak rá mindent, s szándékosan tartozással tüntetnek fel egyes lakókat. 

Meg voltam félemlítve – ajtódübörögtetéssel – a cenzor, illetve az ideiglenes tömbházfelelős nő által, akit egy blokkgyűlésen sem választottunk meg. 

Erőszakkal belekényszerítettek a csőszerelésbe. Szeretném tudni, hogy ki hatalmazta fel ezeket a személyeket e jogtalan eljárásra?

Kádár Árpád, Marosvásárhely

Felszentelték a felújított pókakeresztúri templomot

A pókakeresztúri református közösség nem mindennapi eseményt ünnepelt vasárnap, május 8-án. A XIV. századi templom csodálatosan felújítva várta a híveket, vendégeket a szentelés alkalmával. 

A felújítás nem volt zökkenőmentes, az A kategóriába sorolt műemlék templomot bizonyos kritériumok betartásával lehetett restaurálni, továbbá a finanszírozás sem volt egyszerű. Kis gyülekezet lévén, lehetetlen lett volna önerőből megvalósítani. De az Erdélyi Református Egyházkerület, a püspöki hivatal, a magyar kormány és magyarországi alapítványok, nem utolsósorban Kampen és Kamerveen hollandiai települések baráti közösségei – amelyek már több mint húsz éve támogatják településünket – támogatták a templomfelújítást.

 A 2000-es évek elején már volt egy felújítás, de sajnos, az öröm nem tartott sokáig, vízbeszivárgás miatt károk keletkeztek, s tönkrement a több mint 200 éves bútorzat. 

Mint a legtöbb erdélyi kis településen, itt is az elnéptelenedés tapasztalható. Az 1990-es évek elején több mint 200 gyülekezeti tagja volt az egyházközségnek, mára már kevesebben vagyunk. Mint minden kis közösségben, a templom itt is központi jelentőséggel bír, az istentiszteletek alkalmával ott lehetünk együtt. 

Az ünnepi istentiszteleten Biró János pókakeresztúri lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. Az igét főtiszteletű Kató Béla püspök úr hirdette, beszédében a kis magyar közösségek összetartásának, a hagyományaink átörökítésének fontosságát hangsúlyozta.

Ünnepi köszöntőt mondott Veress Róbert Gyula, a Görgényi Református Egyházmegye esperese, Ambrus Attila, az Erdélyi Református Egyházkerület gondnoka, Soós Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja, Szabó Andor mezőmadarasi lelkipásztor, Kozma Barna, Marossárpatak község polgármestere és nem utolsósorban Varró Sándor nagyszebeni lelkipásztor, aki hét évet szolgált Pókakeresztúron. 

Az ünnepi istentisztelet után a  résztvevők, vendégek a kultúrotthonban közös ebéden vettek részt. 

Ritka eseményben volt részünk, egy ember életében egyszer adódik ilyen.

Szilágyi Csaba