Az olvasó írja

,,Elmúlt a nyár, itt az ősz, Kampósbottal jár a csősz.”

A marosvásárhelyi Csodálatos Berek Napközi Otthon, a Mihai Viteazul Általános Iskola tagóvodája, október 20-án délután ünnepelte az ősz várva várt eseményét, a termésnapot. Az ünnepélyen részt vett az óvodások és szülők, nagyszülők mellett Velichea Dan-Viorel igazgató és Szász Judit aligazgató, továbbá Kovács Júlia magyar tagozatos szaktanfelügyelő is.

Óvodánk udvara ünnepi ruhába öltözött, szalmabálák, gyümölccsel és zöldséggel tele kosarak, illatos őszi virágok, sütő- és dísztökök, gesztenyék és színes levelek díszítették. A kisóvodások az Őszi fantázia és színkavalkád című kiállítással kedveskedtek a meghívottaknak, majd verssel, dallal, játékkal, tematikus tánccal teletűzdelt irodalmi szemelvényt mutattak be. Vastapsot kaptak érte a szülőktől, nagyszülőktől, meghívottaktól.

Az irodalmi pillanat után ,,Az ősz olyan szép,/ Megsárgul a falevél” című projekt során elsajátított készségeiket és ismereteiket felhasználva, szüleik segítségét igénybe véve, tematikus alkotásokat készítettek. 

A Méhecske csoport Ceuşan Alina, Moldovan Mihaela és Pilcă Sandra óvodapedagógusok irányításával gyümölcsfigurákat készített, tököket és leveleket festett, a Pillangó csoport Constantinescu Olga, Pop Daniela, Tornea Anca óvodapedagógusok segítségével őszi levélfestményeket készített, a Nyuszi csoport Rusu Aura-Cristina, Bologa Anamaria és Rusu Diana óvodapedagógusok segítségét igénybe véve falevelekkel tarkított őszi díszeket formázott, míg a Brumi csoport Frunza Katalin, Sebestin Mónika, Hideg Ágnes óvodapedagógusok utasításával különböző őszi magokból színes mandalákat alkotott. 

A lelkes kisóvodások okleveleket kaptak jutalmul.

Az eseményt a szülők által gazdagon megterített asztalok körül zártuk.

A Csodálatos Berek Napközi Otthon közössége

„Ügyfélbarát” gázas szolgáltatás

Jó tíz éve nem volt intéznivalóm a gázszolgáltatónál.

Akkoriban az úgy történt, hogy az ember besétált a Pandúrok úti üvegpalotába, egy dobozba bepötyögtette a szándékát, mire a masina kipottyantott egy sorszámot. Amennyiben először a telefonálást választotta, a figyelmeztető szöveg után megnyomta a megfelelő számozott gombot, és végül, ha hosszú idő után is, de egy valós személlyel beszélhetett. Igaz, többnyire ezután is csak az üvegpalotában kötött ki.

A dolog azzal kezdődött, hogy júliusban, az esedékes gázszerelés-felülvizsgálati ellenőrzés után, a szaki megnyugtatott, a munkadíjat, az előző évekhez hasonlóan, a következő hónapi gázszámlán tüntetik fel. Teltek a hónapok, miközben a gázszámla értéke a hőmérséklet-csökkenéssel egyre nőtt, de az ellenőrzés díja sehol. Már kezdett kerülgetni a frász, nehogy a leghidegebb hónapi számlához csapják. Nem kis összegről volt szó, „csekély” 210 lejt kóstált a művelet, aminek az eredménye kb. háromméternyi nyomtatott papírszalag volt.

De történt minap (októberben, vagyis csekély három hónapra rá), hogy kaptam egy kemény hangú fizetési értesítést, nevezetesen egy „Notificare de plată şi punere în întîrziere” nevű irományt, amelyben nyomatékosan felszólítanak, hogy nem nevesített mindenféle törvényes eszközzel végrehajtanak, amennyiben öt (!!!) napon belül nem fizetek. Türelmetlenségük ennyi idő után bizonyos mértékben indokolt is volt, hisz mi is nagyon jól tudtuk, hogy nem fizettünk, azzal a különbséggel, hogy ez nem rajtunk múlott. Csak azt nem értettem, mit csináltak az eltelt három hónap alatt! Természetesen azonnal megpróbáltuk kifizetni a megszokott telefonos vonalkód-leolvasással, de többszöri próbálkozás után sem sikerült. Nem kell mondjam, felment a pumpánk 250-re. Az ötnapos határidő fenyegetése miatt elhatároztam, hogy azonnal intézkedem.

 Hívom a számlán megadott telefonszámot, mire egy Ioana nevű „személyes asszisztens” azonnal letegezett (nem is tudtam, hogy egyszerre húztunk gatyát a szolgáltató vezetőségével, agyafúrt kommunikációs menedzserével, informatikus zsenijével és a személyi asszisztenssel). Ez elhadart egy hosszú bevezető szöveget, amelyben többek között arra figyelmeztetett, hogy – természetesen csakis az én érdekemben – a beszélgetést utólagos ellenőrzés céljából rögzíteni fogják. Ezután következett a java, hogy aszongya (tömören): a szolgáltatás kiválasztása céljából „Spune: gaz”, kis szünet után „Spune: electricitate”. Majd’ elejtettem a kagylót. Rövid szünet után: „Nu înţeleg”, és kezdi elölről. Erre letettem a kagylót, és kis idő múltán újra próbálkoztam, ezúttal a szokásos gázszámlán megadott telefonszámon. Ismét Ioana jelentkezett. Megismételte az előbbi szöveget, de ekkor már beesett a tantusz, gáz van, az anyád, hát mondom: „gáz”. Ezt már értette az okos, és kezdte tovább mondani a szövegét, de nem vártam meg a végét, mert a folytatásból sejtettem, hogy ebből nem lesz semmi, hát jobbnak láttam egy egészségügyi sétát tenni az üvegpalotáig.

 Munkaidőben voltam, az ajtó zárva, előtte egy kliens. Sikertelen próbálkozásomat látva szólt, hogy csak programálással lehet bejutni… Valóban, az ajtóra ki van ragasztva egy értesítő, hogy az ügyintézés kizárólag előzetes bejelentkezéssel lehetséges, a megadott telefonszámon. Ha a kedves olvasó arra gondolt volna, hogy ez a telefonszám szerepel a gázszámlán, hát nagyot téved. Ezért írom ide, a szolgáltató mulasztását pótlandó, nehogy mások is ugyanúgy járjanak  mint én: 0265/208-466. Egy kis idő múltán kijön egy fiatalember, de az ajtót eltorlaszolva, nehogy valaki besurranhasson, és kéri a következő sorszámost. Az előttem levő kliens elpanaszolja neki ugyanazt, amit nekem is elmondott, hogy hiába fizetett ki négy hónappal korábban egy gázszámlát, és a következő havi késedelmi felszólítás után iktatott egy bizonylatot a kifizetésről, továbbra is havonta kapta ugyanazt a késedelmi felszólítást, ezek után személyesen akarja tisztázni az ügyet. A cerberus hajthatatlan volt: tessék egy új programálást kérni, majd akkor bejuthat! Közben érkeznek mások is, közülük néhányan, hozzám hasonlóan, nem tudván az előzetes programálás kötelezőségéről. Majd hozzám fordul, és kezdem mondani a panaszomat, mire elveszi mindkettőnk papírjait, és visszavonul. Kis idő múlva visszajön, az előttem levő panaszost beengedi, és rám szól, hogy programáltassam magam. Telik az idő, ahogy egy kliens felszabadul, ismét nyílik a munkaidőben zárt ajtó, és az ajtónálló kéri az újabb számozott klienst.

Nem hagyom magam, most már sikerül vele megértetnem az ügyem lényegét, és beenged. Türelmesen leparkolok egy foglalt asztal mellett. Pár perc múlva észrevesz a kapus, és elvezet, mondván, hogy helyben ki tudom fizetni a számlát. És láss csodát, a robot azonnal be tudja olvasni azt a számlát, amelyet otthon a több száz sikeres számla után sem sikerült beszkennelni. Így félig dolgavégezetten ugyan – igaz, a számomra fontosabb részével –, de részben anélkül, távoztam a hivatalból.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az ügyintézés után még furdalt a kíváncsiság ezzel az ultra telefonos kiszolgálással kapcsolatban, és másnap ismét felhívtam a „személyes asszisztens”-t. Ekkor egy újabb meglepetés ért, ugyanis a bevezető standard szöveg már rövidebb volt, és arra kért, hogy „Spune: sold”, majd – mivel nem szóltam semmit – kis szünet után: „Spune: programare”. Ezúttal ugyanis a számlakifizetés, illetve előzetes bejelentkezés dolgában szerettek volna „segíteni” nekem.

 Így aztán maradtam további néhány, de nem kevésbé lényeges és főleg közérdekű információ megválaszolatlan kérdésével: az a bizonyos „személyes asszisztens” naponként vagy valamilyen más gyakorisággal váltogatja az automatikus szöveget, mivel nem mindegy, hogy milyen ügyben akarok beszólni; mióta zárják munkanapokon egy közérdekű szolgáltatói intézménynek az ajtaját?; miért nem mehetek be munkaidőben ügyes-bajos dolgaimat elintézni akkor, amikor nekem van szabadidőm, és nem akkor, amikor a cég hajlandó beengedni?; ki a hibás, ki felel azért, hogy a szolgáltatás ellenértéke nem került időben bevezetésre a számlára?; hogy lehet, hogy csak a szolgáltató belső automatája képes leolvasni egy ilyen értesítésen feltüntetett vonalkódot?; hogy lehet robotra bízni egy olyan ügyintézést, amely ily módon csak az esetek legkisebb hányadában lehetséges, kivált, hogy nagyon sokan nem is igen értik meg a román szöveget; ha már csak előzetes programálással lehet bejutni a céghez, akkor ezt a telefonszámot miért nem tüntetik fel a számlákon? Én legalábbis a cég honlapján sem akadtam rá.

 Továbbá ott van a fogyasztóvédő intézmény. Nem hallottak róla, vagy nem végeznek időszakos ellenőrzést a szolgáltatóknál? Ha végeznek, nem tűnik fel nekik (vagy netán természetesnek veszik) a felsorolt visszaéléseket? Mert én a jelzett esetet semmiképp sem nevezném hiányosságnak. Ők csak akkor emelik fel a hátsójukat a székről, ha írásos panaszt kapnak? Úgy, ahogy a többi állami intézmény, meg legutóbb a polgármesteri hivatal teszi, amelynek két és fél évvel a hatalomra jutás után nem kisebb dolog jutott eszébe, mint hogy „közösségi találkozókon” szerezzen tudomást a város ügyeiről? Vajon miért? Ők nem a városban laknak?

Kelemen Árpád