Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A rend fontosságáról már szóltam és még fogok, most egy rövidke kitérőt teszek, mert észrevettem, hogy a rendszeretet más értelmet nyer, ha másutt ’vágom ketté’.
Ki etet kit? Leginkább a hatalom képviselői a piramis alsó fokán állókat: nép, people, popor, plebsz, tömeg, nyáj stb. Mivel hiteget? Maszlaggal, ígéretekkel. Minél nagyobb hatalma van valakinek, annál nagyobbat tud mondani. Nem is olyan messze tőlünk – egy választási kampányban – azzal hitegették a dolgozókat, hogy győzelem esetén annyira leegyszerűsítik az adózási rendszert, hogy mindenki egy söralátétnyi papíron írhatja meg az éves adóbevallását. Ezt a maszlagot is lenyelték a nemzet derék polgárai, nem csoda, hogy még mindig ez a rendszer eteti őket.
A média – sajtó, rádió, tévé, internet – gonoszabbik része is jórészt abból él, hogy nap mint nap rizsával eteti a népet. Én sem vagyok kivétel, ezt akkor sem tagadtam le, amikor Máthé Éva készített velem interjút a Purgatórium című kötetem megjelenése után (lásd: „Tessék vigyázni: manipulálok!” Krónika, 2009. okt. 2.).
Talán a tévé a legelvetemültebb maszlagoló, mert tudomásom szerint azt nézik, követik a legtöbben. 1994-ben (az akkori, Nagyváradon megjelenő) Média című hetilapban írtam egy rövidke pamfletet A piros gomb címmel. A lényege: a tévén azért van a piros gomb, hogy kapcsoljuk ki, amikor valami nem tetsző – hihetetlen, bulvárba hajló, uszító, félelmetes, zagyva – dolgot akarnak lenyomni a torkunkon. Fölösleges átkapcsolni, más csatornán is csak a szennyvíz folyik.
A reklámok hazugságairól most csak annyit, hogy az ottani nagy ígérgetések mögött is átverés rejtezik. Nem mindig, csak az esetek egyszerű többségében. Igen frappáns mondást gyűjtöttem évekkel ezelőtt – „egyedüli dolog, ami ingyen van: a sajt az egérfogóban” –, tessék jól megjegyezni.
Az egyik legnagyobb humbug (szinonimái: szédelgés, parasztvakítás) a digitalizáció. Tudjuk, látjuk, tapasztaljuk. (Lásd pl.: Kelemen Árpád: „Ügyfélbarát” gázas szolgáltatás. Népújság, okt. 25.) – Aszongya: államtitkár gondoskodik a dolgozó nép digitális jólétéről. Ühüm, de mi lesz az analóg jóléttel?
Az egyik blődlire mostanában figyeltem föl, pedig már 2021-ben kitalálták; akkora baromság, hogy neki lehet támaszkodni. Ez a „székelyföldi személyi kártya” – ami a Székely Nemzeti Tanács főnöke szerint nem más, mint a „székely önszerveződés esélye”. Lesz rajta QR-kód (az a fekete-fehér csipkeminta, amit a simogatós telefonnal lehet leolvasni), mindenféle applikációt lehet vele és általa ’letölteni’, s az hozandja el a virtuális székelyek digitális paradicsomát. A székelyföldi személyi kártya birtokosai – a kártyázók – „jogot kapnak, hogy részesei legyenek társadalmi konzultációknak [tessék, még egy humbug! – K. P.], amelyeknek tárgya bármilyen fontos közösségi kérdés lehet” – mondja Izsák Balázs (bővebben lásd a Tanács honlapján: sznt.org).
A székely autonómia híveit nem lehet kijózanítani, ők változatlanul elérhetőnek tartják azt, amire a bölcs emberek csak legyintenek. Szász Jenő (tetszik még emlékezni rá? megvalósítatlan ígéretek seregével maradt adós) 12 évvel ezelőtt székely képviseletet kért a magyar parlamentben, repülőteret a Cekendre (végül szemétlerakó lett belőle, a bűzös latyak elárasztotta Udvarhelyt) és a „székelység több mint ezeréves szabadságának [milyen szabadság, könyörgöm?! – K. P.] megfilmesítését”. (Krónika, 2010. okt. 20.)
Izsák Balázs, a régi-új elnök felidézi az Autonómia Statútum napnál világosabb, legszebb mondatát, jól figyelj, Pannácska és Ábelecske! „A régió lakosságának autonómiája azt jelenti, hogy a történelmi szülőföldjén levő többségi kollektivitás joga és tényleges képessége saját felelősségére és az illető népesség érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően, és amely az állam és a kollektivitás között elhelyezkedő választott testülettel rendelkezik, az önigazgatás hatásköreit gyakorolja, illetve államhatósági jogosítványokkal is bír.”
Valami öt évvel ezelőtt Antal bátyó azt mondotta a fővárosi politikusképezdéből Csíkszentmártonba hazatérő gyermekének: „A sok beszéd helyett inkább dolgozzál, fiam, tedd a kötelességed és haladj a lehetőségek mentén”. Ez mintha érthetőbb lenne…
Kuszálik Péter
A Marosvásárhelyi 6-os Számú Napközi Otthon magyar tagozatú óvónői – Ágoston Otilia, Bálint Zsuzsa, Cseh Emőke, Muresan Réka, Szabó Enikő vezetésével – megtartottuk a már szokássá váló Márton-napi mulatságot.
Az ünnepség közösen eljátszott, libáról szóló dalos és mozgásos játékokkal kezdődött, mint: Hatan vannak a mi ludaink, Egyél libám, egyél már!, Száz liba egy sorba, Rétibe és kapiba.
Márton legendájának eljátszása az óvónők által nagyon jó alkalmat adott arra, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét a jószívűség, a segítőkészség és az adni tudás fontosságára. Ezt egy árnyjáték segítségével mutattuk be, melyet a gyerekek és szülők nagy figyelemmel tekintettek meg az óvoda udvarán.
A hagyomány szerint ekkorra vége a kerti munkálatoknak, az újbor már a pincében, a termés a kamrában, amit hízottliba-lakomával lehet megünnepelni, ugyanis nemsokára kezdődik az adventi böjti időszak. Úgy tartja a mondás, hogy aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik; a mi libalakománkon a menü zsíros kenyér volt lila hagymával.
Az ünnepséget a lámpások felvonulása és tábortűz zárta.
A 6-os számú napközi otthon óvónői
A II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum diákjainak és az orvosi egyetem hallgatóinak köszönjük, hogy finomabbnál finomabb süteményeket készítettek, focistáinkat biztatták, és szívvel-lélekkel szurkoltak nekik.
Köszönettel tartozunk az Eldi pékségnek, hogy hozzájárult finomságaival az esemény sikeréhez.
Baranka Katalin
A németországi Nordhornból Johann Odink egy új trambulint küldött ajándékba óvodánknak. Nagyon hálásak vagyunk neki, a gyerekek élvezettel vették birtokba, gyakran ugrálnak rajta a szabadtéri tevékenységeken. Tudjuk, hogy drága ajándék, ezért nagyon fogunk vigyázni rá.
Johann Odink többször is meglátogatta és támogatta óvodánkat, játékokat adományozott és anyagiakat is, amiből a folyosón levő bútorzatot vásárolták meg.
Ez nagy segítség volt az intézmény számára, köszönetünket fejezzük ki a vezetőség nevében is, és Isten áldását kérjük életére.
Nagyon jó tudni, hogy léteznek segítő szándékú emberek, akik önzetlen szeretettel ajándékoznak mindabból, amit Isten nekik kirendelt.
Jó egészséget kívánunk neki, hogy még sokáig tudjon szeretettel segíteni ott, ahol szükség van rá!
Westerbeke Gálfi Arabella óvónő
Azt is mondhatnánk, hogy 32 éve tölti meg tartalommal életünket a Bernády Közművelődési Egylet, amely 1990. november 23-án alakult meg Szovátán.
Több mint három évtized leforgása alatt az egylet és tagszervezetei igyekeztek teljesíteni az alapítók vállalásait, ígéreteit. Az alapításról és célkitűzésekről a Népújság 1990. november 27-i számában jelent meg tudósítás Tartalommal megtölteni életünket címmel.
Vállalva az Orbán Balázs szabta kötelezettségünket, bízunk abban, hogy homokszemeket tettünk nemzetünk műveltségéhez.
Köszönjük a tagság támogatását, a tagszervezetek és az önkéntesek munkáját. Bizakodva tekintünk a jövőbe.
Kiss János