Az Örmény Kultúra Napjai

Többször is megírtuk, hogy kulturális programokban, fesztiválokban nem szűkölködik Marosvásárhely. Egyre több civil szervezet, alapítvány vagy egyesület szervez különböző rendezvénysorozatokat, legyen szó akár szemlékről, művészeti tevékenységekről, történelmi előadásokról, illetve távolabbi, mégis hozzánk kötődő kultúrák népszerűsítéséről. A Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület utóbbival foglalatoskodik, immár évek óta. Nagy sikernek örvendő rendezvénysorozataik egyike az Örmény Kultúra Napjai, amelynek teljes telt házas eseményei jelzik: van érdeklődés az erdélyi magyar örménység, általuk pedig az örménység és annak jellegzetes több ezer éves kultúrája iránt.

Az idei rendezvénysorozat két napig tartott, és a múlt hétvége szombatján kezdődött. Délelőtt tíz órakor a Kultúrpalota kistermében telt házas közönséget köszöntöttek a szervezők – közöttük dr. Puskás Attila, a MÖMKE elnöke – és vendégeik, majd előadásokra került sor. Olyan, örmény származású, egykoron a közéletre nagy hatással bíró, ám mára a kollektív emlékezetből kikopott személyiségekről hallhattunk értekezéseket, akiknek életútja, életfelfogása máig példaként állhat előttünk. Sorrendben elsőként Az emlékezés lapjai – tiszteletadás Görög Joachimnak címmel tartott előadást a néhai, hatalmas tiszteletnek örvendő gyergyószentmiklósi plébánosról, politikusról Fórika Sebestyén. Szó esett (csakúgy, mint az összes értekezésben) az illető életútjáról, megvalósításairól, céljairól. Fórika Sebestyén leginkább Görög Joachim szónoki mivoltát hangsúlyozta. Mint mondta, megmaradtak beszédeinek kéziratai, prédikációi. 

– Nem sajnált akár egész fejezeteket befoglalni a Szentírás megfelelő magyarázata érdekében. Nagyon jól értett az akkori élethelyzetek pszichológiai hátteréhez, nagyon sok tudományos értekezése, illetve tematikus beszéde is megmaradt, amelyeket mint politikus, szenátor írt. A plébánosnak közös-ségszervezőnek is kell lennie, és ő ebben is kitűnő módon helytállt. Az ő idejében újították fel a gyergyószentmiklósi templomot, és akkor került oda a ma is használt orgona. 1896-ban a millennium alkalmából vitrálisokat helyeztek el ugyanott. Már akkor latin szertartású engedéllyel is rendelkezett, ami nagyon nagy dolognak számított. Közszereplő, tanár, igazgató, a Magyar Párt képviselője, a híres gyergyószentmiklósi gimnázium alapításában is nagy szerepe volt. Temetése Gyergyó történetében a legünnepélyesebb gyászszertartás volt, számos házra fekete zászlót tűztek ki. Az örmény temetőben lévő márványmauzóleuma a város legszebb síremléke, és az, hogy közadakozásból épült fel, jelzi a tiszteletet, szeretetet, amelynek örvendett.

Az előadás-sorozat a lélek sportolóiról a valós sportolókra tért át – Balázs Árpád székelyudvarhelyi előadó egy, a leginkább Székelyföldön ismert, egykori birkózóról, Tamási Áron jó barátjáról, Keresztes Lajosról tartott előadást Hentesből világbajnok címmel. 

– Keresztes Lajos 1924-ben Párizsban olimpiai ezüstöt, később Európa-bajnoki címet, 1928-ban pedig olimpiai aranyérmet nyert. Alsósófalván született, nevét évtizedeken keresztül méltatlanul elfeledték. Édesapja örmény származású szabadkereskedő, édesanyja székely. Szülei Parajdra költöztek, egykori házuk ma is áll a Gyergyóba vezető út mentén, emléktábla jelzi, hogy ki lakott benne. Szülei Parajdon kis mészárszéket nyitottak, ő is kitanulta Marosvásárhelyen a szakmát, de végül mégis Budapestre került. Orvosi tanácsra birkózni kezdett, és hamar kiderült: nagyon tehetséges. A skandináv országokba ment birkózást tanulni, 1924-ben pedig a Magyar Atlétikai Club kötöttfogású, könnyűsúlyú birkózója lett. Még abban az évben olimpiai ezüstérmet nyert, csak a rosszindulat fosztotta meg az aranytól – ebből hatalmas, nemzetközi botrány kerekedett. 1925-ben magyar és német országos bajnok, Európa-bajnok a milánói Eb-n. Az amerikai filmipar először őt kérte fel, hogy vállalja el Tarzan szerepét a készülő, azóta legendássá vált filmben, de ő inkább itthon maradt – ezért választották helyette a temesvári születésű Peter Johannt – azaz Johnny Weissmüllert. Az 1928-as amszterdami olimpián 100-tagú magyar csapat vett részt, ő volt a zászlóvivő. Végül 30.000-es tömeg előtt lett világbajnok. Hazaérkezésekor megállt az élet Budapesten, mindenki őt éltette, kitüntetést vett át Horthy Miklós kormányzótól. De aláírt egy biankó csekket, és mindenét elveszítette. Két hentesüzlete volt Budapesten, de mindkettő csődbe ment. Ő volt a szegény gazdag világbajnok – volt mindene, csak pénze nem. Kora férfi-szépségideáljának tartották, 1929-es álomesküvőjéről filmet forgattak, a neten megtalálható. 1946-tól több évtizedig a Vasasban edzősködött, ő fedezte fel a kétszeres olimpiai bajnok Kozma Istvánt. Ötven évet töltött a szőnyegen, 1978-ban halt meg. A parajdi iskola sporttermét róla nevezték el, a Hargita Megyei Tanács Keresztes Lajos-díjat hozott létre, sporttörténeti konferenciasorozatokat tartanak a nevében, könyvet írtak róla. Példakép volt és ma is az.

A Budapestről érkezett Fancsali János zenetörténész A magyar örmények zenei élete címmel tartott előadást. Mint mondta, zenetörténeti jellegű kötetei mögött 56 évnyi kutatómunka áll, ezen kutatómunka magyar örményekre vonatkozó részleteiből adott ízelítőt. Olyan művészekről hallhattunk, mint a Marosvásárhelyen elhunyt Kabdebó Rozália, Liszt Ferenc egyetlen örmény származású tanítványa vagy Hollóssy Kornélia operaénekesnő, korának egyik leghíresebb művésznője, aki a korfui (akkoriban a velencei opera alá tartozó) operában debütált 18 évesen, Elvira szerepében. Bécsben Ferenc Józsefnek énekelt, egy varsói kis kastélyba az orosz cár hívta előadást tartani. Öt lengyel zeneszerző dedikált neki zeneművet, személye körül valóságos kultusz alakult ki, otthonában gyakori vendégek voltak a kiegyezés utáni művészeti-politikai élet legismertebb képviselői.

Az előadások közötti szünetben Hamlet Gasparian, a rendezvénysorozaton mindvégig részt vevő, az előadásokat láthatóan nagy érdeklődéssel hallgató örmény nagykövet, hazájának az örmény diaszpóráért felelős minisztériumától érdemoklevelet adott  át a MÖMKE képviselőinek, majd Demeter Irén, Varga László nyugalmazott református lelkész, egykori politikai fogoly lánya mutatott be különböző tárgyakat, ruhákat édesapja börtönéveinek idejéből. Mint mondta, az elhozott tárgyakat a Terror Háza múzeumnak ajándékozza a család.

Orbán Zsolt történész 1956 – körülmények, események, örmények címmel tartott előadást a forradalomról és Pongrátz Gergelyről, a Corvin köz örmény származású, legendás parancsnokáról.

– ’56 megértéséhez az előzmények ismerete nélkülözhetetlen. Az előzmények traumák: Trianon, a nyelvvizsgák, az 1921-es földreform, az optánsperek, az erdélyi elrománosítás, a hidegháború kezdete, a vasfüggöny, a koncepciós perek, az erőszakszervezetek létrehozása, a szocializmus kiépítése, a kollektivizálás, a teljes elit totális lefejezése. Korszakhatárt jelentett 1953-1954: Sztálin halála, az utódlási harc, az atompatthelyzet, amelyeknek köszönhetően egy kisebb enyhülés következik be – hatalomra kerül Nagy Imre, aki egy sokkal emberarcúbb, demokratikusabb kormányt létesít. A forradalom eseményei ismertek, 1956. október 31-én, miközben a magyar nép a győzelmet ünnepli, a Szovjetunió eldönti a katonai beavatkozást. Erdélyben már október 24-én a Román Munkáspárt teljes cenzúrát és határellenőrzést rendel el. Kőkemény soviniszta, fasiszta és revíziós jelzőkkel bélyegzik meg a forradalmat. Az azt követő leszámolások eredménye 225 kivégzett, közöttük nyolc erdélyi, például a marosvásárhelyi Dudás József vagy Szabó János, a Széna tér parancsnoka. Következmények: csak ’58–’59-ben több mint 15.000 ember letartóztatása, Dej pozíciójának konszolidálódása, a Babeş–Bolyai létrejötte, a Securitateval együttműködők számának ugrásszerű megnövekedése. Az örmények közül most is, akárcsak 1848-ban, számosan vállalták a forradalom ügyét. Közöttük találhatjuk Ábrahám Árpád torjai plébánost, akit 1958-ban, a Szoboszlay-per vádlottjaként kivégeztek és dr. Szentpétery Tibor háborús fotóst, 1956 fotósát, akinek az akkori események megörökítését köszönhetjük, vagy Pongrátz „Bajusz” Gergely (1932–2005), szemtanút, résztvevőt, parancsnokot, emlékírót. Utóbbi szamosújvári származású örmény család gyermeke, nyers őszinteség, erős hungarustudat jellemezte. 1956-ban közfelkiáltással választják meg parancsnoknak. Számos konfliktusát meg lehetne említeni, a forradalmi tevékenysége mellett egyik legnagyobb érdeme, hogy amikor az amerikai emigrációból hazatérhetett, létrehozta Kiskunmajsán az 1956-os múzeumot.

Balázs Árpád 1990 márciusában találkozott Budapesten Pongrácz Gergellyel, ő ezen élményét osztotta meg a közönséggel, majd a szombati örmény nap első részének második felvonása következett, örmény dalok és táncok bemutatása. Mint azt dr. Puskás Attila elmondta, 2015 decemberében sikerült Budapesten megvásárolni az á hangzású dudukot. A hagyományos örmény hangszer Erdélyben eleddig nem szólalt meg, de Ősz Domokos fagottművész megtanult rajta játszani.

– Köszönöm dr. Nagy Attila bizalmát, azt, hogy rám bízta ezt a csodálatos hangszert, és így én is megismerkedhettem vele – mondta Ősz Domokos. – A duduk az egyik legrégebbi fafúvós hangszer, több mint 1500 éves múlttal rendelkezik, dupla nádnyelves hangszer. Megtaláljuk más népeknél is, nagyon sok változata létezik. Az örmény néphez legközelebb álló hangszer, mert annak érzéseit ez a hangzás tudja igazán kifejezni. Többféle hangolású duduk létezik, csodálatos hangjára napjaink zeneszerzői is felfigyeltek, nagyon sok filmzenében megtalálható. 2008-ban az UNESCO felvette a szellemi kulturális örökség listájára. Dr. Nagy Attila, a MÖMKE alelnöke hozzátette: – Az, hogy ez a hangszer megszólalhatott, több ember érdeme: Puskás Attila megvette Budapesten, én megszereztem Jerevánból a kottákat, azok először Gödöllőre érkeztek, onnan pedig ide. A feleségem, Nagy Emese hárfaművész Ősz Domokost ajánlotta, és nem tévedett: igen komoly, szavatartó, professzionális művész. Hamarosan egy C-hangzású dudukot is fogunk vásárolni, annak nagyobb a hangterjedelme.

Ősz Domokos örmény népdalokat és táncdalokat adott elő, majd az András Lóránt Társulat fellépése következett. A táncszínház hagyományos, kaukázusi viseletbe öltözött, fiatal művészeinek elő-

adásában Marosvásárhelyen először láthattunk örmény táncokat.

A hosszúra nyúlt, de igen nívós, családias eseménysorozatot a délutáni tárlatnyitó követte. A Maros Megyei Múzeum várbeli épületében lévő kiállítóteremben Hamlet Gasparian nagykövet nyitotta meg az Örményország határmódosulásai a világ kódexeiben című vándorkiállítást, a tárlatot dr. Bartos Elekes Zsombor méltatta (egy későbbi beszámolóban olvashatnak róla).

Az Örmény Kultúra Napjai vasárnap értek véget: déli tizenkét órakor a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében kézműveskavalkád és tárlatnyitó vette kezdetét. A telt házas eseményen Ávéd Rózsa mondott beszédet, a kiállításon szereplő munkák – Csiki Margit fali fái, Demeter Irén és Dobribán Anna kerámiái, valamint Lili Adam Seyranyan bőrdíszművei – továbbra is meg-tekinthetők.