Baj van a testneveléssel

Hallatszik a panasz a médiában és úton-útfélen. Panaszkodnak a szülők, panaszkodnak a tanárok, mert nem könnyű a helyzetük az adott körülmények között. A koronavírus miatt hozott intézkedések alapján a más tantárgyakat egy időre online óratartásban adják le, ami nagy kihívást jelent szülőnek, diáknak tanárnak egyaránt, de valahogy megoldják.  Ami a testnevelést illeti, itt nehezebb a helyzet, nehezebb volt már akkor is, amikor a szabadban még lehetett tanítani, s a tanárok próbáltak helytállni, a labdás képességfejlesztést kiküszöbölve. A mozgásanyag, amit a program előír, s ami nélkülözhetetlen a gyerekek egészséges fejlődéséhez, labda nélkül szinte a felére redukálódott. Mi maradhatott tehát az óra anyagában? Az általános testfejlesztő gimnasztika, az atlétika futó-ugró iskolájának gyakorlatai és az alapképességek fejlesztése.  Mindez labda nélkül (ami szerves része kellene legyen az órának) unalmas tanárnak, diáknak egyaránt. De megcsinálták így is, igyekeztek, ahogy tudtak, hogy megmaradjon a mozgás. A következő szigorítás, az iskolák bezárása után azonban jöttek és jönnek a panaszok, mert most már teljesen ellehetetlenítették az óratartást. Mit tehet a tanár? Kamera segítségével tartja az órát.  A gyerekek otthon szintén kamerák előtt várják a kezdést, s folyik minden az otthoni körülmények között. A jelenlét is ellenőrizhető, s ha  nincsenek is direkt kontaktusban, valamilyen szinten a tanárnak rálátása van a gyerekek reakcióira, a gyakorlatok végrehajtására, sőt ki is tudja javítani a helytelen mozdulatokat.  Elméleti anyagokat is küldhet, bemutató filmeket is közvetíthet, de ez a normális időkben csak egy félév utolsó óráiban volt megengedve, tehát míg a világ nem lehet ezekre sem támaszkodni. Amit mégis alkalmazni lehet, az a fitnesziparban elterjedt aerobikus torna, amelyet kellemes zenére egy órán keresztül lehet csinálni, és jól megdolgozza, harmonikusan fejleszti a szervezetet. Ehhez és más gyakorlatokhoz is fel lehet az otthoni bútorzatot és különböző tárgyakat használni: székeket, asztalt, ágyat, támaszkodásra alkalmas karfát stb. Lehet kézi szereket is használni, mint a babzsák, kicsi súlyzók, ugrókötél, törülköző, extenzorok, kis labdák… stb. De még így is baj van, s elégedetlenkednek a szülők, megadódik nekik az a lehetőség, hogy végig inspektálják, majd egymás között véleményezzék az órát. Nem csoda hát, hogy ebben a történelmet író borzasztó helyzetben mindenki valamin agyal, próbálja csinálni a dolgát úgy, ahogy lehet, s mindent elkövet, hogy felkeltse a diákok figyelmét, motiválja valahogy őket  a  gyakorlásra. Megmosolyogtató az egyik anyaországi tanár gyakorlatanyaga is, mely aztán annyira népszerű lett, hogy több ezer megosztást nyert a Facebookon. Ezen az úszás gyakorlatait mutatja be és magyarázza teljes felszerelésben, úszónadrágban és búvárszemüvegben. Világos, hogy ezzel a humoros beállítással az órák ellehetetlenítésére akarta felhívni a figyelmet, mintegy kifigurázva az adott körülményeket, s ez viccnek meg is teszi, de egy óra anyaga nem korlátozódhat ennyire és csak erre.  Ráadásul, hogy a humornál maradjunk, nincs is mindenkinek vasalódeszkája.  De ha a bemutatott gyakorlatokat elemezzük, azok nem kifogásolhatók, mert  a has, hát, kar, láb izomzatát fejlesztik egyszerre. Tehát alapjában véve nem rosszak, ám annyi erővel csinálhatott volna egyebet, még a humor égisze alatt is. Hogy mi lett ebből a vasalódeszkás tanárból? Felkapta a média, s szenzációt csinált belőle. Szidják a kormányt amiatt, hogy felettesei eltanácsolták a tanügyből, s sokan kiálltak mellette, sőt egyenesen zseniálisnak tekintik a deszkás mutatványát. Tény, hogy nehéz időket élünk. A gyerekek mozgásigénye a megszokott tanrend szerint a jobb időkben sem volt kielégítve, mert amint az Intő szülőknek, nevelőknek című könyvemben felmértem az átlag mozgásmérlegüket, a tanulóifjúság a napi 24 órából 12-t ül,  8-at fekszik (ha alszik ennyit egyáltalán), és ha beleszámítjuk az iskolába menést gyalog, valamint az udvaron töltött szüneteket, és még otthon a tv  vagy valamilyen elektromos kütyü előtt is eltölt a gyermek minimum két órát, a mozgásra csak kettő marad. Már akkor nem volt rendben a dolog, már akkor fejlődési tartásos problémák mutatkoztak a gyerekek 60%-ánál. Hát akkor most mit szóljunk…? 

Kedves szülők! Lássuk be, hogy nem könnyű manapság testnevelőnek lenni, s állandó jelleggel megfelelni, a változó körülményekhez alkalmazkodva. Van olyan nap is, hogy az online órák az egész napot lefoglalják, de az is akadály, hogy a szerény körülmények között élőknek nincs táblagépük, okostelefonjuk, amivel kapcsolatot teremthetnek a tanárokkal. S velük akkor mi lesz? Számtalan kérdőjel jelenik meg mindenkiben naponta, hogy meddig tartható ez az állapot. Hogyan lehet iskolát fenntartani így, elszigetelten? Mi lesz a közösségi szellemmel, a társas kapcsolatokkal, a fejlesztő játékokkal, a testnevelés célkitűzéseivel? 

Hogy merre fordul a világ, nem tudhatjuk, de ami most van, abban kell helytállni legjobb tudásunk szerint, s olyan gyakorlatokat, módszereket kitalálni, melyek segítik áthidalni ezt a nehéz periódust. A zenés torna is megoldás lehet egyebek mellett, akár kézi szerekkel is, mert sokoldalúan fejleszti a gyereket, s amellett, hogy nem igényel nagy helyet, csak nyitott ablakot, mindenkinek jól jön, még az otthon lévő szülőnek is  kapaszkodót adhat az elgémberedésben, ha együtt csinálja gyerekével.