Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2022-05-26 15:08:54
„Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet, de van, hogy nem felel.”
BÁLINTH ZOLTÁN TIBOR
(1972–2003)
tragédiájának 19. évfordulójára
„Némelyek előremennek, és várják azokat, akiknek dolguk van még a földön. Néha a gyermek megy előre, néha a szülő, de a Teremtő úgy osztotta be, hogy aki csillagok fölé kerül, legyen, aki várja őt…”
Édesanyád, Erzsike.
*
„Élete, mint fénylő csillagocska,
Földi létének ennyi volt kiróva.
Lelke útra kelt, emléke megkövült,
Eltávozásának csak a menny örült…
Sorsának ezüstfonala elszakadt,
Öröklétbe hullt mosolya itt maradt.”
Testvére, Csaba, fia, Erik.
*
„Újra akarom nézni a kedves arcát,
de nem láthatom drága mosolyát.
Fiatal volt még, ott volt az élete,
de elvették Tőle, elvették örökre.”
Ibi keresztmama.
Csak a viszontlátás reménye enyhíti a válás fájdalmát.
Nyugodjon békében! (16107-I)