Ballagás a Sapientián

Újabb erdélyi magyar értelmiségi nemzedéket engedtek útnak

Kétszáznegyven végzős hallgató búcsúzott szombaton a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karának a ballagási ünnepségén, újabb erdélyi magyar értelmiségi nemzedéket engedett útnak a több mint két évtizedes múlttal rendelkező felsőoktatási intézmény. Olyan fiatalokat, akik az ott töltött évek során szerzett versenyképes tudást remélhetőleg itthon, a szülőföldjükön kamatoztatják.

A hagyományokhoz híven idén is többnapos eseménysorozattal búcsúztak a felsőoktatási intézménytől a végzős hallgatók, szombaton délelőtt az egyetem épületének a szülőkkel, hozzátartozókkal, barátokkal zsúfolásig telt aulájában utoljára olvasták fel a padokból kirepülő diákok névsorát, miközben ünnepélyesen bevonultak az egyes szakok.

A szombati tanévzáró kezdőmozzanataként a történelmi egyházak képviselői, Nagy László unitárius lelkész, Furó Félix református lelkipásztor és András Csaba jezsuita szerzetes kérték Isten áldását a pályakezdő fiatalokra, majd a közös imát követően dr. Tonk Márton, a Sapientia EMTE rektora köszöntötte az életük új szakasza előtt álló ifjakat. – „Valaminek lennie kell, ami nagyobb, mint a család, de kisebb, mint az egész világ”. Számunkra – már csak ilyenek vagyunk mi, erdélyiek – különösen jelentős a gondolat töltete. Úgy tartjuk, úgy érezzük, hogy a családon túl kell lennie egy tájegységi, regionális közösségnek, egy erdélyi, nemzeti közösségnek, egy történelmi tudatában összeforrott magyar közösségnek, egy vallási-nemzeti közösségnek és nem utolsósorban egy sapientiás közösségnek. Közösségünk általános vonása, hogy a bizalomra alapozzuk, a bizalom igényével fogalmazzuk meg az egyetemen belüli együttműködésünket, a karokon-tanszékeken belüli munkánkat, viszonyainkat. Ennek a bizalomnak köszönhető, hogy bár nem minden esetben van kolbászból a kerítés, de közös erőfeszítéseink, szakmai-emberi hozzáállásunk eredményeképpen egy olyan közösséget tudhatunk magunkénak, melyben az együttműködés és nem a mindent elsöprő verseny, a kölcsönös tisztelet és nem az egymás teljesítményének a lekicsinylése, a mosoly és nem az összevont szemöldök a jellemző. Ez a bizalmon alapuló közösség jelentette és jelenti ma is a fundamentumot, a tartalmat, amelyre nyugodt szívvel és joggal lehetett és lehet különböző „felépítményeket” alapozni, tervezni, álmodni. A Sapientia több mint egyetem. Húszegynéhány esztendővel ezelőtt nem azt kaptuk feladatul, hogy csupán kiváló szakembereket képezzünk, hanem ezzel együtt azt is, hogy a szélesebb értelemben vett közösségnek, az erdélyi magyar közösségnek, a Kárpát-medencei magyar közösségnek elkötelezett, ennek jövőjére, értékeire érzékeny értelmiségi-utánpótlást készítsünk fel. Ezt pedig nem lehet pusztán „mérnökül”, „informatikusul”, „tolmácsul”, „gépészül” vagy akár „kommunikációsul” elérni. De vajon miben és hogyan határozta meg a végzőseink életét az egyetem, ez a közösség? Hogy napjaink látványos trendjeinél maradjunk, vajon az egyetemi éveitek alapján milyen profilt állítana fel számotokra az okostelefonotok, a Tik-Tok, avagy a mesterséges intelligencia? Egy olyan világ ez, ahol az algoritmusok egész hada látja előre, mi történik körülöttünk, ismeri a szokásainkat. Ezt teszi a Netflix is, újabb filmeket ajánl a filmnézési szokásaink alapján. Vajon ha a „sapis” éveitek lennének az előzmények, mit dobna fel számotokra? (...) Őszintén bízom benne, hogy Az alkotó, az unatkozó és a konzumfogyasztó című Netflix-filmben ti mindannyian az alkotó szerepét fogjátok majd játszani – bocsátotta útra a ballagókat a rektor.

Nyolcezer értelmiségi fiatalt képeztek a 22 év alatt

– Számunkra, erdélyi magyarok számára létfontosságú, hogy minden szinten hozzáférjünk az anyanyelvi oktatáshoz. Az utolsó népszámlálás adatai alapján fény derült arra, hogy nemzeti kisebbségünk az országos átlag alatt teljesít, amikor a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát vizsgáljuk. Az anyanyelvi oktatás által valósulhat meg az erdélyi magyar értelmiségi réteg utánpótlása, és reményeink szerint ennek bővítése is. Egyetemünk eddigi 22 éves fennállása alatt közel nyolcezer oklevelet bocsátott ki azon hallgatóink számára, akik sikeresen befejezték tanulmányaikat 31 alapképzésünk, illetve 13 mesterképzésünk valamelyikén. Az évente hozzávetőleg 500-600 ballagóval szerényen bár, de mi is hozzájárulunk az előbb említett statisztika javításához – fogalmazott dr. Domokos József, a marosvásárhelyi kar dékánja, aki szerint a tudomány és technológia rohamos fejlődése azt eredményezte, hogy magas hozzáadott értékű termékeket, szolgáltatásokat csak igen magas szintű tudás birtokában lehet előállítani és kínálni, ezért nagyon fontos a továbbtanulás – mutatott rá a dékán, aki arra biztatta az alapképzést végzett hallgatókat, hogy mesterképzésen gyarapítsák szakmai ismereteiket. 

Ezután a tanszékvezetők köszöntötték a hallgatókat, dr. Forgó Zoltán, a gépészmérnöki tanszék vezetője, dr. Fülöp Otília, az alkalmazott társadalomtudományok tanszék vezetője, dr. Fazakas Noémi, az alkalmazott nyelvészeti tanszék vezetője, dr. Benedek Klára, a kertészmérnöki tanszék vezetője, a matematika-informatika tanszékről dr. Márton Gyöngyvér, valamint dr. Szabó László Zsolt, a villamosmérnöki tanszék vezetője tarisznyálta fel útra való gondolatokkal, jó tanácsokkal a végzősöket, majd az ünnepség zárómozzanataként, a hagyományokhoz híven, a végzős évfolyamok képviselői búzakalászokat adtak át a következő nemzedéknek.