BALLÓ PÁL, BALLÓ MÁRIA
Kegyelettel emlékezem drága szüleimre: június 29-én BALLÓ PÁLRA halálának harmadik, valamint december 1-jén BALLÓ MÁRIÁRA halálának 11. évfordulóján.
Hozzátok már csak a temetőbe mehetek, virágot csak a néma sírotokra tehetek. Minden értetek hulló könnycsepp nyugtassa álmotokat. Elmentetek tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben emléketek örökre megmarad. Minden virág beszél, mennyire szeretünk. Sokszor utam a csendes temetőbe vezet, hogy ott csendben beszélhessek veletek, de a fájó szívem feleletet nem kap, mert a fekete föld tőletek eltakar. Egy pillanat, és mindennek vége, eltávoztatok a végtelenségbe. Maradt a bánat és egy csendes sírhalom, szívemben az örökös fájdalom. Pihenjetek csendesen a porló hant alatt, én szomorúan őrzöm örök álmotokat. Vigaszom, hogy pihenni én is oda térek, és az örök hazámban újra együtt leszek veletek, mert a halál után jön az örök élet, ott majd ti vártok rám, és én átölellek. Isten nyugtasson benneteket! Emléküket őrzi leányuk, vejük, unokájuk, unokavejük és két dédunokájuk. (7897-I)
