Bankroham
2012-06-19 15:04:05
- Kósa András
Kritikus időszak előtt ál az euró, s az Európa Tanács június 28-29-i ülése előtt akár kényszerhelyzetbe is kerülhetnek az állam- és kormányfők. Bár az elmúlt két hétvége némileg enyhített a helyzeten.
Kritikus időszak előtt ál az euró, s az Európa Tanács június 28-29-i ülése előtt akár kényszerhelyzetbe is kerülhetnek az állam- és kormányfők. Bár az elmúlt két hétvége némileg enyhített a helyzeten. Előbb Spanyolország kért segítséget az EU-tól, amivel igyekezett elkerülni annak veszélyét, hogy a betétesek rohamának következményeként az egész bankrendszer összeomoljon. A másik enyhítő körülmény a hétvégi előrehozott görögországi választások eredménye. Az Új Demokrácia párt nyerte a választásokat, s a szélsőséges pártok némileg háttérbe szorultak (bár a szélsőbaloldali Sziriza a második helyen végzett), így van esély arra, hogy olyan kormány alakuljon, amely elfogadja a 180 milliárd euró összegű segély felté-teleit. Ez némi levegővételhez juttatta a döntéshozókat, de az is lehet, éppen ez akadályozza meg, hogy a hó végén sorra kerülő Európa Tanács-i ülésen olyan döntéseket hozzanak, amelyek hosszú távon is kezelhetővé teszik a válságot. Vagyis a gazdasági és fiskális unió felé történő elmozdulást újra szabotálhatják egyes országok. A két dél-európai ország problémáinak forrása különbözik, ugyanis míg a görögöknél a kifejezetten rossz kormányzás következményeként kerültek bajba a gazdaságot éltető bankok, addig Spanyolországban az ingatlanbuborék kipukkanása okozta a bankok problémáját, ami a kormányon csapott egyet. Az eredmény tulajdonképpen közös: az államadósság-válság, illetve a hazai államkötvényeket birtokló bankrendszer között szoros a kapocs, ami visszahúzza a két országot a válságból való kikecmergés lehetőségétől. Sokak szerint ez csak akkor oldható fel, ha nem a spanyol, illetve görög államot terhelnék a bankok feltőkésítésének költségei, hanem összeurópai megoldást találnának erre.
A németek egyelőre megfontoltan haladnak, s látszólag hallani sem akarnak az európai szintű kötvénykibocsátásról, hiszen ez tulajdonképpen azt jelentené, hogy példátlan európai szolidaritással a német adófizetők vállalnának garanciát a déliek problémáiért. Angela Merkel német kancellár pedig kőkemény garanciákat kér, hogy a bajba jutott államok nem fognak visszaélni ezzel a segítséggel. A német cél, hogy a hitelkockázat felvállalásáért cserében az eurózóna tagállamai közös ellenőrzés alá helyezik költségvetésüket. A bajba jutott országok hajlanak a német dominancia elfogadására, a szuverenitásukat történelmi okokból drasztikusan védő franciák viszont erre nem hajlandók. Francois Hollande, úgy látszik, egyelőre ura a helyzetnek, sőt szövetségeket is talál hozzá Európában.
A mostani csúcs egyik áthidaló megoldása lenne a július 1-jén működésbe lépő Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) keretében elinduló államdósság-csökkentő alap. Ez az eurókötvényhez hasonló elképzelés, ugyanakkor az egyes államok adósságának 60% fölötti részére vonatkozna, ráadásul csak az új adósságokra. Az így kapott kölcsönt 25 év alatt kellene visszafizetni, illetve csak olyan államok vennének részt benne, amelyeknek államadóssága meghaladta a 60%-ot.
