Bartók-centenárium Jobbágytelkén

A világhírű zeneszerző, zongoraművész és zenetudós száz évvel ezelőtt, 1914-ben járt Jobbágytelkén, ott és a környező falvakban gyűjtött népdalokat, többek között a minden magyarlakta területen ismert Marosszéki kerek erdőt.

Fotó: Nagy Tibor

A Jobbágytelki nagybúcsú keretében Bartók-centenáriumra került sor a felső-nyárádmenti dombok között húzódó faluban. A világhírű zeneszerző, zongoraművész és zenetudós száz évvel ezelőtt, 1914-ben járt Jobbágytelkén, ott és a környező falvakban gyűjtött népdalokat, többek között a minden magyarlakta területen ismert Marosszéki kerek erdőt. Ezen Bartók-népdalgyűjtések centenáriumához kapcsolódóan a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozata ez év szeptember 6–9. között Jobbágytelkén tartotta kihelyezett tagozati ülését. A búcsú és a Bartók emléke, illetve életműve előtti centenáriumi tiszteletadás részeként vasárnap délután a helyi tóskert csűrben berendezett előadóteremben szerveztek kerekasztal-beszélgetést, amelynek teljes telt házas hallgatósága szinte el sem fért a falak között – többen odakintről hallgatták a neves előadók igencsak érdekes, Bartók alakjához, munkásságához más-más szempontból közelítő, az életmű sokak számára eleddig ismeretlen részleteit is tartalmazó értekezéseit.

Novák Ferenc „Tata” koreográfus-rendező, a beszélgetés moderátora fogadta az egybegyűlteket, és bevezetőként megemlítette: Bartók Béla 1914-es gyűjtőútja során több mint negyven dalt gyűjtött a Felső-Nyárádmentén. Elképesztő munkát végzett, mindennap más faluban járt, lovas szekéren vitte magával az akkor még jókora méretű hangrögzítő technikát.

Az est első előadójaként Csíky Boldizsár zeneszerző szólalt fel. Ő elsősorban a Ziegler családról, Bartók első feleségének, Ziegler Mártának a rokonságáról beszélt. Mint mondta, a nemesi címmel rendelkező családnak Marosvásárhelyen, a Gecse utca 15. szám alatt volt háza. A jobbágytelki, illetve Maros megyei gyűjtés nagy részében Márta is igen aktívan részt vett, ahogyan sokszor segített férje levelezésének lebonyolításában, a hangrögzítéshez szükséges anyagok beszerzésében is. A zeneszerző munkásságának erdélyi fogadtatásával kapcsolatosan pedig a bartóki és kodályi hatást elemezte: Kodály nemzetet nevelt, Bartók pedig a magyar népdalkincset kívánta nemzetközivé tenni. Kérdés, hogy folytatható-e művészete, avagy betetőzött életműről beszélünk? – tette fel a kérdést Csíky Boldizsár, aki előadásában szólt a Gaál István által rendezett Bartók-filmről, a Cantata Profana Felsőorosziban gyűjtött szövegéről és az ottani, furcsa román tájszólásról, a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet 1955-ös feloszlatásáról, és bevallotta: írt olyan művet, amelyben vállaltan folytatni és népszerűsíteni kívánja Bartók Béla szellemiségét.

Almási István professzor, néprajzkutató Bartók nyárádmenti kutatására emlékezve az életműben megtalálható népzene fontosságáról beszélt. Szólt a kor zenei irányzatairól, az akkor felmerülő, nemzeti jellegű zeneművészet megmentésének igényéről, Bartók egyéni zeneszerzői arculatáról. A népzenével való találkozása tudományos munkásságának az alapja lett. Az addigi gyűjtések túlnyomórészt műdalokat tartalmaztak, így ő vállalkozott először az ősi népdalkincs feltárására. Magyar, majd román, szlovák, ukrán, bolgár, arab és török népzenét is gyűjtött, vizsgált, legnagyobb tudósává vált a kelet-európai népzenei kultúráknak. Művészként pontosságát, tudósként művészi intuícióit kamatoztatta. A parasztdal, -zene, -dallam szóösszetételeket használta. Liszt Ferencről szóló akadémiai székfoglaló beszédében újítóként és összefoglalóként jellemezte a legnagyobb zeneszerzőket. Ő maga is ilyen volt. 1907 nyarán legnagyobb gyűjtését a felcsíki falvakban végezte. 1914 tavaszán következett a nyárádmenti terepmunka, amelynek során a legtöbb dallamot lejegyezte. Zongorára és énekhangra komponált darabjai között négy jobbágytelki dallamot is találunk – a népzenét nem csak a holt hangjegyekből ismerte.

Kallós Zoltán néprajzkutató, népzenegyűjtő elárulta, válaszútiként mindig bántotta, hogy Bartók idejében nem végeztek gyűjtést a Mezőségen, holott nemrég olyan dallamot találtak ott, amelynek eredete 2000 évre vezethető vissza. Mint mondta, először gimnazistaként kapta azt a feladatot, hogy gyűjtse össze mindazon dallamokat, amelyeket a faluban hall. Ötödikes-hatodikos korában nyerte meg az Ifjú Erdély népdalpályázatát ezen dallamokkal, ez indította el életpályáján. – Bartók és Kodály az eszményképeim voltak. Kodálytól kaptam egy magnót, azzal gyűjtöttem. És a gyűjtés soha nem lehet öncélú. Bartókék már a huszadik század elején elmondták, hogy a régi magyar népdal eltűnőben van. Széken például a varrottasok fogták meg az érdeklődőket először: „Ha ilyen a ruhájuk, milyen lehet a zenéjük?” – tették fel a kérdést, amelyre aztán Lajtha László gyűjtése adta meg a választ.

Almási István hozzátette: nyárádmenti gyűjtőútjára Bartók Marosvécsig jött vonattal, onnan szekereket kért, hiszen fonográfot, hengereket vitt magával. Onnan jött át a Nyárádmentére, de a Marosvásárhely közelében lévő falvakban is gyűjtött. Ziegler Márta igen sokat segített neki, neve méltatlanul halványult el az elmúlt évtizedekben, hiszen ő maga is gyűjtött, férjének igazi segítője, munkatársa volt, Bartók rendkívül sokat köszönhetett neki. És ezért az utókor tiszteletét is megérdemelte volna – hallottuk a teljes telt házas, hangulatos és nívós jobbágytelki beszélgetésen.

A rendezvényt a Jobbágytelki Kulturális Egyesület szervezte, az MMA Népművészeti Tagozata, az RMDSZ Maros megyei szervezete, a Nyárádmenti Kistérségi Társulás és a Jobbágytelki Közbirtokosság támogatta.