Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Megdőlhet az einsteini relativitáselmélet. Az Európai Részecskefizikai Laboratórium (CERN) kutatói olyan szubatomikus részecskékre bukkantak, amelyek a fény sebességénél is gyorsabban haladnak. A tudósok további kísérletekkel akarják megerősíteni méréseik eredményét, és amennyiben ez megvalósul, a fizika egyik alaptörvénye megváltozik – jelentette szeptember végén az AP hírügynökség.
Moldován Béla marosvásárhelyi nyugalmazott villamosmérnök, A látható, a láthatatlan és a hit. Einstein is tévedhetett című könyv szerzője – akinek a világot holografikus vetületek halmazaként bemutató lételméletéről hónapokkal ezelőtt írtunk a Színes Világ hasábjain – évtizedekkel ezelőtt született elméletét látta igazolódni ezzel a felfedezéssel. Gondolatait, melyek elsősorban fizikusok számára megközelíthetők, kismagnón rögzítettük, a továbbiakban közöljük:
– Szeptember 22-én szenzációs eseménynek lehettek tanúi a svájci nagy hadrongyorsítóban dolgozó kutatók. Két hadron nagy sebességű felgyorsulása utáni ütköztetésénél többek között olyan neutrinok keletkeztek, amelyek meghaladták a fény terjedési sebességét. Ezáltal megkérdőjeleződött az einsteini állítás, miszerint a fénysebesség a mi univerzumunkban nem haladható meg. Sok évvel ezelőtt, még 1975-ös kutatásaim idején egy nem materialista alapon nyugvó új lételméletet alkottam, miszerint a mi univerzumunk nem más, mint holografikus vetületek halmaza a többdimenziós rendszerből. A többdimenziós rendszer nem anyagi természetű, energiatermészete megvan, viszont inkább a lélek és a szellem tartományához tartozik, mint az anyagéhoz. Így az anyagi világ mint holografikus vetület összekapcsolódik a szellemi világgal. Mivel ez nem egy materialista elmélet, materialista alapon sem magyarázni, sem elfogadni nem lehet. A tudóstársadalom viszont kizárólag materialista elméletek alapján tanult, fejlődött, kutatott, és próbálta értelmezni a világ jelenségeit, így elméletemnek nem volt nagy sikere. Már 1975-ben kilátásba helyeztem azt, hogy fel lehet fedezni újabb holografikus vetületeket, amelyekkel mi még nem rendelkezünk. Munkám során megpróbáltam új értelmet adni a dimenzióknak, és így elképzelni a többdimenziós rendszert, illetve a mi univerzumunkat mint négydimenziós tér-idő görbületet, anélkül, hogy megsértettem volna az Einstein által is elfogadott Minkovszki-értelmezésben a négydimenziós tér-idő görbület, illetve tér-idő kontinuum elméletét. A négydimenziós tér-idő görbület három térdimenzióból, illetve az idő dimenziójából áll, viszont egyik a másiktól a relativitáselmélet alapján el nem választható. A többdimenziós rendszerben viszont már változnak a dolgok, minél magasabb a dimenziók száma, annál nagyobb a sebesség és annál nagyobb az energia. Ha ezt levetítjük az elképzelt jelenségekre, azt mondhatnánk, hogy a dimenziók egyenes arányban vannak, vagy legalábbis függnek az energiasűrűségi szintektől. Így kimondható az, hogy minél nagyobb az energiasűrűségi szint, annál nagyobb lesz a dimenziók száma. Az új lételmélet alapján a dimenziók száma mint az energiasűrűségi szint végtelenig növekszik, ebből következik, hogy a sebesség is növekedhet. Matematikailag kidolgoztam azokat a kapcsolatokat, amelyek az energiasűrűségi szintek és a dimenziók között léteznek, és sikerült igazolni azokat a tényeket, amelyeket a tudósok más úton találtak meg. Már az 1990-es években sikerült kimutatnom matematikailag is, hogy lehetséges a fény sebességének az átlépése, főleg azon esetekben, ahol az entitások nyugalmi tömege egyenlő zéróval, de más esetekben is, ha a nyugalmi tömeg meghaladja a zérót, viszont akkor a részecske, gyorsulása folyamán a negyedik dimenzió után, az ötödik dimenzió elérésénél kilép a mi univerzumunkból, egy párhuzamos univerzumban folytatja útját, többszörösen meghaladva a fény sebességét, majd újra visszatérhet a mi univerzumunkba, amikor is sebessége leesik a fénysebesség határa alá. Mindez bizonyítható könyvem második kiadásában, amelyet, bár a ’90-es évek elején írtam, anyagi lehetőségek hiányában csak 2008-ban adhattam ki. Ebben a könyvben matematikailag kimutattam, hogy mindkét eset lehetséges. Ezért is egészítettem ki az első kiadvány címét – A látható, a láthatatlan és a hit – az Einstein is tévedhetett alcímmel. Idén szeptember 22-én ennek az elméletnek a matematikailag is kimutatott lehetősége bizonyosodott be a CERN magkutató központban, az óriási hadronütköztetőben. Mivel a tudós-társadalom jelentős része még mindig szkeptikus, elhatározták, hogy megismétlik a kísérletet a CERN-ben, illetve más, amerikai, oroszországi, ausztráliai hadronütköztető központokban is. Így hát tovább várhatjuk az érdekesebbnél érdekesebb eredményeket.