Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az üzemanyagárak kapcsán az állítólag spekuláló olajvállalatok ellen elterelő támadást indító generálisnak meglehet, hogy hamarosan védekezésbe kell átmennie. Adóvitába keveredett pártja legnagyobb koalíciós partnerével, és egy lakossági tiltakozáshullám is körvonalazódik. Ezekből akár egy politikai válság is beüthet a nyáron.
A múlt héten a szocdemek és a liberálisok a nagyvállalatok és a pofátlanul nagy fizetések és nyugdíjak felüladóztatása margóján kaptak össze. Ez elvileg megérne egy korrekt vitát egy rendesen működő országban. De nálunk ebből csak annyi sülne ki, hogy a nagymenők a pluszadót azonnal áthárítanák a kisemberekre, az alkotmánybíróság meg csuklóból kaszálna el bármely, kiváltságos juttatásokat fenyegető kezdeményezést, így adófizetői szemszögből semmilyen javulást nem várhatnánk.
De közben százezres nagyságrendű tiltakozáshullám körvonalazódik a hónap végére. Nemrég pár helyen már zárlat alá helyezték rövid időre az üzemanyagkutakat a minimális összegért tankoló járműtulajdonosok, és a közösségi médiában százezres visszhangja van egy országos szintű, hasonló demonstrációt célzó kezdeményezésnek. A csepptankolók lehetnek a kis Párizs sárgamellényesei, hozzájuk a fuvarozók is társulhatnak, akiknek a szakmai szervezetei már többször kérték a kormány közbelépését az üzemanyagárak megfékezésére. Ráadásul a héten két egyetem közgazdászprofesszorai is közzétettek egy tanulmányt az egyik gazdasági portálon, amelyben szintén a kormány hibás gazdaságpolitikáját ostorozzák a magas üzemanyagárak és az elszabadult infláció miatt.
A politikán kívüli fejlemények tükrében ez a koalíciós adócirkusz csak egy művita, ám a regáti szocik sosem csömörlöttek meg egy kis populizmustól. A népszerűségi felmérésekben már hangsúlyosan vezetnek egy ideje, s ha most úgy találnák jónak, hogy átrendezzék a politikai játszóteret, egyebet sem kell tenniük, mint meglovagolni a felháborodás hullámát. Akár teljes hatalomátvétel is kisülhet ebből, ha elmegy a játszma az előre hozott választásokig. Leginkább az szólhat a palotaforradalom ellen, ha belátják, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet kezelésére nem lennének érdemben képesek, és osztogatnivaló sincs a kasszában, tehát annak kifosztása sem most időszerű. De hogy kihasználják-e a generális taktikai hibáját, akinek nem kellett volna házon belüli pofonváltásba bonyolódni, amikor egyre nagyobb a feszültség odakint, az még talány. Nekünk nyereség akkor lehetne ebből, ha valamely módon visszafognák az üzemanyagárakat, mert egyébként felkopik az állunk.