Bercsényi Miklósra emlékezünk
2025-11-06 15:00:00
- Dr. Ábrám Zoltán
Háromszáz évvel ezelőtt, 1725. november 6-án halt meg székesi gróf Bercsényi Miklós kuruc főgenerális, II. Rákóczi Ferenc fejedelem „jobbkeze” a szabadságharc szervezésében. Ha ugyanis a Rákóczi-féle szabadságharc vezetőiről esik szó, a nagyságos fejedelem után másodikként Bercsényi Miklós neve kerül szóba. Életpályája Magyarország addigi történetének egyik legjelentősebb, ám ellentmondásokkal terhelt korszakváltásán ível át.
Bercsényi Miklós családja a marosszéki Székes nevű helységről kapta előnevét. A család megalapítója Bercsényi Imre volt, Bethlen Gábor korában élő nógrádi főkapitány, azután pozsonyi főkamarás. Az ő fia volt Bercsényi Miklós; az apa, aki II. Rákóczi György alatt a törökök ellen többször harcolt, vitézségéért több birtokot is szerzett a császártól, így a székesit is.
Ifjabb Bercsényi Miklós 1665 októberében született Temetvény várában, középnemesi családban. A nagyszombati jezsuita gimnáziumban, majd a nagyszombati egyetemen tanult. Közben hatalmas katonai tapasztalatot halmozott fel, hadjáratokban vett részt. Húszévesen, 1686-ban huszárai élén kitüntette magát Buda bevételénél, később Lugos és Solymos visszafoglalásánál, miután ezredessé nevezték ki, és a család grófi címet kapott. Később a császár kinevezte Ung vármegye örökös főispánjának. Néhány éven át földesúri tevékenységét bontakoztatta ki, és sikeresen gyarapította a vagyonát, majd 1696 nyarától figyelmét újra a politika kötötte le. Az általa is szorgalmazott tartományi főhadbiztosi hivatal létrehozásakor kétéves időtartamra annak élére nevezte ki Lipót császár. Működése alatt Bercsényi rengeteg visszaélést tapasztalt, de a felterjesztései rendre válasz nélkül maradtak. Talán ebben az időszakban ért meg benne a gondolat, hogy népe és javai védelmében szembeforduljon a Habsburg hatalommal, amelyet egész eddigi élete során szolgált. Terveihez társat talált a Bécsből felvidéki birtokaira költöző Rákóczi Ferenc személyében, akivel szoros barátságot alakított ki.
Tervezgetésüknek végét jelentette az a meggondolatlan levelezés, amelynek révén XIV. Lajos francia királlyal akartak kapcsolatba kerülni. Az udvar a kezdetektől tudott a levelekről, s Rákóczit le is tartóztatta. Bercsényi szerencsésebbnek bizonyult, mert maroknyi fegyverese kíséretében Lengyelországba menekült. Birtokait a bécsi udvar 1701-ben összeíratta s lefoglaltatta, és vérdíjat tűzött ki a fejére. Rákóczi Ferenc megszöktetése, Lengyelországba érkezte után realitássá vált a francia támogatás. Bercsényi így lengyel földön mintegy 800 főnyi segélyhadat tudott toborozni, és a kuruc hadakat pár hónap alatt ütőképes sereggé szervezte. A generálissá avanzsált Bercsényi katonai tapasztalatai sokat értek a szabadságharc során: 1703-tól ő vezette a kuruc főseregeket, és fontos szerepet játszott a Tiszántúl és a Felvidék, különösen a bányavárosok bevételében. 1705-ben a kuruc hadak főgenerálisává választották. Az 1705. évi szécsenyi országgyűlésen Bercsényi javasolta a rendi konföderáció kimondását és Rákóczi vezérlő fejedelemmé választását. Az, hogy a szabadságharc elbukott, nem az ő hadvezéri képességein múlott, hanem a gazdaságilag elmaradottabb, fejletlenebb hadikultúrával rendelkező Magyarország adottságain.
Jelentősnek bizonyult Bercsényi Miklós szerepe Rákóczi diplomáciai szolgálatában is. 1710-ben Lengyelországba ment, hogy orosz segítséget próbáljon szerezni a szabadságharchoz, de nem járt sikerrel. A szatmári béke megkötésének híre is Lengyelországban érte, de nem fogadta el az amnesztiát, és – feladva birtokait – a bujdosást választotta Rákóczival együtt. 1720-tól Rodostóban élt, itt külön házat és tartásdíjat kapott. 1725. november 6-án halt meg, hamvait 1906-ban hozták haza, és a kassai székesegyházban temették el a nagyságos fejedelem poraival együtt.
A család nevét Bercsényi Miklós fia, Bercsényi László (1689–1778) tette igazán híressé Európában. A fiú, aki apját tekintette példaképének, egészen fiatalon II. Rákóczi Ferenc testőrségének századosa volt, későbbi katonai érdemeinek köszönhetően Franciaország marsallja és a huszárság nyugat-európai elterjesztője lett. Az általa alapított Bercsényi-huszárezred ma is a francia hadsereg egyik alakulata, alapítója nevét viseli.
Megemlékezésem végén megjegyzem, hogy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete kezdeményezésére 2007 júniusában Székesen a Bercsényi-családra: székesi gróf Bercsényi Miklósra és fiára, székesi gróf Bercsényi Lászlóra emlékeztünk. Akkor született meg az elhatározás, hogy állítsunk mellszobrot Bercsényi Lászlónak. A műkőből készült Bercsényi László-szobor alkotója Miholcsa József szobrászművész, hagyományőrző huszár ezredes. Ünnepélyes felállítására 2010-ben került sor. Azon túl, hogy Székes faluközössége olyan emlékművel gazdagodott, amely évről évre méltó helyszíne lehet ünnepi megemlékezéseknek, Bercsényi László szobrának megmintázása által a huszárok közösségének sikerült emléket állítani, miközben az utóbbi időben Erdély-szerte egyre több helyen alakulnak hagyományőrző huszáralakulatok. A szabadság jelmondatát hirdetve: A hazáért és a szabadságért!
