Berekeresztúr harmadik rovásfeliratának olvasatához

A tizenvalahány kilométerrel lentebbi Nyárádszentlászlón a régészek a székelyek betelepedése előtti nemzetségi monostor alapjaira bukkantak. Számíthatunk további korai-korai emlékek előkerülésére.

A Romániai Magyar Szó 1995. október 28–29-i számában jelent meg A berekeresztúri templom rovásjeles köve című írásunk, amelyben bemutattuk a falu harmadik rovásfeliratát (Szabad Szombat melléklet, 43. szám). Írásunkhoz rajzot mellékeltünk, amely „15 jegyet tartalmaz” (lásd az ábrát). Leszögeztük: „a felirat olvasatával most nem kísérletezünk.” Néhány grafémának – nyilván – megadtuk a hangérté-két.

2003-ban sikerült elolvasnunk a homoródkarácsonyfalvi első feliratot, bebizonyosodott, hogy rovásírásunkban volt SZ N összetett jel, ligatúra (a hiszend) szóban. Ezen a nyomon jutottunk el a harmadik berekeresztúri rovásemlék 10-13. jelének összeolvasásához, értelmes szóvá való „kikerekítéséhez”.

Vegyük sorjába a grafémákat. A tizedik jelben három betű van összekapcsolva. A hosszan lefutó vonal az SZ betűt „adja”, a fenti félkörívszerű vonal az N betűvel azonos, s ott, ahol a kettő metszi egymást, a rovó a T betűt is megteremtette. A betű olvasható sorrendje tehát SZ N T. Hirtelen beugrott, hogy a jelegyüttes a SZeNT szót rejti magában (az e betű „ugratva”). Az utolsó három jel hangértéke JIT. A J betű formája nem okozott gondot, a régiségben hol J, hol I betűként szerepel. A 12. jel kétszer fordul elő a homoródkarácsonyfalvi első emlékben, azonos megépítésben. Az avar és az ótürk feliratokban is I betű. Az utolsó, 13. graféma világosan megformált T betű. Ha összeolvassuk a felirat utolsó négy jelét, a SZeNTJIT szót kapjuk. Eme sajátos jellegű szóról a homoródkarácsonyfalvi felirat SZéKeLYI szava jutott eszünkbe, ennek a mai szóhasználatban a székelyei felel meg. Nos, analóg ezzel a berekeresztúri szentjit – szentjeit két szó.

Van-e történeti adat a szentjit – szentjeit, illetőleg a székelyi – székelyei szavak alakváltozataira? Tömérdek adat van, persze, más szavakra is kiterjedően. Csak szemelgettünk Szabó T. Attila Erdélyi magyar szótörténeti tár XII. kötetében (Budapest – Kolozsvár, 2005), a szent címszónál. íme: 1567: estin (estéjén), 1657: kedvesinket, angyalid, 1671: szentit, 1804: Szenteit, 1811: Szentibe, 1847: káromlásik stb.

A felirat keletkezésének koráról ezt írtuk 1995-ben: „Érzésünk szerint a kövön levő rovásjelek (talán) a templomtorony építése előtti időből származnak. Meglehet, hogy a kő csak másodlagosan került a mostani helyére, tehát elhelyezésekor a jelek már rajta voltak.” Látnoki szavak – amelyeket a kutatás igazolt. A torony a 16. század első harmadában épült, a 2005 nyarán befejezett restaurálási munkálatok pedig igazolták: a templomhajó Árpád-kori elemeket is tartalmaz, a szentélyrész a 14. század végén vagy a következő században épült. A felirat betűtípusainak milyensége az 1200-as évek végére, az 1300-as évekre utal. Rápillantva a grafémákra, elárulják, hogy jobbára mássalhangzós írással állunk szemben: kevés a magánhangzók száma.

Érdekességként még megemlítjük, hogy a tizenvalahány kilométerrel lentebbi Nyárádszentlászlón a régészek a székelyek betelepedése előtti nemzetségi monostor alapjaira bukkantak. Számíthatunk további korai-korai emlékek előkerülésére.