Beresztelke

– Úgy éreztem, hogy mind a helyi közösség, mind a magam életén változtatnom kell. A választási kampány idején házról házra jártam a község falvait, elbeszélgettem az emberekkel, de nem ígértem, és nem igyekeztem befe-

ketíteni az ellenjelölteket. Úgy gondolom, a jogi végzettség kifejezetten a hasznomra van ebben a szerepkörben. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy nem a magam erejéből, hanem Isten akaratából kerültem ide.

– Mit ért a község életében várható változás alatt? 

– Nemcsak infrastrukturális és gazdasági, hanem szociális, illetve kulturális téren is szeretném fellendíteni Beresztelkét és a hozzá tartozó két települést. Valamikor tánc- és színjátszó csoportja is volt a községnek, ezeket szeretném újraindítani. Az összetartozás erősítése szempontjából fontos községnapokra sem került régóta sor, ezen is változtatni szeretnék. Azt vallom, hogy ha egy közösség kulturálisan létezik, akkor minden szempontból létezik.

– Milyen további tervei vannak a község fejlődését illetően?

– Egy fontos beruházás a szennyvízhálózat kiépítése lenne. Az elődöm elindított egy csatornázási projektet, ehhez egy megvalósíthatósági tanulmány is készült. A szászrégeni hálózathoz tudnánk csatlakozni, már tárgyalásokat is folytattunk ez ügyben a régeni polgármesteri hivatallal, és úgy tűnik, találtunk egy kivitelezhető, gazdaságos megoldást. A munkálathoz azonban feltétlenül pályáznunk kell. A korábbi polgármester elutasította a kormánypénzek és az uniós alapok lehívására vonatkozó lehetőségeket, mindent saját költségvetésből akart megoldani. Ennek számos hátrányos következménye van, ami most mutatkozik meg. A községnek sok az adóssága, a munkáltatók nincsenek kifizetve, az ivóvíz-szolgáltatásnál is van elmaradás, a szemétdíj 2019-től nem volt törlesztve. Az elmúlt hónapokban közel a felét sikerült kifizetni ez utóbbi tartozásnak. Ami a közeljövő beruházásait illeti, egyelőre a költségvetésre várunk, ennek alapján állítjuk majd fel a prioritási sorrendet is. Annyi biztos, hogy a továbbiakban élni fogunk a helyi fejlesztési programok nyújtotta lehetőségekkel. 

– A szennyvízhálózat hiánya mellett milyen gondok várnak még megoldásra a községben?

– A mezei utak javításra szorulnak, emellett hosszú távú terv a község aszfaltozatlan utcáinak, főként a mellékutcáknak a korszerűsítése, valamint a hidak rendbetétele. A kisfülpösi ravatalozót is be kell fejeznünk, a magyarfülpösi és a kisfülpösi iskolánál pedig a központi fűtést kellene felújítani. Tennivaló tehát bőven van.

– Milyen mértékben támogatja ebben a helyi tanács?

– Tizenegy tanácsosunk van: öt az RMDSZ, három a liberálisok (PNL), kettő a Népi Mozgalom Párt (PMP), egy a szociáldemokraták (PSD) képviselője. Jól együtt tudunk működni, nincsenek köztünk konfliktusok. Igyekszem átláthatóvá tenni a tanácsosok számára a munkámat, ezért minden fontos iratot feltöltök a WhatsApp-csoportunkba, hogy tudjanak tájékozódni mindenről, ami a tanácsüléseken szavazásra kerül. A továbbiakban a hivatal Facebook-csoportját is szeretném elindítani a helyi közösséggel való korszerűbb kommunikáció érdekében.

– Beszélgetésünk elején a közösség összetartó erejéről, a szociális és kulturális élet megújításáról is szó esett. Mennyire képes Beresztelke itthon tartani a fiataljait?

– Egypáran szerencsét próbálnak külföldön, de általános kivándorlási kedvről nem beszélhetünk. Helyi szinten adódnak munkalehetőségek, a községben számos olyan cég működik, amely kimondottan az itteni munkaerőt kívánja hasznosítani. Szászrégen közelségében is jó lehetőséget látok, ez is az itthonmaradásnak kedvez.

A szászrégeni származású, magát nemes egyszerűséggel időnként ,,tyúkásznak” nevező üzletember két évtizeddel ezelőtt a semmiből kezdte felépíteni mindazt, ami nemcsak a megyéből, hanem távolabbi vidékekről is Beresztelkére vonzza az állattartásban érintetteket. Történetét a legelejéről kezdi a tágas nappaliban, ahol feleségével vendégül látnak.

– 2001-ben háromszáz tojótyúkkal indultunk, még Régenben. Eleinte akadozott a dolog, nem tudtuk eladni az árut. Ezer–ezerötszáz naposcsibe előnevelésére vállal-

koztunk, ezután következett a kimondott csirkekereskedelem. Az olaszoktól vettük a szárnyast, és piacoztunk, farmokat jártunk velük. Nem volt könnyű időszak. 2005 tavaszán aztán megtettük az első nagyobb lépést: megvásároltuk azt a szászrégeni, működő farmot, ahol korábban dolgoztunk. Abban az évben háromezer tyúkunk volt. Azon igyekeztem, hogy a megrendelés szempontjából soha ne legyen elég a tojás – a pluszkéréseknek megbízható forrásból vásárolt termékkel tettem eleget –, tehát előre kialakítottam a piacot, és a megnövekedett igények után gyarapítottam a szárnyasállományt. A tyúktenyésztésnek ez az egyik nagy titka, másként nagyon könnyű belebukni.

– A takarmánygyártásban mi motiválta?

– Észrevettem, hogy sok a hiányosság a biztos takarmány beszerzését illetően. Lassan én is belekezdtem a forgalmazásba, aztán a gyártásba is. Első voltam a piacon, aki úgy kínálta eladásra a baromfit és melléje a takarmányt, hogy ha a vásárló mindkettőt megveszi, jótállást kap a termékre, például, ha harminc tyúkból három elpusztul, én annak a háromnak az árát visszaadom neki.

– Hogyan kerültek Régenből Beresztelkére?

– Lassan kinőttük az ottani lehetőségeket, és mivel láttuk, hogy nem fejlődhetünk tovább, váltottunk. Három évre megállítottuk a farmon a termelést, a lányomnak építettünk ott házat, a földterületet pedig a későbbiekben eladtuk. Az értékesítés után a terület rendeltetése is megváltozott. Abban, hogy a családi élet és a vállalkozás továbbvitele szempontjából is Beresztelkére esett a választásunk, egy előzetes néprajzi tájékozódás is szerepet játszott. Nagyrészt magyarlakta vidéken szerettünk volna új otthont teremteni. 2008-ban nyitottunk itt egy takarmányraktárt az áru forgalmazása céljából, majd elég rövid idő alatt egy takarmánykeverő üzemecskét is létrehoztunk. A gyártásfejlesztésre helyeztük a hangsúlyt, mindig a minőséget tartva szem előtt a mennyiségi növekedés helyett. Úgy tartjuk, a legjobb reklám az, amit az elégedett kliensek szájról szájra terjesztenek.

– Beszéljünk kicsit a piacról.

– Van egy saját üzletünk Szászrégenben, a lányom cégének pedig Maroshévízen működik boltja. A takarmányra, amit kamionos tételben is forgalmazunk, a Maros megyeiek mellett távolabbról, például Hargita és Beszterce megyéből is jönnek megrendelők. A tojást főként szászrégeni üzletekbe, vendéglőkbe, cukrászdákba viszik. A csirkét 12–16 hetesen értékesítjük. A klienseink között természetesen viszont-

eladók is vannak.

– Térjünk kicsit vissza a takarmánykeverék-gyártásra.

– Minden alapanyagot megveszünk hozzá. Igyekszünk minél közelebbi kistermelőktől vásárolni, a helyi gazdaság ereje ugyanis nagyon fontos számunkra. Mindenfajta haszonállatnak gyártunk alap- és kombinált takarmányt saját receptúra alapján, illetve a kliens kérésére az ő receptúrája szerint.

– Számokra lefordítva hogy néz ki a termelés?

– Egy hónapban 600–700 tonna takarmányt gyártunk. A baromfi havi 170–190 ezer tojást ad. Évente 130–170 ezer, különböző hasznosítású csirkét tartunk, Csehországból hozzuk őket. Jelenleg 12 ezer jércénk és kilencezer tojótyúkunk van. A baromfiállományban négy faj képviseltetik, közöttük a morva fekete és a vörös színű Isa Brown.

– A sok ezer baromfi tartását az elmúlt években sikerült korszerűsíteniük.

– Korábban nem vonzódtunk az uniós pályázati lehetőségekhez, a Pro Economica Alapítvány maros-mezőségi gazdaságfejlesztő programja azonban az első perctől megtetszett. Szerencsét próbáltunk, és sikerrel jártunk. A legújabb technológia szerinti, német típusú, automatizált ketrecrendszerre nyer-

tünk támogatást. Jelenleg két istállónkban működik a rendszer. Kevesebb mint két hónap múlva a harmadik, 500 négyzetméteres istállónk is felépül, és természetesen ott is ezt a rendszert fogjuk üzemeltetni. Az új helyiség azonban nem jelent állománybővítést. Nem a terjeszkedés, hanem a minőségi növekedés, tökéletesedés a cél. A harmadik istállóval még jobb körülmények között tarthatjuk a baromfit, ez pedig majd a termelésben is meglátszik. Mindig is azt tapasztaltam, hogy az állat a legjobb laboratórium.

Beszélgetésünk végén a család is szóba került. Székelyéknek a felnőtt lányuk mellett – aki szintén sikeresen pályázott a Pro Economica Alapítványnál egy 24 lóerős traktorra, ami a jövőt jelentő akácültetvénynél tesz jó szolgálatot – egy 17 éves, jól tanuló fiuk is van. Két szép unokával – egy kislánnyal és egy fiúcskával – is megajándékozták őket az égiek, így van miért, kiért álmodni, tervezni, a legjobbra törekedni.