Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-10-09 16:56:45
Legutóbb szeptemberben kísérelte meg Peti András jogász, városi tanácsos keresztülvinni a tanácson az ANL-s lakások eladhatóvá tételéről szóló határozattervezetet, viszont a polgármester levette azt a napirendről, és ezáltal immár sokadik alkalommal hiúsította meg a próbálkozást. Lapunk arra volt kíváncsi, hogy a lakásokat bérlő fiatal családok részéről mutatkozik-e igény az ingatlanok megvásárlására.
Holtpontra jutott a marosvásárhelyi ANL-s lakások helyzete. Egyrészt anyagiak hiányában nem épülnek új lakások, tehát az évek óta a várólistán szereplő több száz fiatal családnak szinte nulla az esélye, hogy lakáshoz jusson. Marosvásárhelyen több mint 250 ANL-s lakrész (száz körül van a kétszobások száma, a többi egyszobás) van. Évente legtöbb két-három eset fordul elő, hogy a bérlő külföldre költözik vagy saját lakáshoz jut, és felszabadul az általa bérelt lakrész. Ugyanakkor az ANL-s lakások eredeti rendeltetése, miszerint egy család öt évig bérelheti, utána át kell adják helyüket egy másik fiatal párnak, feledésbe merült, hiszen a 2002-ben elsőként épült tömbház lakói immár tíz éve benne laknak.
Másrészt, ha a bérlők szemszögéből közelítjük meg a kérdést, általában 5-10 éve élnek egy lakásban, családot alapítottak ott, otthonuknak érzik és mégis tartaniuk kell attól, hogy bármikor kitehetik őket. És hiába lenne pénzük rá, nem vásárolhatják meg az általuk elfoglalt ingatlant. Mi több, mivel nem a sajátjuk, nem is alakíthatják át kényük-kedvük szerint a lakást, hiszen amelyik pillanatban el kell hagyniuk, odavész a befektetés. A legjobb példa a nyári időszak volt, amikor három hónapig meleg víz nélkül maradtak, és nem volt lehetőségük alternatív melegvíz-előállítási berendezést szerelni, mivel nem tulajdonosai a lakrészeknek.
Eladás feltételekkel
Peti András több alkalommal is a tanács elé terjesztette az ANL-s lakások eladhatóvá tételére vonatkozó határozattervezetet, de mindahányszor a polgármester ellenállásába ütközött. A polgármester szerint ugyanis nincsen semmi garancia arra, hogy az eladásból befolyó összegek visszakerülnek a városhoz, hogy abból új lakásokat építsenek. Peti András azonban hangsúlyozta, a Fejlesztési, Középítkezési és Lakásgazdálkodási Minisztérium által kiadott 2008. november 20-i 1498-as rendelet értelmében az eladásból származó összeget kizárólag lakásépítésre lehet felhasználni. – A minisztériumi rendelet úgy fogalmaz, hogy azok a települések, ahonnan befolyik az adásvételből származó pénzösszeg, prioritást élveznek a visszaosztáskor – fejtette ki a jogász, aki azt fontolgatja, amennyiben további igénylések érkeznek a bérlőktől, visszatér a határozattervezetre, viszont bizonyos kiegészítésekkel. – Bele kellene foglalni a tervezetbe a feltételt, hogy ezek az adásvételi szerződések akkor lesznek érvényesek, ha garanciát kapunk, hogy az eladásokból származó összeg ide visszakerül. Meg kell nézni, hogy jogilag ez miként kivitelezhető. A tanácsülésen ugyanakkor egy másik kiegészítési javaslat is elhangzott, az, hogy az adásvételnek legyen feltétele egy, a tömbházfelelős által kibocsátott bizonylat, miszerint az illető bérlő nem hiányzik több mint hat hónapot az ingatlanból – szögezte le Peti András.
Öt évből tíz?
Kérdésünkre, hogy miért nem alkalmazzák az eredeti elképzelést, miszerint a bérlők öt évig foglalhatják az ingatlant, és azután mások jönnek a helyükbe, Peti András elmondta, elfogyott a lakásépítésre szánt keret, és akkor gondolta a kormány, hogy ezt a folyamatot úgy tudja felgyorsítani, hogy lerövidíti egy évre az időszakot, ami után meg lehet vásárolni, és az ebből befolyt összegeket visszafordítják lakásépítésre. – Az elképzelés nagyon jó volt, öt évig kedvezményes bérleti díjat fizetnek, ez idő alatt félretesznek, pénzt takarítanak meg, hogy akár a szabad piacról, akár az általuk bérelt lakást megvásárolják. Viszont a polgármesteri hivatalban senki sem vállalja fel, hogy öt év után kitegye az illető bérlőt és eladni sem akarják nekik a lakásokat – mutatott rá a tanácsos.
Országszerte a lakások egy százalékát értékesítették
– közölte lapunkkal Bakó Attila, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal lakásügyi osztályának vezetője. – Az országban eddig körülbelül 24500 ANL-s lakás épült, ezek közül 248-at adtak el, ami alig egy százalékot jelent. A bérlőknek számolniuk kell azzal, hogy a teljes összeget egyszerre kell kifizetni – tette hozzá. Az osztályvezető kérdésünkre válaszolva elmondta, jelenleg tíz alatt van az ANL-s lakások megvásárlására benyújtott kérvények száma, igaz, ezek a legutóbb megújított kérvények, az évek során ennél jóval többen jelezték, hogy megvásárolnák a bérelt lakrészt. 2010-ben, amikor napvilágot látott az eladást lehetővé tevő törvény, több mint száz kérvény érkezett a hivatalba. Peti András szerint a bérlők egy része a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal alkalmazottja, akik tisztában vannak vele, hogy a hivatal elzárkózik az értékesítéstől, ezért nem mernek szembeszállni ezzel az állásponttal. A jogász úgy véli, amennyiben meglenne a határozat, miszerint adott a lehetőség a megvásárlásra, sokan élnének ezzel a lehetőséggel.
42 lakóból 35 megvásárolná
– Kilenc éve, amióta itt lakunk, erre gyűjtünk, az összeg nagy része megvan – jelentette ki határozottan egy Pandúrok úti tömbházban lakó családanya. – Kilenc év alatt befektettünk a 66 négyzetméteres, kétszobás lakásba, kifestettük, méretre szabott bútort készíttettünk, kicseréltettük vasajtóra a régi ajtót, kialakítottuk az életterünket. 2010-ben, amikor napvilágot látott a törvény, hogy meg lehet vásárolni, aláírásgyűjtésbe kezdtem, és a tömbházunkban lévő 42 lakrészből 35-en írták alá, hogy megvásárolnák a lakást – magyarázta a bérlő, aki szerint akkor a két Pandúrok úti, valamint a Negoiului utcai tömbházak 132 lakrészéből 100 esetében jelezték a bérlők, hogy szívesen tulajdonosokká válnának.
Inkább a kétszobások találnának gazdára
– Ha kétszobás lakásunk lenne, akkor mindenképpen megvásárolnánk – jelentette ki egyik egyszobás lakás bérlője, egy fiatal anyuka. – Az igazság az, hogy kinőttük a lakást, amióta megszületett a kislányom, és főleg, mert szeretnénk még egy kisbabát. Így bérlőként bizonytalanságban tartanak, mivel először öt évre szólt a szerződésünk, aztán, amióta az lejárt, évente hosszabbítani kell. Ugyanakkor folyton attól tartunk, hogy megemelik a bért, most az egyszobásra 90 lejt fizetek, a kétszobásra 160 lej a lakbér. Ehhez télen hozzátevődik a 350-400 lejes közköltség – sorolta aggodalmait a fiatal anyuka, aki hozzátette, a kétszobás lakásokat elfoglaló családok nagy része azért nem kérvényezte a megvásárlást, mivel ki volt jelentve, hogy nem bocsátják áruba a lakrészeket.
Érdeklődésünkre, hogy ellenőrzi-e valaki, hogy valóban azok tartózkodnak a lakásban, akiknek a nevére szól, az édesanya elmondta, évente egy-két alkalommal rajtaütésszerűen jönnek ellenőrizni a polgármesteri hivatal által megbízott illetékesek. – Előfordult, hogy hajnali hat órakor kopogtattak az ajtón, és kérték a személyazonossági igazolványainkat – fogalmazott.