Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Ritkán látni annyi szép várandós fiatalasszonyt, mint Bernád Ilona természetgyógyász, bába, néprajzi szakíró előadásán a marosvásárhelyi Spectrum Színházban. Jelenlétük azt bizonyította, hogy sokan vannak, akiket érdekel az ősi népi tudás, amit elődeink a várandósság, a vajúdás, a szülés, az anya- és csecsemőgondozás és a meddőség kezelése terén felhalmoztak. Ezekről szólt az előadás, amelyért 2003-ban Magyarországon az országos szülésznői konferencián különdíjat kapott az előadó.
Bernád Ilona tizennégy évi szülésznői gyakorlat alatt ismerte meg az állami rendszer erényeit és hibáit, majd hosszú tanulási és kutatási folyamat után további életét elsősorban a néphagyományokban megőrződött természetes szülés, bábaság, gyermekáldás témájának szentelte. Kutatásaival, írásaival, előadásaival azt szeretné elérni, hogy a nők jobb kedvvel szüljenek, s a folyamatot ne traumaként, hanem boldogságként éljék meg. Húszévi munka során több mint ezerhétszáz édesanyával, édesapával, nagyszülővel, bábával, népi gyógyítóval beszélgetett a természetes szülésről, születésről, az élet tiszteletéről és szeretetéről, a nehéz helyzetek megoldásáról. Az Isteni folyamat című kötetében megjelent vallomásokat feldolgozva arra a következtetésre jutott, hogy a magyarságot elválasztó határok ellenére a szellemi kultúra, a népi bábaság, gyógyászat és egészségkultúra a Kárpát-medencében, Moldvában és a nagyvilágban élő magyarság körében egységes.
Előadásában először is azt hangsúlyozta, hogy a régi asszonyok, bábák nem féltek a szüléstől, természetesnek, az élet velejárójának tartották, ezért tudtak a gyermekek legtöbbször természetesen megszületni. Volt türelmük, idejük megvárni, hogy a gyermek indítsa be a saját születését, ami hozzájárult a szövődmények megelőzéséhez, és boldogságossá tehette a szülést. Még a gondolataikban sem fordult meg a „komplikáció” lehetősége, akkor sem, ha a vajúdás több napig tartott. Erről egy moldvai ősbábával folytatott beszélgetés győzte meg az előadót, akinek többször megismételt kérdésére, hogy mit tenne, ha valami baj történne, a bába hittel válaszolta, hogy „Isten őrizzen meg attól!”.
Az asszonyok közül, akik a hagyományok szerint éltek, volt, aki eltökélte, hogy egyedül szül, mások egymásnak segítettek. Általánosságban a család nő tagjain kívül a bábaasszony, a támasztóasszonyok (dúlák) tartották, biztatták, vigasztalták, segítették át a lelki és testi nehézségeken őket. Mert szülés közben bekövetkezik egy holtpont, amikor az asszonyok úgy érzik, hogy meghalnak, olyankor történik meg a tudatban, a lélekben az édesanyává való újjászületés, ami teljesen átformálja az életüket – hangsúlyozta Bernád Ilona. A jó bába ezen a ponton is át tudta segíteni az asszonyokat, „mivel lelkükbe van írva az anyaság”.
„A magyarság ősi hitében a gyermekáldás, az anyaság, összességében a női lét a Boldogasszony oltalmában és tiszteletében történt.” Régi hitünk természetfeletti tulajdonságokkal bíró asszonyának, a Nagy Istenanyának a nevét a népéletben és a népi orvoslásban számtalan szó megőrizte. Hogy csak néhány példát említsünk: a boldogasszony ágya (a vajúdó nő számára vetett tiszta ágy), boldogasszony oszlopa (szülés idején ebbe kapaszkodott a szülő nő), boldogasszony palástja, füve, mentája, haja, csipkéje, rózsája… és sorolhatnánk hosszan gyógynövényeink elnevezését – írja, mondta az előadó.
Minden gyermek megérdemel egy emberhez méltó születést – utalt a kórházi szüléskor használt olyan módszerekre, amelyek tapasztalatai szerint nem jók, és gyűjtései azt a célt szolgálták, hogy ezektől a módszerektől meg lehessen szabadulni. Azok az anyák, akik könnyen szültek, azt mondták, hogy nem féltek. Bizonyos testhelyzetekben, négykézláb, térdepelve vagy guggolva a fájdalmat sem érezték, ezért jó a vajúdó nőnek lehetővé tenni, hogy a számára megfelelő szabad testhelyzetet válassza – emelte ki az előadó. Majd hozzátette, hogy szüléskor az anya szervezete olyan hormonokat termel, amelyek biztosítják a félelemmentességet, akár azt is, hogy ne fájjon, s hogy a fájdalmat az anya elfelejtse. A vajúdó anya szervezete olyan anyagot is termel, ami megvalósítja a transzcendens kapcsolódást a női őserőhöz, a Teremtő Atyához, Jézus Krisztushoz, kinek-kinek hite szerint.
Bár elsősorban a vagyon megtartása miatt voltak egykéző vidékek, és sok asszony meghalt magzatelhajtásban, a magyar emberek többsége életpárti volt. Úgy tartotta, hogy a gyermekkel jön a bőség és az élet. A várandós asszonyokat minden rossz hírtől, behatástól védték, nem mehetett halottas házhoz, temetésre, és azt tanácsolták, hogy kímélje magát. Sokan viszont azt tartották: úgy lehet könnyen szülni, ha a szülés előtt álló nő az utolsó percig dolgozik, nem nehezedik el, nem hizlalja el magát. Sok helyen a bábaasszonyt akkor fogadták meg, amikor megmozdult a baba. Bár csekély számú rossz példát is lehet említeni, a bábák többsége „máriás lelkületű”, hívő asszony volt, akik a vajúdás idején is imádkoztak. Szülés után jelen voltak a baba korai, késői betegágyánál, szexuális tanácsot adtak, ha úgy hozta a szükség. A tudást női elődeiktől tanulták, ugyanakkor Mária Terézia uralkodásától, az 1700-as évek végétől már működött bábaképzés.
Az otthon szülések idején alig avatkoztak be a születésekbe. A homloktartás az egyedüli, amikor a baba nem tud megszületni. Ha a szükség úgy kívánta, orvost hívtak, az anyát kórházba vitték, de általában kivárták, amíg megindul a szülés.
Az első életfeladatunk, hogy megszülessünk, és ahogy, amilyen körülmények között ez megtörténik, olyan lesz a későbbi életünk. A születésnél jelen levők jelekből tudták, hogy ki születik a családba, és ahogyan világra jött, abból felismerték a temperamentumát. A születés körülményei azért fontosak, mert végig a jelekből tudták, ott van a baba „lélekjelenléte” is – hangzott el az előadás során. Bernád Ilona azt hangsúlyozta, hogy az elszenvedett születési traumát az újjászületés szertartásával lehet korrigálni, amit a bábák szintén ismertek.
Beszélt arról is, hogy a háromosztatú, jellegzetes magyar házban az első ház volt a születés szakrális helye, a tisztaszoba. Elmondta, hogyan segítették a vajúdást, ami kapaszkodás közben jobban haladt előre. Azt is hozzátette, hogy a legkevesebb lágyszövet sérülés a négykézláb, térden, guggoló helyzetben szülő asszonyoknál fordult elő. A derékra, a keresztcsontra tett meleg pakolás, a meleg gyógynövényfürdők, a meleg lábfürdők segítették a vajúdást. Akárcsak a has „mozgatással” való masszírozása. Nagyon jó módszernek tartották és tartják a meleg vízben való szülést is, ami romániai viszonylatban egy brassói magánklinikán lehetséges. Dr. Michel Odent idézve franciaországi példaként említette a pezsgőt, ami a vajúdás háromnegyedénél magzatkilökő reflexet vált ki, és érdekes módon ezt csángó falvakban is gyakorolták pálinkával. Ideális állapotban, ha az anya egészséges, a magzat jól van, a szülés alacsony kockázatú, és a szülő nőt nem kérdezik, vizsgálják állandóan, ha guggolva, térdepelve, négykézláb szül, és lehajtott fejjel befele, bensőjébe fordul, beszűkíti a látóterét, akkor is működésbe lép a magzatkilökő reflex. Olyankor az sem számít, ha a négy kilót is meghaladja a csecsemő súlya. És egyáltalán nem kell hanyatt fektetni, s közben a szülő nőt nyomatni, a hasát nyomni – idézte szülésznői tapasztalatait az előadó, aki szerint a magzatvíz és a magzatmáz arra való, hogy az anya függőleges testhelyzetében kicsússzon a gyermek. A legkevesebb gátrepedés akkor van, amikor négykézláb vagy térdepelve szülnek az anyák. Ebben a helyzetben a vállelakadásos baba is világra jön, és Angliában például a kórházakban sem végeznek gátmetszést. A köldökzsinórt, amelyben a baba vére van, ami a tüdőalveolusok felületét növeli, csak azután tanácsos elvágni, miután lélegezni kezd az újszülött. A világra jött csecsemőt pedig az édesanyjának kell tartani a bevésődés végett, mert általa kapcsolódik a világhoz. Ha az újszülött távol van az édesanyjától, akkor később sem tud igazán kapcsolódni senkihez. Holott a gyermek és szülő viszonya létfontosságú a család, a nemzet szempontjából. A gyermek immunitása úgy alakul ki, ha az édesanya hüvelyén keresztül születik, s az ott található jótékony baktériumokkal benépesül minden testnyílása. Fontos, hogy az édesanyja előtejét kapja először, majd az egy, másfél évig tartó szoptatás is erősíti az immunrendszert.
Végül a meddőség került szóba, ami a magyar párok 25 százalékára jellemző, egyik okozója a stresszes életmód, aminek hatására a szervezet szeretethormonok, oxytocin helyett stresszhormont termel. Kezelésére jó tanácsokat ad a hozzá fordulóknak – számolt be sokrétű tevékenységéről Bernád Ilona.
Anélkül, hogy idealizálnánk a népi bábaságot és népi gyógyászatot, nagyon fontos tudásanyagot közvetítenek, ami kapcsolódik a hithez, az ősvalláshoz, a mai valláshoz, a természetességhez, a szeretethez – foglalta össze a mondottakat az előadó. Minderről részletesen Isteni folyamat című könyvében olvashatnak az érdeklődők.