Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Györgyike rövid életének legboldogabb napjait Szovátán tölti. A beteg kislány számára a gyógyírt a szabad természet, a virágok, az erdei madarak dala, a fenyőillat, a Medve-tó körüli vagy a Patakmajor felé való séták jelentik. Györgyike természetszeretete jegyében építi ki Bernády gyereke emlékparkját, a lány halála után a róla elnevezett villájával szemben, az út túloldalán.
Sajnos ma hiába keressük a Bernády-villával szemben, Szovátafürdő hajdanában legszebb kis parkját. Szemét és földkupacok, építkezési törmelék vigasztalan látványa fogad. Reméljük, ahogyan sikerült az utolsó percekben megmenteni az enyészettől Szováta legszebb villáját, arra is kerül majd megoldás, hogy újból Bernády Györgyhöz méltó állapotba kerüljön emlékhelye is.
Az emlékparkba építendő kis református templom tervei 1936 júliusára készülnek el. A tervrajzon első helyen Bernády Györgyné neve szerepel mint megrendelő, így az sem zárható ki, hogy akárcsak a szovátai villavásárlás, a telepi kistemplom építésének az ötlete is a feleségé volt. A telepi kistemplomból csak az alapok készültek el, Bernády teljes energiájával, szavainak meggyőző erejével a szovátai református templom építésének megkezdését szorgalmazza.
1936. szeptember 20-án Bernády kezdeményezésére, rendkívüli közgyűlésre hívja össze az iskola-imaterembe a presbitériumot Bartha Béla lelkipásztor. Itt mondja el Bernády György, teljes ékesszólását bevetve, híres beszédét, a templomépítés megkezdésére bátorítva a szovátaiakat. Felsorolja a javaslatait is a pénzalapok előteremtésére. Javasolja az egyházfenntartási hozzájárulás felemelését is. Ekkor jelenti ki, hogy bármekkora lesz is a presbitérium által megszavazandó összeg ő ennek a húszszorosát fogja a templomépítés javára adományozni. Bernády meggyőző tehetségét számtalanszor bebizonyította marosvásárhelyi polgármestersége idején. Szovátai beszédét is a presbitérium zajos helyeslése, éljenzése követi.
A templom terveinek elkészítésével dr. Joós Andor építészt bízzák meg. Akárcsak Bernády, tagja az Országos Magyar Párt Intéző Bizottságának. (1935. március 9-én az OMP Intéző Bizottságának ülésén a párt nemzeti önvédelmi programjának kidolgozását, az autonómia megszerzését javasolja Bernády. A feladat kidolgozására kijelölt héttagú bizottságba választják a javaslattevő Bernády György mellett Joós Andort is.)
Az előzetes megbeszélések után 1937. április 18-án mutatja be templomterveit az építész. A két terv közül az egyik, egy a székely népi építészet stílusjegyeit hordozó templomé volt. Az építész bemutatja Bernády Györgynek a presbitériumhoz címzett levelét is, amelyben kéri a szé-kely stílusú templomterv elfogadását.
Az építkezés, mint minden nagy munka, nem zajlott zökkenőmentesen. Bernády 1937 októberében elutasítja Bartha Béla lelkipásztor kérését egy 5000 lejes kölcsönre, Kós Károlynak a templomtervre és a kivitelezési költségekre vonatkozó elmarasztaló véleményére hivatkozva, melyben a neves építész kéri az építési- és a költségvetési tervek átdolgozását.
Mindez semmit sem von le Bernády György történelmi érdeméből, hogy kezdeményezője, elindítója volt a református templom építésének. A templom a világháború kitörése előestéjén készül el. Építkezés nélkül, a háborús erőfeszítések, majd az impériumváltás elvitték volna az egyház pénzalapjait, de az egyházi tulajdonban lévő földek is, ( melyeket a presbitérium bölcs előrelátással eladott és templomépítésre fordította az értük kapott összegeket) mind elvesztek volna a kommunista államosítással. Súlyos csapást jelentett volna az is, hogy az egyházi iskola államosítása után imaterem nélkül maradtak volna a reformátusok. Így bátran kijelenthetjük, hogy dr. Bernády Györgynek elévületlen érdemei vannak abban, hogy a szovátai reformátusoknak templomuk épült és ezáltal a Kis-Küküllő mente legnépesebb református közösségévé válhattak.
Bernády javaslatára hívják meg a kazettás mennyezet elkészítésére felesége barátnőjét, özv. Bartha Péternét (nagymamámat), ki mint már láttuk, részt vesz a Bernády villa homlokzatának festésében is. Ugyanakkor ő festi meg a villa Vigh István tervezte székely bútorait is. A kazettás mennyezet másik kivitelezője a vásárhelyi festőiskola egyik legtehetségesebb növendéke, lányának egykori iskolatársa Nemes Irénke (édesanyám) volt. A két festőnő kapcsolata így Bernády György révén vált szorosabbá, ami végül a húszéves festőlány és Bartha Péterné fia, Józsa Gerő magyartanár házasságához vezetett.
Bernády nem érhette meg az általa megálmodott templom felszentelését. 1938 nyarát és őszét szinte a halála napjáig nyaralójában töltötte, így láthatta az elkészült templomtornyot. 1938. október 20-án Szovátán lesz rosszul. Hazaviszik Vásárhelyre. Utolsó földi útján, kitekintve kocsija ablakán, a még pirosban álló, de már tető alá hozott, templom képét vihette magával Szovátáról.