Bethlen István és kora
Magyarország gazdasága alapvetően sikeresnek volt tekinthető Bethlen István miniszterelnöksége idején – mondta Tomka Béla, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora a Gróf Bethlen István és kora című konferencián a múlt hét végén Budapesten.
Magyarország gazdasága alapvetően sikeresnek volt tekinthető Bethlen István miniszterelnöksége idején – mondta Tomka Béla, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora a Gróf Bethlen István és kora című konferencián a múlt hét végén Budapesten.
Az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságának rendezvényén a történész hangsúlyozta, hogy az első világháború utáni újjáépítés eredményeként a bruttó hazai termék értéke 1925-re elérte a világháború előtti utolsó békeév szintjét. Ezután 1929-ig, a gazdasági világválságig a gazdaság gyorsan fejlődött.
Megemlítette, hogy Bethlen István miniszterelnöksége idején a mezőgazdaság stagnált, aránya pedig jelentősen csökkent a nemzeti termék összértékén belül. A gazdasági növekedésben a kisipar járt az élen, és fellendült a lakásépítés is. A beruházások hatékonysága jónak volt mondható, az infrastrukturális fejlesztéseknek pedig pozitív hatásuk volt a gazdaságban a későbbiekben is.
Mint mondta, a bethleni konszolidációval jelentősen nőtt az átlagéletkor, a nőknél és a férfiaknál egyaránt, s ezt elősegítette a többi között az anya- és csecsemőgondozás fejlesztése, valamint a társadalombiztosítás kiszélesítése, mindez pedig segítette a hosszú távú növekedést is.
Gyáni Gábor, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének kutatóprofesszora arra hívta fel a figyelmet, hogy komoly szociális kérdéseket vetett fel az országba Trianon után áramló jelentős menekültáradat. A vidéki magyar polgári fejlődés lehetőségét is elveszítette az ország a trianoni békeszerződéssel, és Magyarország legelmaradottabb területeit is elcsatolták. Értékelése szerint a területcsökkenés következtében Budapest jelentősége látványosan megnőtt.
A Horthy-kor európai jelenség, mert kellő időben adott helyet a jóléti állam térhódításának, amelynek egyik fő eleme a széles körű társadalombiztosítás volt – jegyezte meg.
Sipos József, a Szegedi Tudományegyetem docense arra hívta fel a figyelmet, hogy a Bethlen István földművelésügyi minisztereként ismert Nagyatádi Szabó István kisgazda politikus korábban már azonosult az 1918-as polgári demokratikus forradalom földreformjával, amelyben Károlyi Mihály államfő a saját földjén kezdte meg Kápolnán a földosztást. 1919 elején már megalakultak a földigénylő bizottságok az egyes településeken, és a köztudattal ellentétben a földreform végrehajtása dinamikusan indult, de ezt keresztülhúzta a Tanácsköztársaság ténykedése – állapította meg.
Az egyetemi oktató felidézte, hogy az 1920 őszén megszavazott földtörvény lehetőséget adott a parasztságnak arra, hogy szoba-konyhás házakat építsenek az átlagosan 600 négyszögöles telkeiken. A Bethlen-kormány megalakulásakor 1921 tavaszán a kisgazdák követelték a földreform-törvény végrehajtását, és ennek eredményeként 1921 közepén megjelent a törvény végrehajtási utasítása. Sipos József a Bethlen-éra egyik legnagyobb mulasztásának nevezte, hogy ennek ellenére mégsem ment végbe az agrárproletariátus felemelkedése a Horthy-korszakban.
Ungváry Krisztián, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa emlékeztetett arra, hogy Bethlen István különböző politikai manőverekkel „szabotált” jó néhány zsidóellenes törvényjavaslatot, valamint arra is, hogy 1920-ban egy titkos szavazással megtartott parlamenti választáson alulmaradt egy szélsőjobboldali képviselőjelölttel szemben.
Szerinte az ország vezetői magukévá tették az állampolgárok szociális igényét, a mások kifosztása árán kiszolgáló politikát a harmincas években, Bethlen István miniszterelnöksége után. Arról is beszélt, hogy Zilahy Lajos író faji alapon ajánlotta fel javait vagyonából a magyar fiatalok megsegítésére.
