Bírálják a szerbiai rehabilitációs törvényt
Több vajdasági magyar civil szervezet és párt elutasítja a szerbiai rehabilitációs törvényt – olvasható abban a közleményben, amelyet Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke juttatott el az MTI-hez.
Több vajdasági magyar civil szervezet és párt elutasítja a szerbiai rehabilitációs törvényt – olvasható abban a közleményben, amelyet Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke juttatott el az MTI-hez.
A közlemény aláírói szerint a Magyarország részéről is bírált, a délvidéki magyarság számára hátrányos – és mint fogalmaznak: a kollektív bűnösség elvét sugalló – vagyon-visszaszármazta-tási és kárpótlási (restitúciós) törvény, továbbá a rehabilitációs törvényjavaslat egyes rendelkezései egymással ellentétesek. Ezenkívül a kárpótlási törvény egyes rendelkezései ellentmondanak egymásnak, és a vajdasági magyarságra nézve hátrányos megoldásokat tartalmaznak.
„A rehabilitációról szóló törvényjavaslat nem tartalmaz időpontot, amelytől számítva a rehabilitálást kérni lehetne, vagyis időben nem korlátozza azt. Ezért a restitúciós törvényből is törölni kellene a határidőket, miszerint az elvett vagyon-visszaszármazta-tásra és a kárpótlásra csak azok jogosultak, akiket vagyonuktól 1945. március 9. és 1968. február 15. között fosztottak meg” – olvasható a közleményben.
A vajdasági aláírók hangsúlyozzák, hogy a rehabilitációs törvényjavaslat kizárhat olyan rétegeket, amelyeket megilletnének mind a rehabilitáláshoz, mind a restitúcióhoz való jogok. „Magyar vonatkozásban gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mindazok a személyek, akiket behívtak a honvédségbe, vagy más katonai egységekbe a mai Szerbia területén, és harcokban életüket vesztették, nem jogosultak rehabilitálásra, és ennél fogva kárpótlásra, vagyon-visszaszármaz-tatásra sem” – írják a közleményben.
A dokumentumban felhívják a figyelmet arra, hogy „a rehabilitálás nem helyettesítheti egy olyan képviselőházi politikai nyilatkozat elfogadását a szerb parlamentben, amely elítéli az 1944-45-ös délvidéki vérengzést, és amely eltörli a csurogi, zsablyai és mozsori magyarokra kimondott, a mai napig fenntartott „kollektív bűnösséget” és koholt vádakat, biztosítja az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát, valamint az események hatékony tudományos feltárását és az elkövetők megnevezését.”
