A bizonyítékok szolgáltatásáról az új perrendtartási szabályok szerint
Minden polgári per alapjellemzője az, hogy a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett a bíróság bizonyítást rendel el.
Minden polgári per alapjellemzője az, hogy a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett a bíróság bizonyítást rendel el. A bizonyítékok szolgáltatása a felek és a bíróság feladata, ezért a bíróság a bizonyítást általában a felek indítványa alapján rendeli el. Ugyanakkor a bíróság hivatalból is elrendelheti egyes bizonyítékok szolgáltatását a felek beleegyezése, vagy akár annak hiányában is.
Ez alkalommal a bizonyítás általános szabályait fogjuk bemutatni a február 15-én hatályba lépett új Polgári eljárási törvénykönyv szerint.
A bizonyítékokra valamint a bizonyítékok szolgáltatására vonatkozó törvényi előírásokat eddig a pillanatig főleg a régi Polgári törvénykönyv, illetve a régi Polgári eljárási törvénykönyv tartalmazta, ami az említett időponttól kezdődően megváltozott, ezt a feladatot csakis az új Polgári eljárási törvénykönyv vette át.
Az általános szabály szerint a bizonyítással terhelt személy a kérvényező személy, vagy felperes (románul reclamant), mivelhogy ez az a személy, aki valamilyenféle igényt próbál megvalósítani a perbe hívás útján. Ellenben kétségtelenül az alperes álláspontja is bizonyításra szorul, mivelhogy egy valós védekezés biztosítása érdekében a saját nézőpontját bizonyítékokkal kell alátámasztania.
Az új Polgári eljárási törvénykönyv által használt megfogalmazás szerint „aki egy állítást tesz a per alatt, az köteles azt bizonyítani”.
A bizonyítás tárgyát azok a tények és okiratok képezhetik, amelyek egy létező jogviszony megszületését, módosítását vagy megszüntetését idézhetik elő. Pontosabban azokról a tényekről és iratokról beszélünk, amelyek jogokat vagy kötelezettségeket hoznak létre és amelyek a megszületett jogi konfliktussal kapcsolatosak.
A törvény szerint a bizonyítékok csakis akkor hagyhatók jóvá, amennyiben eleget tesznek a következő kitételeknek:
– törvényesek – tehát azon bizonyító eszközök közé tartoznak, amelyek a törvény által elő vannak írva,
– az ügyre vonatkozó – tehát kapcsolatban vannak a per tárgyával,
– perdöntőek – pontosabban a bizonyíték perdöntő szereppel rendelkezhet.
A bizonyítékok szolgáltatása először is azt feltételezi, hogy a bíróság ezeket jóváhagyja.
Ugyanakkor a bizonyítékok szolgáltatásának jóváhagyása csakis akkor történhet, ha a fél a törvény által előírt körülmények között ezeket kérvényezte.
Míg a felperes a bizonyítási kérését a perbehívó keresetén (románul cerere de chemare în judecată) belül fogalmazhatja meg, az alperes ilyen jellegű kérvényezést a válasziratába (románul întâmpinare) foglalva teheti, az erre vonatkozó jog elvesztésének terhe alatt. A jogvesztés terhe polgárjogi teher, amely a perbeli felek részére bizonyos időpontokat és kitételeket szab meg egyes jogok gyakorlására nézve. A bizonyítás kérvényezésére nézve a jogvesztés terhe azt jelenti, hogy amennyiben a felek bizonyítékaikat nem foglalták a perbehívó keresetbe, illetve a válasziratba, erre vonatkozó jogaikat elveszítik.
Ez a szabály sokkal szigorúbb, mint az eddigi szabályozás, mely szerint a bizonyítás kérvényezése legkésőbb az első bíróság előtti megjelenésükkor is történhetett.
Ellenben, kivételes módon, a fenti pillanatok után is kérhető bizonyítékok jóváhagyása. Ilyen kivételes esetek a következők:
– a tárgyalás alatt történő módosítások a perbehívási keresetben szükségessé teszik más bizonyítás szolgáltatását,
– új bizonyítékok szolgáltatása a tárgyalás alatt vált szükségessé, helyzet, amit a fél nem láthatott előre,
– a perbeli fél a bíróság tudomására hozza, hogy alapos okokból nem állt lehetőségében a bizonyítás időben való kérvényezése,
– amikor a bizonyíték szolgáltatása nem okoz elhalasztást,
– amikor a felek beleegyezése születik meg további bizonyítás iránt.
Itt is észlelhetők kis módosítások az eddigi törvénykezéshez képest. A mostani törvénykezés szerint kivételes eset az is, amikor a bizonyíték a fél tudatlansága vagy felkészületlensége miatt nem volt kérvényezve (persze csak akkor, amikor ez nem részesül ügyvédi képviseletben). E szerint ez a mentség nem lesz felhasználható.
Ahogy már említettük, a felek kérésére jóváhagyott bizonyítás mellett, a bíróság hivatalból is elrendelheti bizonyítékok szolgáltatását.
A bizonyítékok szolgáltatásának jóváhagyásáról a bíróság végzésben rendelkezik, de csakis akkor, hogy ha ezek teljesítik a felsorolt kitételeket. Amennyiben a bizonyítékokat jóváhagyták, ugyanaz a végzés azt is fogja tartalmazni, hogy milyen tények bebizonyítására szolgálnak ezek.
A bizonyítékok szolgáltatása az érdemi tárgyalás előtt történhet.
Az általános szabály szerint a bizonyíték és az ellenbizonyíték szolgáltatása, amennyiben lehetséges, egy alkalommal történik, a bíróság által megszabott sorrendben.
Egy jóváhagyott bizonyítási eszközről le lehet mondani, ellenben ilyenkor az ellenfélnek jogában áll azokat a bizonyítékokat elsajátítani, tehát azokat saját maga felhasználhatja.
Ugyanakkor a lemondás esetében a bíróság elrendelheti azok szolgáltatását, a fél akaratnyilvánításával ellentétben is.
A bizonyítási eszközök a következők: a személyes meghallgatás (románul „interogatoriu”), beismerés, tanúk, szakértők, helyszíni szemle, okiratok, tárgyi bizonyítékok. Mindezekre ki fogunk térni a következőkben.
Kérdésekkel vagy hozzáfűzésekkel forduljanak a szerzőhöz következő e-mail címre: mhistvan@gmail.com
