Bodor Ferencz és Zakariás Antal szerepe 1848/49-ben

Az elmúlt évtizedekben igen vitatott téma volt, hogy Bodor Ferencz – az általa írt jegyzőkönyvben – később betoldásokat eszközölt annak bizonyítására, hogy az ágyúk öntésénél nem nélkülözhették szakmai, gyakorlati ismereteit.

(Folytatás december 5-i lapszámunkból)

Az elmúlt évtizedekben igen vitatott téma volt, hogy Bodor Ferencz – az általa írt jegyzőkönyvben – később betoldásokat eszközölt annak bizonyítására, hogy az ágyúk öntésénél nem nélkülözhették szakmai, gyakorlati ismereteit. Bodor Ferencz jegyzőkönyvét legelőször 1925-ben adták közé a Századokban. Az ide kapcsolódó személyes véleményem a következő: dr. Alapy Gyula (1872–1936) Komárom megyei főlevéltáros, képviselő, helytörténész és korának tekintélyes tudósa volt. Alapy nem engedhette meg magának egy olyan hiteltelen dokumentum közlését, amellyel beárnyékolta volna a Századok és személye hírnevét. Itt a kérdés tehát az, hogy milyen bizonyítékok vannak annak bizonyítására, hogy a jegyzőkönyvben a későbbi betoldásokat hamisították, és ezzel kétségbe vonják a jegyzőkönyv hitelességét? Ilyen állításokat egy történésznek meg kell gondolnia, mert ha későre is, de a legendaépítő történelmet el kell felejtenünk. Már bizonyított, hogy a jegyzőkönyv eredetiségét nem lehet megkérdőjelezni! Nézzünk csak tárgyilagosan a dolgok mélyére, hiszen ennek a komáromi tudósnak milyen érdeke fűződött volna ahhoz, hogy beárnyékolja Gábor Áron szerepét, és helyette egy ismeretlen Bodor Ferenczet emeljen pódiumra? Szerintem erről szó sincs, hiszen Bodor Ferencz elismerésével Gábor Áron nagysága semmivel sem lenne kisebb, sőt, a munkatársai révén még nagyobb megbecsülés övezné személyét. A másik logikus következtetéssel ugyancsak ellentmondunk annak, hogy Bodor meghamisította volna jegyzőkönyvét, hiszen elsősorban szembe kellett volna néznie nagyon sok olyan munkatársával, akik mind jelen voltak ezeken az eseményeken. Másodsorban, ha már valótlan betoldásokkal hamisít valaki, akkor azt még éltében úgy rendezi, hogy erről – saját érdemei elismerése céljából – nyilvános közlés jelenjen meg. De vajon a kiegyezés előtt ilyen ambíciói lehettek-e egy volt forradalmár századosnak? Nem gondolnám, hogy a teljes vagyonvesztés és börtönévek után ezt valaki az akkori merev politikai struktúrában erőltetni merte volna. Hogyan is merülhetett fel történészeinkben ez az elvtelen gyanúsítás Bodor ellen, akik méltatlan módon hallgatták el kiváló érdemeit és önfeláldozó munkáját, félretéve ezzel minden emberi logikát és tárgyilagos gondolkodást. Bodor szerény ember volt, nem foglalkoztatta egyáltalán az a gondolat, hogy elismerjék áldozatos munkásságát, de amikor már a hadügyminisztériumban dolgozott, akkor talán némi elismerést szerezhetett volna, ám az ilyen irányú törekvés és becsvágy akkor is távol állt tőle.

Érdemes elolvasni, hogy mit írtak róla 1870. december 23-án a Hon c. újság reggeli számában. Itt többek között leírják, hogy Bodor a forradalom idején 60 db olyan ágyút készített, amelyek fúrás nélkül tudtak golyót kilőni és ez abban az időben korszakalkotó megvalósítás volt.

Bodor Ferencz csak a kiegyezés után került Budapestre, ahol először a kataszteri hivatalnál dolgozott, de 1870-ben munkanélküli lett, és utána mint napidíjnok a hadügyminisztériumban dolgozott haláláig. 1874. november 12-én halt meg, és november 14-én temették el róm. kat. szertartás szerint a krisztinavárosi közsírkertben. Tíz gyermeke közül akkor még nyolc életben volt. (Melléklet az Országos Széchényi Könyvtárból előkerült gyászjelentés fénymásolatáról.)

Érdekességek Bodor Ferenczről a Hon című politikai és közgazdászati napilap 1870. december 23-i számából (Pest, 1870. december 23., péntek, 307. sz. Reggeli kiadás, 3. p.)

„Különfélék. Pest, december 22.

Egy azok közül, kiket elfeledtünk. A miniszterelnökségnél ott hever egy kérvény. – Hever ott ugyan több is, de most épen erről az egyről akarunk beszélni. E kérvényt Bodor Ferencz nyújtotta be. Ki az? Fogják sokan kérdezni. Hát ez, uraim, egy szerény technikus, akinek más büne nincs, mint hogy szabadságharczunk idejében a legbuzgóbb hazafiak egyike volt. Ő öntötte az első székely ágyut. Feltalálta, hogy lehet az ágyut úgy önteni, hogy a lőüreget ne kelljen külön furni bele. Ilyen ágyut 60-t öntött. Késöbb megbizta a magyar kormány, hogy lőporgyárat építsen. Felépítette majdani visszatérítés reményében a magáéból. Minden vagyona odaveszett. A szabadságharcz leküzdése után elfogták. Ott sínylődött számos évig a börtönben. Mikor kiszabadult, mint mérnök, munkás stb. tengette életét. Később alkalmazták a katasternél. Most hogy a katasteri munkálatok ott bevégződtek – a jobb sorsra érdemes ember, nyolcz gyermekével kenyér nélkül maradt. Most folyamodik valami szerény állomásért. Kitünő tehetségének nagy hasznát lehetne venni, hanem… Hja, miért nem vezetett muszkát?” (az OSZK-ban mikrofilmen jelzete: FM3/719.25. tekercs. 1870. 307. sz.)

Dr. Száva Tibor-Sándor (Bécs)

 Könyvészet:

A Hon c. újság reggeli száma, 1870. dec. 23.

Vasárnapi Újság, 21. évf. 47. sz. 1874. november 22. 752. o. Halálozások: „Bodor Ferencz, volt honvéd kapitány, ki a szabadságharcz alatt Csíkszékben az első lőpormalmot állította föl, e napokban elhunyt, s magán adakozásokból temették el a fővárosban, hol mint napdíjnok kereste élelmét a honvédelmi minisztériumban. Nyomorral küzdő család maradt utána.”

A Századok repertóriuma 1867-1975. Szerk. Pamlényi Ervin. (Bp., 1987. Akadémiai Kiadó. Bodor Ferenc: 4479. sz. tétel, 227. o.)

Alapy Gyula: A székely lőporgyártás és ágyúöntés 1849-ben (Századok, 1925/4-6. sz.)

Dr. Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban. I. Bp., 2008. Heraldika Kiadó. 192. o. = „Bodor Ferencz: szül. 1804. Magyar, rk. A csíkszentdomokosi rézbánya igazgatója. 1832. Neje Miller Teréz, családos. 1849 tavaszán és nyarán a csíkmadarasi lőpormalom vezetője, e beosztásában végül címzetes honvéd százados. A kiegyezés után hivatalnok a magyar hadügyminisztériumban.”

Egyed Ákos: Erdély 1848–1849. I-II. Csíkszereda, 1998–1999. II. kötet. 183–184. és 332. o. Vofkori László: Székelyföld útikönyve II. Csíkszék, Háromszék. (Bp., 1998. Cartographia Kft. 48-51.o. /Csíkmadaras/)

Pál-Antal Sándor: Csíkmadaras. Egy felcsíki falu hét évszázada. (Marosvásárhely, 1996. Mentor Kiadó)

Nagy Sándor: Háromszék önvédelmi harca 1848-49-ben (Kolozsvár, 1896)

Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének 80. évfordulójára, Kolozsvár, 1957. (p. 357-359)

Komán János: Bodor Ferenc, Gábor Áron testi-lelki jó barátja (Hargita Kald., 1998. 27-30)

Ágyúba öntött harangok (Tanulmányok Gábor Áron születésének 200. évfordulójára, Barót-Sepsiszentgyörgy, 2014)