2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az 1849. augusztus 6-án elhunyt Bodor Pétert szűkebb hazájában már alig ismerik, bár a magyar műszaki és tudományos világ soha nem feledte el a remekművek alkotóját, aki gyötrelmes életutat járt be. Neve kitörülhetetlenül fénylik a szakirodalomban és a lexikonokban, de számtalan szépirodalmi mű is hősévé emelte.

Múltunk, történelmünk és nemzeti hagyományaink megőrzése és az ifjú nemzedékkel való megismertetése kiemelten fontos számunkra. Egy hírneves ember akkor hal meg, ha elfelejtik, egy nemzet pedig akkor pusztul ki, amikor már nem emlékszik múltjára, történelmére és kiválóságaira. Egy másik kiváló székely tudós, Bodor Péter kortársa, az orientalista Kőrösi Csoma Sándor írta: „Tiszteld a múltat, és éltesd tovább!”. Igen! Ez az imperativus – úgy vélem – időszerű és örök érvényű figyelmeztetés! A múlt benne él a jelenben, nem tudjuk magunkat függetleníteni tőle, hatást gyakorol ránk. Múlt nélkül nincsen jelen, s a felelősségteljes jelen záloga a jövendőnek.

A hajdani zenélő kút hasonmása, T. Kovács Áron munkája

Ki is volt Bodor Péter?

A székely ezermesterként emlegetett feltaláló, ha nem is ezer, de legalább húsz szakterületen munkálkodott, és alkotott csodálatos, korában még ismeretlen műszaki remekeket. A rendkívüli szellemi képességekkel, alapos szakmai tudással és kivételes fantáziával megáldott Bodor volt kertész, órajavító, ács, asztalos, műszerész, lakatos, rajzoló, hidraulikus készülékek, vízi malmok készítője, építész, csodás mechanikai gépek alkotója, városi geometra (mérnök), terrakottakemencék alkotója, magától járó szekér feltalálója, hídépítő, zenei szerkezetek és hangszerek készítője, festőművész, szárnyas oltárok faragója, orgonakészítő – kortársai orgonaművésznek titulálták –, forgószínpad tervezője, zenetanár, puskatöltények gyártója, ágyújavító és a Marosvásárhely piacterén felállított csodálatos zenélő kút tervezője és megalkotója, amelyre legbüszkébb volt ő maga is, és amelynek külországokból is csodájára jártak.

Közismert, hogy az emberi élet állandó átalakulások, változások, megújulások folyamata. Ilyen változásokkal és ellentmondásokkal teli, különös emberi sors az övé! Elszánt cselekvés, merész gondolatok, csodálatos tettek, nemzeti lelkiismeret, és soha nem látott bámulatos megvalósításokkal tele alkotó élet, melyet beárnyékolt, sőt már-már elviselhetetlenné tett a pénz démona (démoni csábítása) és a hatalom kegyetlen megtorlása.

Életpályája mélység és magasság! A börtöncellák kínzó légköre ezzel szemben kiváló alkotásaihoz az anyagi alap megteremtésének szüntelen vágya, mellőzés és elismertség, nincstelenség és átmeneti jólét, megvetés és csodálat, irracionális cselekvés és céltudatosság, fojtogató reményvesztettség és csábító remények, valamint ünnepeltség és nélkülözés közé szorított életút.

A 19. század első öt évtizedében olyan úttörő zseni volt műszaki és művészi téren, akihez hasonló a mai napig nem született magyar földön. Első életrajzírója, Benkő Károly, a Református Kollégium néhai tanára így ír róla: „Termetére nézve magas szőke…, ép és illő alkatú, jellemére csendes, tanulságos beszédű – jól ismertem én is.”

Külországi peregrinációján sok országot bejárt, számos mesterséget, tudást elsajátított, de hazatért szülőhazájába az ő népéhez! Ezt a földet, ezt a népet vállalta egy életre, amelynek köszönhette mindazt, ami benne műszaki-tudományos, avagy művészi érték.

Több mint 20-féle szakterületen alkotott remekműveket. A mérce számára a tökéletesség volt! Sehol semmilyen feljegyzés nincsen arról, hogy munkája, ill. találmánya ne működött volna kifogástalanul. Mindegyik zseniális alkotása tökéletesen betöltötte azt a funkciót, amelyre megalkotta. Művei – melyek közül három orgona és az 1820-22 között Marosvásárhely főterén megépített zenélő kútjának budapesti hasonmása (1935–36), valamint az oltszemi (Kovászna megye) Mikó-kastély freskói átvészelték az évszázadok viharát – ezek mind az önkifejezés sajátos eszközeinek tekinthetők. 

Pál-Antal Sándor 2015-ben megjelent Mesterségem címere: Bodor Péter, egy zseniális székely elme című, 350 oldalas, kitűnő tanulmánykötetében részletesen feltárja azokat a helyeket, ahol a Mester dolgozott, alkotott. Eszerint Erdély öt megyéjében (a mai Maros, Kolozs, Hargita, Kovászna és Beszterce-Naszód megye) vállalt legkülönbözőbb, legcsodálatosabb műszaki és művészeti munkákat.

Bár életútjának bizonyos időszakait titokzatos homály és legendák misztikus köde lengi be, azt biztosan tudjuk, hogy zseniális műszaki tehetségét a magyar szabadságharc szolgálatába állította, és önkéntes munkája az 1849-es szabadságharc hősévé emelte.

Ma szomorúan tapasztalhatjuk, kevesebbnek tűnik annál, amit jelentett akkor, a 19. század első évtizedeiben, amikor ritka tehetségével, egyediségével, kreatív lángelméjével feltűnést keltett korában belföldön és külföldön egyaránt.

A kortársak számára szinte felfoghatatlanok sziporkázó ötleteinek megvalósításai! A lángelme zseniális terveinek, gondolatainak szárnyalásában sokszor érezte a visszahúzó erők súlyát: a pénztelenség, az anyagi korlátok, a bűntudat, a nyirkos börtönök embertelen viszonyai, a hatalom gáncsoskodása és a rideg közöny szorító, fájó bilincseit, de ő megtalálta a módját, hogy szépséget és művészetet szűrjön le megpróbáltatásaiból… Ezért munkája és erőfeszítései nyomán szépség, megelégedettség és béke fakadt, műszaki téren pedig harmónia, biztonság és csodálat.

Korunkban, amikor a holdra szálló vagy a világűrben száguldó ember jövőnket meghatározó kutatásokat folytatva csillagtávlatból integet felénk a televízió képernyőjén, a jelen embere – talán – nem értékeli eléggé Bodor Péternek, e neves feltalálónak remekműveit, melyek túlmutatnak a provincializmus határain, és amelyek a korabeli európai színvonalat túlhaladó tudás megnyilatkozásai... Bizonyíték erre a korabeli és a későbbi külföldi sajtóban megjelent cikkek sokasága.

A Mester letette kézjegyét az egyetemes magyar tudomány- és művészettörténetben. Bodor Péter nevének említése nélkül nem lehet megírni a 19. századi magyar tudománytörténetet, sem pedig Marosvásárhely történelmét.

A „székely zseni” ezt a földet, ezt a népet vállalta egy életre, amelynek köszönhette mindazt, ami benne időtálló emberi tudás és művészi érték. 

Az egyetemes magyar művelődéstörténet pedig Bodor Péternek köszönheti, hogy a 19. század első évtizedeiben olyan műszaki csodákkal kápráztatta el honfitársait, amelyekhez hasonlót abban a korban még senki nem látott és nem is álmodott. És tette ezt több mint 20 szakmai területen. Munkáinak visszfényében dekódolhatjuk a rendkívüli értelmet, zseniális tudást, gazdag alkotó képzelőerőt és a büszkén vállalt nemzeti önazonosságot, illetve öntudatot, valamint nemzete jövőjéért aggódó szeretetet. Álljon itt igazolásul az 1856-ban a kibédi lelkésznek írt hosszú leveléből egy részlet az orgonával kapcsolatosan: „…én nem haszon keresésből készítettem, hanem meg akartam mutatni, hogy a magyar ember is ember, s más nemzet is tanulhat a magyartól”.

Ma nevét visszhangozzák a magyar tudománytörténet lexikonjai, a róla írt tanulmányok, irodalmi alkotások, az a három orgona, amelyen felcsendülnek azok a zsoltárok, amelyek hitet és erőt – talán még biztatást is – jelentettek küzdelmes életútján. És nevét öregbíti a magyar főváros egyik legérdekesebb turistalátványossága: az 1935–36-ban rekonstruált Margit-szigeti csodakút.

És emlékezetét hirdeti 2018 októberétől az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban létesült Bodor Péter-emlékszoba és az ott kiállított valóságosan zenélő csodakút háromdimenziós animációja (a sepsiszentgyörgyi Maketo cég – T. Kovács Áron műépítész remeke). Egyedi életművének máig ható erejét emelte napfényre a feledés homályából az erdőszentgyörgyi Bodor Péter-emlékszoba; bár tudományos igényességgel megalkotott kis mementó, mégis igen szegényesnek tűnik a hatalmas és zseniális életművet ismerve. A tárlókban kiállított, vele kapcsolatos okiratok sokasága igen gazdag, és érdekes betekintést nyújt a múzeumlátogató számára. Ezekből kitűnik a Mester magas szellemi érdeklődése, igényessége, ami korában nem volt jellemző. Például Bodor Péter javainak árverési lajstromán 1820 márciusában 186 tétel szerepel. Igen érdekes megfigyelni, hogy milyen könyveket gyűjtött. Néhányat megemlítenék a különböző szakmai területekről: Prasis geometriae, Föld matematikai leírása, Pethe Ferentz Mathesissa, vagy Pethe F. Gazdaság, Lótenyésztés és barom Orvoskönyv, Gazdaságbeli utasítások, Közönséges Geometria, Füvek könyv, Marothi Arimetica, Egy technologium könyv, Algemaine Weltkunde, L Advocat, Erköltsi philozophia, Utazások tárháza.

Szépirodalmi-tudományos könyvek: Csokonai munkái, Bolyai Farkas – Öt tragédia, Bolyai Farkas – A párizsi per, Pope próbatétele az emberről, Téli estvék (versek), Marton: Német Gramatica, Debreceni és Kolosvári Kalendárium.

Lexikonok és szótárak jegyzéke: Hübner lexikonja 5 db., Marton Német magyar–deák és Magyar német–deák lexikonja 2 db.

Vallásos művek: A Teremtőhöz való fohászkodás, Egy énekeskönyv. 

Művészeti érdeklődése sokoldalú. Erről tanúskodnak a Perspectiva pictorum című könyv, valamint Egy musicale instrumentum 5 cilinderrel, Egy musicalis secreter ebánum fából 8 féle valcerekkel, Egy hegedű tokjával, Egy gitár tokjával, Egy flauta tokostól, Egy új Laufverk. A falon számtalan értékes festmény szerepel a lajstromon.

Alkotásai az eltelt közel 200 év alatt elenyésztek, csak a Budapesten 1935–36-ban felépült Bodor-kút hasonmása, ma is létező orgonái: a Vámosgálfalván 1830-ban, a Mezőbodonban 1846-ban, valamint az 1847-ben Kibéden épített tízmutációs orgona (az utolsó 1848 őszén készült Szabédon, de 25 év múlva leégett) és Oltszemen (Kovászna megyében) a Mikó-kastély falfestményeinek maradványai hirdetik az egyszer volt Mester zsenialitását. A múló időben dacolva a mulandósággal.

A végzete is rendhagyó: nem betegágyon lehelte ki lelkét, hanem a magyar honvédek harctéri ellátmánya miatt aggódva a Kolozsváron tartózkodó Bem tábornokkal szerette volna megbeszélni egészen új technikával készülő lövedékeinek kérdését... És ott, az idegen városban érte a hirtelen halál. A marosvásárhelyiek csak a Kolozsváron megjelent nekrológból értesültek a tragikus végről. Az emlékszoba falán olvasható az egész szöveg. Most ebből ragadok ki két gondolatot: „Kár, hogy a néhai JELES születésével megelőzte a művészet és mesterségek évtizedét. Lángeszének áldozatja volt ő is, mint azon időben sok más…”

A ma embere és szülőföldjének népe számára mit jelent Bodor Péter? Miért lehet példaértékű?… Azért, mert a tehetség, a keserű önfeláldozás árán megszerzett tudás és alázat megtestesítője volt, aki a szakmai kompetenciát az átlagosnál magasabb szinten művelte. Példája a szakmai kibontakozás kitartó munkálására ösztönző emberi magatartás és a hitbeli lelki megtisztulásra való vágyódás.

Példaértékű tudományos érdeklődése. Merész tervek, pontos számítások mestere, aki felismerte a gondolat teremtő erejében rejlő lehetőségeket, és felelősségteljes munkával műalkotásokat hozott létre. Ugyanakkor példát vehetünk tőle a kifogástalan, pontos munka elvégzésében. Másik magyar jellemvonása a szavahihetőség, az adott szó megtartása!

Napi munkánkban az újszerű megoldások, módszerek keresésére buzdít az ő példája, sőt új felfedezésekre való törekvésben is követhetjük őt. Korát meghaladó, magas színvonalú tudásának sokszínűsége a művészeti alkotások (fafaragás, zeneszerkezetek, hangszerek készítése, építészet, festészet) terén is megnyilvánult.

A közösség érdekében fáradozó ember típusa, aki nemzeti öntudattól vezérelt önfeláldozó hazafinak bizonyult: a nagy eszme, a magyar szabadság magasztos eszméjének hódolva a szabadságharcot segítő lövedékek és gyutacsok gyártásába kezdett. És példát statuált számunkra szülőföldjéhez való határozott ragaszkodásával, hiszen külországokban szerzett tudását, tapasztalatát itthon akarta kamatoztatni erdélyi népe javára. Legékesebb példa erre orgonái mellett a marosvásárhelyi Bodor-híd és Bodor-kút, valamint az 1849-es szabadságharcban önként vállalt segítsége. Saját esendősége és drámai fordulatokkal teli élete miatt sokat gyötrődő ember – véleményünk szerint – a megrendelő megelégedését, csodálatát kiváltó alkotásaiban, szemet-lelket gyönyörködtető munkáiban talált némi megnyugvást, örömet...

Bodor Péter megismertetése az ifjú nemzedékkel és kultuszának ápolása olyan értékhonosító munka, amelynek megvalósításában az erdőszentgyörgyi Bodor Péter-emlékszoba látogatása igen jó szolgálatot tehet…

A kisvárosban az emlékszoba és a református parókia, azaz születésének emléktáblákkal jelzett helye – úgy vélem – garancia a Mester örök emlékezetének megőrzésére szülőföldjén. 

Nemeskürty István mondta: „A múltat nem lehet elvenni tőlünk, de az csak akkor a miénk, ha ismerjük.” 

Erre buzdít Pál-Antal Sándor akadémikus is fentebb idézett könyvében: „Az anyagi feltételek hiánya és társadalmi kiszolgáltatottsága meggátolta őt abban, hogy ma nemzetközileg elismert feltalálóként tartsák számon…, de rászolgált a »székely ezermester« megnevezésre, és megérdemli, hogy híres elődeink között számontartsuk, és emlékét őrizzük.”

Neve ott fénylik Erdély nagyjainak virtuális panteonjában!

Buksa Éva-Mária

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató