Bolyai Farkas egyik receptjéről

Hat évvel ezelőtt jelent meg az Oláh Anna – Vofkori József szerzőpáros Apa és fiú küzdelme a kórokkal című kötete.

Hat évvel ezelőtt jelent meg az Oláh Anna – Vofkori József szerzőpáros Apa és fiú küzdelme a kórokkal című kötete, amely „... a magyar orvostörténet fehér foltjainak felderítéséhez” járult hozzá (Marosvásárhely, 2005).

Oláh Anna Bolyai Farkas gyógyászati munkásságát foglalta össze. Úttörő jellegű munkájának egyik fejezete a Ragályos betegségek, fertőzések, rágcsálók elleni készítmények címet viseli, itt 99 receptet, tanácsot, gyógyító eljárási módot talál az olvasó. Receptjeit Bolyai nem keltezte.

A rágcsálók elleni küzdelem szinte egyidős az emberiséggel. Különösen sok kellemetlenséget okoztak a pocegerek (Bolyai szóhasználatában: pócegerek). A szónak Szabó T. Attila egyértelműen patkány értelmezést adott (SZT, X. kötet. Bp. – Kv. 2000. 761).

A 76. receptben Bolyai Farkas megrajzolja a pocegerek „természetrajzát”: „Nálunk is példák, hogy az alvónak ujját lerágta a pócegér, s úgy az orrát, ajkát is leharaphatja, különben is majorságba, eleségbe, épületekbe s egyebekbe sok kárt tesznek, a hajókat, mikor az eleség elfogy, eszik” (Oláh – Vofkori, 125).

A 77. recept így vázolja a teendőket: „Pócegér ellen két rész finom oltatlan gipsz, egy rész finomul tört Koriander, s egy rés(z) liszt egy tálba a földre, s közel hozzá egy tál víz, nedves helyen újítani kell, mert a gipsz megkeményül, mint a mész megoltva” (uo. 125).

A 78. recept mindössze két mondat: „Koriandermag gipsszel s máléliszttel pócegérnek, de közel víz legyen” (uo. 125).

Mi a gipsz? A Bakos Ferenc által szerkesztett Idegen szavak kéziszótárában ez olvasható: a gipsz „kristályvíz tartalmú kalciumszulfát (...) ennek hevített, fehér porrá szétesett formája, mely víz hozzáadása után alakítható, formába önthető, gyorsan szilárdul, s nagy kötőereje van” (Bp. 1958. 263).

A gipsznek ez a „kötőereje” magyar nyelvünkben már 1604-ben ismert volt.

A koriander szó jelentése: „az ernyősök családjába tartozó, lilásfehér virágú, illatos növény.” Első „írott” előfordulása 1533-ból való (In. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Főszerkesztő Benkő Loránd. Második kötet. Bp. 1970. 575). Szabó T. Attila SZT-je csak egyetlen erdélyi adatot tartalmaz 1804-ből (VII. kötet, Bp.- Buk. 1995. 252).

Bolyai Farkas pocegerek elleni receptje ma is „él”, funkcionálóképességét tehát nem vesztette el. 2011. február 8-án a kibédi 85 éves Seprődi Józseftől a következő mondát jegyeztük le:

A pocegerek pusztítása. A pocegerek sok kárt okoztak az embereknek. Ezért őket pusztítani kellett. Régebb gipszet vásároltak, s azt a gipszet finomliszttel vagy puliszkaliszttel összekeverték. Több gipszet tettek, mint lisztet. Sokan cukrot is hintettek rá. Mondták: – Jöhetsz, pocegér, egyél s igyál! A pocegér felnyalta a keveréket, ivott a vízből, s a gipsz megkötött a hasában. Többet nem jött elé, felfúvódott, s valahol megdöglött.