Bolyai Farkas nagyapjának tragikus elhunytáról

A Bolyaiak több családi iratát átnéztem, viszonylag sok Bolyai családtörténeti tanulmányt átolvastam, sehol sem említették, hogy Bolyai Farkas nagyapját, Bolyai Gábort 1769-ben Bólyában a parasztok meggyilkolták.

1769:-be 1382. Guberniumi szám alatt jelenti Nemes Fejér Vármegye hogy Bolyai Gábort a parasztok Bolyán meg ölték.

A Bolyaiak több családi iratát átnéztem, viszonylag sok Bolyai családtörténeti tanulmányt átolvastam, sehol sem említették, hogy Bolyai Farkas nagyapját, Bolyai Gábort 1769-ben Bólyában a parasztok meggyilkolták. Ez számomra – és szerintem a Bolyaiakat tisztelők számára is – szomorú tény. Egyfelől magyarázatot ad arra, miért kesergett Bolyai Farkas időskorában úgy, hogy csak nehogy az utálatos Bólyában kelljen meghaljon. Másfelől előrevetítik a dél-erdélyi és erdélyi-érchegységi közhangulatot, a tizenöt év múlva bekövetkező Horea-féle vérengzést.

Vajon mi lehet a gyilkosság hátterében?

A Teleki–Bolyai Könyvtárban őrzött Bolyai-iratokban találunk feljegyzést a gyilkosságról (B 242/1). Különös, hogy a Bolyai család történetének megírói, Bolyai Gergely, Szentkatonai Bakk Endre, majd utánuk Rónay Elemér, Püspöky Grácián genealógusok nem említik ezt a szomorú eseményt. Sőt, az eddig megrajzolt családfák sem jelölték meg Bolyai Gábor elhunytának pontos dátumát.

Bolyai Farkas nagyapjának és dédapjának is Bolyai Gábor volt a neve, szigorú, hajthatatlan birtokosok voltak, ellentmondást nem tűrő egyéniségek. Valószínűnek tartom, hogy kemény kézzel bánhattak a jobbágyaikkal is, akik többségében románok voltak. Sajnos, a gyilkosság pontos leírását nem tudom, az eddig feltárt dokumentumok nem említik, csak az előzményeit tudom megírni. A következményeiről sem tudhatunk sokat. Valószínű, hogy a tetteseket elfogták és elítélték. Bolyai Gáspár, Bolyai Farkas édesapjának a fennmaradt leveleiben nem említi az édesapjának a gyilkosságát. Bolyai Gáspár édesapjának meglincselésekor még legényember volt, jószágfelügyelő a bethleni Bethlenek zágori birtokán. Előtte pedig a marosvásárhelyi református kollégiumnak volt a tógátus deákja, és Aranka Györggyel egy időben írta alá a kollégium törvényeit.

Tulajdonképpen Bolyai Farkas ükapjának idején kezdődött a Bolyai család vagyoni és politikai hanyatlása. Akkor is, akárcsak ma is, a politikai tekintélyt egyértelműen meghatározta a vagyoni állapot.

A 700 éves Bolyai családfán a nagy problémák a XVII. század végén keletkeztek. V. Bolyai János török fogságba esett, és ott is halt meg. Egyik fiát, VI. Bolyai Jánost, eddig feltáratlan körülmények között, Nagyszebenben agyonlőtték. V. Bolyai János gyermekei közül csak Ilona és a kiskorú Gábor (Bolyai Farkas dédapja) maradt életben.

Lássuk, hogyan ír erről Bolyai Gergely, Bolyai János féltestvére a Bolyai család története összeállításában, mely kézirat az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található.

„Bolyai Gábor kiskorú lévén, testvére Ilona, férje illetőleg sógora radnotfái Székely András tutorsága (=gyámsága) alatt volt. Bolyai Ilona egy szívtelen, rossz erkölcsű, rendkívül tékozló borzasztó jellemű nő jobban mondva szörny volt, ki a sok viszontagságot, árvaságot, s anyagi csapást szenvedett család még fennmaradt egyetlen fiágának az anyagi téren az utolsó halálos döfést megadta. Férje hasonló jellemű, tékozló gazember volt. A szerencsétlen kiskorú Gábor – kinek apja s nagyapja is árván maradtak el, ily szörnyek védelme, illetőleg üldözése alatt állott. Szívtelen nénje, ahelyett, hogy az apjukról Bolyai Jánostól maradt Bolya völgyi, és Küküllő megyei még tekintélyes vagyont megőrzötte volna, mind az őtet, mind öccsét illetőleg úgy eltékozolta, hogy családját szinte tönkre juttatta. Öccsét kellő nevelésben sem részesíttette, hanem magától mostoha bánásával elüldözte, úgyhogy jobbágyainál, s távolabbi rokonainál tartózkodott, mialatt, férjével együtt, az esketésekből kitűnőileg mindent elsípoltak, eltáncoltak, eldorbézoltak, s pusztítottak. Az apjok Bolyai János idegen országban szenvedése alatt Szilvási Boldizsárné által elfoglalt öt falu határa közt elnyúlt Csákány (ma Csokána) erdőt és praediumot, mely a Szilvásiné halálával fennközölt okmány értelmében apjokra visszaszállott, a Bolyába telepedett Toldi Györgynek 300 forintért prédálta el, mibe egy esketés szerint elsanyargatott öccse Gábor is kénytelen volt beleegyezni, – azon kívül Bolya völgyin és Küküllő megyében tetemes allodiatusát és 100 urbeni telket vesztegetett el. Utoljára még a családi leveleket is kezdették elidegeníteni.”

I. Gábor neje Osgyáni Nagy Erzsébeth, gyermekei Erzsébeth Toroczkai Andrásné, György (VII.), Gábor (II.), János (VII.), Krisztina Görgényszentimrei Csapi Istvánné és Gáspár.

„Az I. Bolyai Gábor gyermekei közül Gáspár (VI.), Krisztina, Erzsébeth mind két ágon, János (VII.) és György fiúágon meghaltak, csak Gábor (II.) folytatta a fiúágat tovább. Jánosnak (VII.) (szakállas, nagy szemű, rettenetes volt a mellék neve). Ez oly vakmerő ember volt, hogy a Toldiak és a Bolyaiak közti folytonos súrlódások miatt egyszer valamiért erősen felindulván, kivont karddal egyedül reáment a kastélyra, hogy a bennlévőket összeaprítsa, kik közeledtét észrevévén, kaput zártak előtte. Azok közé tartozott, kik indulatokban nem tudják, mit tesznek. A Toldiak azon alkalommal »Der Gescheitere gibt nach« (=Az okosabb enged) német közmondást követték.”

II. Gábor, neje Mihályfalvi Debreczeni Juliánna. Gyermekei voltak Gábor (III.), Sándor, Zsigmond (VI.) Borbára Papi Istvánné, György és Gáspár.

A II. Gábor gyermekei közül Sándor, György, Júlia, Borbára, Gábor (III.) és Zsigmond meghaltak. A családot VII. Gáspár (1732–1804) folytatta. Neje Pávai Vajna Krisztina. Gyermekei Bolyai Farkas és Bolyai Antal.

Mi lehetett az oka, hogy II. Bolyai Gábort 1769-ben a jobbágyai megölték? Csak találgatni lehet. De feltételezem, hogy keménykezű, durva földbirtokos volt, aki a nagynénje pazarlásait a parasztok verítékén keresztül szerette volna visszaszerezni. Az a tény is ellene szól, hogy annak idején az apja, I. Gábor éppen a jobbágyoknál talált menedéket, amikor nénje kiűzte a családi házból. A hálátlanság pedig nagyot üthet az emberen. Persze, ezek csak feltételezések, amíg nem kapunk rá írott dokumentumot.

Tény, hogy 1769-ben a parasztjai megölték, és tény, hogy ez a Bolyai családnak fájdalmas emlék maradt. Sajnos, Bólyában nagyon rossz volt a viszony a román parasztok és a magyar földesurak között. Bolyai Antal, Bolyai Farkas testvéröccse, Gergely, Bolyai Farkas kisebbik fia állandóan panaszkodtak, hogy milyen keserű az élet Bólyában. Időskorában Bolyai Gergely is Székelyföldre költözött.