Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A bonyhai rovásfeliratról először a Népújságban írtam (1992. augusztus 8-án), pontosított rajzot közöltem róla (első ábra), és taglaltam előkerülésének körülményeit. Már itt utaltam arra, hogy „… a jelhasonlóságok vonalán haladva a távoli múlt emlékanyaga ködlik elénk”. Meg is említettem az újkőkori tordosi műveltséget, később pedig – más írásomban – tovább részleteztem meglátásaimat. Kicsit a divat után „rajtoltam”, a rajzon levő két háromszög alakú jel „megkísértett”.
Csakhogy: a háromszög alakú K betűnk immár „bevonult” a székely (magyar) rovásírás ábécérendszerébe: megfejtettük, azaz elolvastuk a torjai, a homoródkarácsonyfalvi első, a csíksomlyói (csobotfalvi), az erdőszentgyörgyi feliratokat. Ide tartozik a nyárádszentlászlói jel is. Ezek Árpád-koriak, illetőleg 14. század eleiek.
Mára eme sorok írója a távoli múltból „visszaszállt” a megfoghatóbb földre. Az Eleink. Magyar őstörténet című folyóirat 2006-os második számában Gyóni Gábor tanulmányt közölt Isten elé áll címmel, és közölte az Sz. J. Bajcsorov által összeállított rovásírásos jeltáblázatot. Bajcsorov szerint „… a kubányi – észak-kaukázusi rovásemlékek genetikai kapcsolatban állnak a Kárpát-medencei és a doni rovásírásos emlékekkel”. A táblázatból fénymásoltuk az észak-kaukázusi jelek kis csoportját (második ábra), mellékeljük. A 17. sorszámnál láthatók a háromszög alakú K betűk, keletkezésük kora főleg a 9-10. századra tehető. Magam már megírtam: a magyar rovásírásos ábécérendszerből 19 graféma hangértékben is azonos az észak-kaukázusi jelekkel. Mindez önmagáért beszél.